Veress Miklós
Egy-ügyű imaének
Dezső atya emlékére
„Deus tu conversus |
(Lépcsőimádság) |
„Isten, ha felénk for- |
(Lépcsőimádság) |
1. Mikor otthon- ról kilépek, vacog csontom közt a lélek. |
||
2. Ki és minek mint verődik: vérzéshideg rongytüdőig. |
3. Ki és minek már a tested, miből annak magad lested; |
4. sorsod haladt, és elvesztett, hogy önutad keresztezzed. |
5. Isten az Úr, Krisztus regnál: fönn és alul keresztútnál. 6. Aki nem hisz Máriának, nem fia biz’ szentfiának. 7. Hitem tevé, mit sem hittem: adyzott vé- lem az Isten. 8. Vagy nem is Ő, csak az árnya, volna idő új csapásra. |
9. Míg nem voltál, micsináltál, ha megholnál, mivé válnál? |
||
10. Anyádiglan, lányodiglan – csontodiglan ez a hittan: |
11. mássz föl csak a májusfára: az a haza léthatára. |
12. Mennyi más nép, mennyi füstköd: ünnepet lép bele Pünkösd. |
13. Hosszú úton kő is állhat; Boldog Asszony könnye ráfagy. 14. Krisztustövis hogyha zörren, tél jön máris elmenőben. 15. Penig minden csak ezen túl, amint Isten keze rándul: 16. édes fiát megáldani, poklokra alá- szállatni. |
17. Kopott térdem sok templomban, hahogy érdem- telen voltam, |
||
18. de nincs visszhang, mi feleljen, hogy hamisan énekeltem. |
19. Rettentse a végítélet, kiben soha nem lak lélek, |
20. ki nem okul keresztfánál: Jézus az Úr, Isten regnál. |
21. Csak az múlhat, ami kellett: egy év alatt két évezred. 22. Gyötrelemmel, mint a másik: Betlehemmel Golgotáig. 23. Hol szögekre rozsdáll vére. Ki követte: az a népe. 24. Fájhat így is örömünnep: magyarnak is megvált minket. |