Zrínyi Miklóshoz

… nem hallod, mama? Szólj rám!

J.A.

Mit csináljak Sziget várával én,
mit mond nekem Drégely vagy Eger?
A méltó zászlófelvonásra engem
nem hívnak el.

Mit csináljak ős Budavárral én,
jatagánt őrizzek vagy lakatot?
Mikor a kulcsot átvette a szultán,
nem voltam ott.

Mit csináljak Moháccsal én,
ahol üresen folyik a patak?
Álltam az osztrák haláltáborokban
néma zuhanyrózsák alatt.

Mit csináljak azzal a mondattal én,
hogy „Ne bántsd a magyart”?
Akibe beleszerettem,
még mindig belehalt.

 

Amerikai történet

Orbán Ottónak

A prérimegállónak kovácsműhelye,
vegyesboltja és kocsmája volt,
az utóbbit úgy hívták: „A Felföld
Szodomája és Gomorrája”. A postát
a vegyesboltban kellett leadni; amikor
a boltot az indiánok fölgyújtották,
a kovács lett a postás egy időre. Mary,
a „Szodoma és Gomorra” csaposnője és
bárzongoristája istentelen vastag
szivarokat szívott, Chicagóból kapta
őket, a masiniszta kétszer egy nap
megállította a nyílt pályán a vonatot,
de csak világosban; sok volt a rabló-
támadás, a bíróság három várossal
odébb, a gyeptéglából épült iskolában
működött, ugyanott fogadó, lóistálló,
drugstore, két kocsma is, este tánc,
júniusban esküvő, rakott tálak,
szesztilalom felfüggesztve. Benton,
a cowboy megtanult írni-olvasni
három év alatt, s attól fogva
nem értett többé a lovakhoz, ivásnak
adta a fejét, így látta meg Maryt,
aki épp szivarozott és énekelt a „Szo-
doma és Gomorrá”-ban. Addigra a préri-
megálló lakossága tizennégyről ötvenre
szaporodott, a vegyesboltra kiírták:
„Áruház az Indián Gyújtogatóhoz”,
s épült egy fűrészmalom is. „Mihez
értesz?” – kérdezte a polgármester
Bentontól, és ő így szólt: „Tudok
írni-olvasni.” – „Akkor hát – mondta
a polgármester – te leszel a tanító.”
Heinrich Mann is elámult volna,
milyen büszkék voltak ezek a préri-
lakók, hogy tanítójuk bejár a „Szo-
doma és Gomorrá”-ba, kurjongat és
verekszik, udvarol, megszegi a szesz-
tilalmat. Egy év múlva mindenki írt-
olvasott a környéken. A Préri Lobogó
megírta, micsoda „szédületes fejlődést”
tanúsít ez a kisváros – nincs értelme
falunak nevezni, már temploma, bankja,
malma van, sőt neve is: Grande Ville –,
a vándor prédikátorok messzire el-
viszik a hírét a „Szodoma és Gomorrá”-
nak, amely hamarosan játékterem; ha
esik, ha fúj, péntek délutánonként meg-
érkeznek a repülőtérre a játékosok.
A Gravillo, az egyetem – teljes nevén The
University of Grande Ville Logos – orvosi
és filozófusi diplomát ad, elnöke Benton,
aki így kezdi avatóbeszédét: „Mindenki
tudja, egyszerű cowboy voltam.” A vidéken
forrás fakad fel, „Alhambra” néven gyógy-
szállót építenek, befektet az európai
tőke; Mary pálmafákkal övezett zárdát
nyit a „Szodoma és Gomorra” mellett;
Kennedy elnök a városkapunál mondja el
beszédét a progresszióról. Aztán egyszer
a szomszéd város másik országutat
épít, jobbat, mint a Grande Ville-i;
a kirándulójáratok elmaradoznak,
a bank bezár, a szállodákat sorban ki-
ürítik, a fűrészmalom leég, az egyetem
elnéptelenedik, a forrás köré vas-
kerítést húznak; az utolsó vonat egyik
ablakából néhány kóbor szárnyas repül
a préri felé. „Az Indián Gyújtogatóhoz”
nevű áruház megszűnik, ám cégtáblája
megmarad, s a nyirkosan tátongó épületek
mindegyikén cégtábla, színes rácsok, stukkó,
egy erkélyen hintaszék. Benton és Mary
rég Fort Therèse-ben él – beszélik,
mutatványosok –, a boltos, a kovács,
a doktor meg a többi elment, ki merre
lát. A 259-es és a 63-as Nemzeti
Országút találkozásánál valaki föl-
állított egy Kennedy-emlékművet,
rajta felirat: „Innen három mér-
földre van a Préri »Szodoma és Go-
morrá«-ja, Grande Ville kísértet-
városban. Nagy élet volt itt hajdanán.
Az Úr legyen irgalmas mindnyájunkhoz.”

 

Még egyszer a préri

Kisiklik a vonat, s az ablakból
néhány kóbor szárnyas repül
a prérire.

Kísértetváros. Nem marakodnak
az örökségen, nem hagynak örökséget,
nincs kire.

A verkli nem szól, a házak nem csukódnak,
nem ölelnek, a gengszter nem öl, a seriff
nem ölet.

A ludak tanácstalanul verdesnek
szárnyukkal az állomáson, akár éjjel a temetőben
a kövek.