A százhuszadik
Az
anyjára hamar ráuntak
a hős
felszabadítók,
ikerhúgait
odatérdeltették,
mintha
oltár lenne
a lucskos
halom,
hogy
figyeljenek,
és
tanulják meg,
mit ér a
katona,
ha
szovjet.
Apjára
gondolt,
aki
Dachauban haldokolt,
kommunista
főszolgabíró
a
büdös zsidók közt,
mondta
egy nyilasgyerek.
Felnézett
még az égre,
megszámolta
a szégyenkező bárányfelhőket,
százhúszig
bírta,
vagy
éppen annyian voltak,
s
csendben elvérzett.
Én az
Úristenhez kiálték,
mikoron
nagy ínségben valék,
és be
nem dugá az ő fülét.
Hallgasd
meg, Uram, kérésemet!
A népek
hazug szájától,
hamis
nyelvek gyalázatjától,
életemet
e veszélytől
tartsd
meg kegyelmességedből!
