Futurum exactum

Fodor Andrásnak

Elhibbant már a szó a hittel.
Házam többé nem hazád.
Milyen egek gödreiből
rontod rám az éjszakát?

Lugasomban nyár cseveg, hát
mért félem a balta-fényt,
hűségemnek vetett csapdád
s asztalodon azt a kést?

Arcodhoz hogy vékonyuljak,
arcod hogyha nincs sehol,
s Isten hazug pitvarában
csak egy árnyék bujdokol?

Hiába hogy madár tépi
fönn az egek vásznait,
s helyetted is szólongatva
kiáltva hív valakit,

ha béklyóidból kiforogtál,
át egy új világba – –
Vizek fölött verdes arcod
boldogtalan mása.

1997. július 6.