A Hold a régi fantasztikus irodalomban
öldünk
kísérője, a Hold számtalan írott, illetve szájhagyományozás útján elterjedt
mitikus és fantasztikus történetben főszereplő. Különböző korok embereinek
ezen égitesthez való viszonyulása az adott időszak társadalmi, technikai
jelenségeinek, tudományos ismereteinek, az egyén (az író, a mesélő)
pszichikumának tükröződése.
A Holdat, mint szemmel jól látható, a természeti környezethez szorosan
hozzátartozó égi objektumot elődeink gyakran ruházták fel isteni
vagy emberi tulajdonságokkal. Változásaiban jeleket láttak, foltjaiban
alakokat véltek felfedezni. Ábrázolása állandó tárgya lett nem csupán az
egyes népek mitológiájának, de a romantikus és fantasztikus, újabban pedig a
sci-fi irodalomnak is.
A Hold vonatkozásában a régi történetek kitalálói alapvetően három fontos,
egymással gyakran összefonódó szálat emeltek és bontottak ki. Az egyik
(főként a mitológiai elbeszélésekből ismert) megközelítés az égitest
megszemélyesítésén alapul. A másik fő vonulatba azok az írások sorolhatók,
amelyek a holdutazásokról regélnek. Ezzel sokszor szorosan összefügg (bár akár
a témakifejtés önálló alapja is lehet) a holdlakók bemutatása.
Jóllehet, a távcső felfedezése a Hold tudományos igényű megismerését is
nagyban előmozdította, és a modern kor kutatási eredményei számtalan
romantikus kérdésre nagyon is prózai választ adtak, kísérőnk most,
a 3. évezred hajnalán sem szűnt meg izgalomban tartani az írók fantáziáját.
Míg korábban például a Hold utópisztikus társadalmak, a földi élet inverzét
vagy szatirikus változatát nyújtó élővilág színtereként szerepelt az
irodalomban,1 napjaink sci-fi műveiben gyakran mint a
Földről elköltöző (elmenekülő, kiránduló stb.) emberek egyik lehetséges
célpontja tűnik fel. A 20. század közepéig íródott holdas
regényekben szereplő álmok 1969-ben jórészt valóra váltak. Az ember eljutott
a Holdra, körülnézett, és jóllehet, vannak, akik kételkednek ebben
úgy látta, égi útitársunk nem lakott. Új álmok álmodóinak betűi futnak
mostanában a fehér papíron: a sci-fi irodalomnak is egyik kedvelt témája
lett a Hold benépesítésének lehetősége. Áttekintésünkben azokra a népekre és
személyekre emlékezünk, akiknek az éjszakai égboltról ránk pillantó Hold
megközelítése csupán az álmok, a fantázia szárnyán volt elérhető,
tudományos-technikai értelemben még nem.
A Hold tehát nagyon régi időktől kezdve foglalkoztatja az emberek képzeletét.
Tisztelete, isteni lényként való elképzelése már az ókori népek mitológiájában
széles körben elterjedt volt. A Nappal együtt a legfontosabb szimbólum,
számtalan hiedelem és fantázia-szülte történet kapcsolódik hozzá évezredek
óta. Ritmikusan változó alakjának köszönhetően jelképezi az állandó változást,
a növekedést és fogyást, a halált és az újjászületést,
2
gyakorta a menstruációs ciklus és a Hold változásainak összefüggését
felismerve magát a nőt. A régi Kínában például a Hold a
yin
princípiumához tartozó, női karakterű égitest. Gyakran a napisten
mellett, mint holdistennőt tisztelték Földünk útitársát: többek között a
közép-amerikai muiszka indiánok
Csia istennőt, a maják
Ixchel
(iscsel), az aztékok
Coyolxauhqui (kojolsaukvi), az inkák az ezüsttel
borított szentélyekben imádott
Mamaquilla alakját. Az ókori görögök
Szelénét (vagy más néven
Phoebét vagy
Hekatét)
istenítették, aki
Héliosz napisten testvére volt, sejtelmes, szerelmet
ígérő istennő, akinek álomszerű lényét az éjszakával
rokonították.
3 Az egyiptomiaknál
Ízisz istennő egyik
szimbóluma volt a Hold. A maorik férfi istenei mellett szintén fontos és
egyenrangú helyet foglalt el a hitvilágban
Hina, a holdistennő, aki
hitük szerint az első teremtett nő, akit
Tane, a legelső isten hozott
létre, és aki az emberiség ősanyja, minden női tevékenység védelmezője, általa
kerültek le a földre a női mesterségek (gyékényfonás, hálókötés
stb.).
4
Több nép körében azonban a Hold (mint hideg, önálló fénnyel nem rendelkező
objektum) az életet adó, meleg, fényes Nappal szemben éppen a férfi
szimbólumává vált. Holdistent tiszteltek például a sumer hitvilágban
Nanna (majd az akkádoknál
Szín, illetve az óasszíroknál
Szuen) alakjában, akinek a fő kultuszhelye Ur városa, illetve
Harrán volt, jelképe pedig a bárka-szerű holdsarló. (Lévén, hogy az első
negyed holdja Mezopotámiában csaknem vízszintes helyzetben
áll.)
5 A kánaáni mitológiában
Jarih (vagy
Jerah) volt a holdisten, a hinduknál
Csandra, Japánban pedig
Cuki-Jomi.
6
Plutharkosz úgy fogalmazott, hogy a Hold a kozmikus Univerzum anyja,
és természete egyszerre férfias és nőies. Indiában is a Hold testesíti meg
Síva egyik szimbólumaként az állandó változásokat, a
teremtést és rombolást. Az alkímiában a Hold az ezüstöt jelképezi, és a
királynő148; (
regina) alakját, aki a királlyal
(
rex) együtt nemzi a királyi gyermeket (
regius
filius), aki hermafrodita természetű, és ő az örök gyermek
(
puer aeternus).
7
A népi képzelet mindig is úgy tartotta, hogy a földi élet és a Hold között
szoros kapcsolat van, hogy kísérőnk befolyásolja a bolygónkon folyó
eseményeket. Nem csupán az árapály jelenségre és a női életre gondoltak,
hanem közvetlen összefüggést véltek felfedezni a Hold fázisai és a növények
vetése, aratása, a hajvágás, a foghúzás, a sebgyógyulás, a bőr állapota, a
fogamzás és a születés között, mint például egyes magyar mondókák és
ráolvasások is tanúsítják.
8
A Hold gyakran a bajnak, a rossznak, a szerencsétlenségnek előjele a
szimbólumok világában. Az égisten rossz (bal) szeme, a világfa kábító, mérges
gyümölcse, az éjszaka, a bizonytalanság, az éjjel űzött mágia, az álom, a
tudattalan, a varázslás, a rontás jelképe.
9 Sok, az utolsó
napokról (a végső időkről) szóló leírásban is szerepel, mint baljóslatú jel,
például a Bibliában: Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a
nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az
egek tartóerői megrendülnek...
(Mk 13,24-25); És
láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap
elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a
vér...
(Jel 6,11-12) A Hold ugyanakkor jelen van például
a Szűzanyát szimbolizáló bibliai leírásban is: Ekkor nagy jel tűnt fel
az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig
tizenkét csillagból álló korona
(Jel 12,1-2).
10
Az időszámításuk alapjaként holdhónapokkal számoló, a Holdat mint alapvető
jelképüket tisztelő muszlimok szent könyvében, a Koránban is (mely önálló
szúrát szentel a Holdnak) többek között a földi kísérő változása jelzi a
világvége eljövetelét: Közel van immár az Óra és kettéhasadt a
Hold.
(Korán 54:1)11
Nem csupán arról idézhetünk bőségesen adatokat, hogy mi mindent szimbolizált a
különböző kultúrák számára a Hold, hanem arról is, hogy milyen szimbólumok
jelölték magát az égitestet. Az ezüstös levelű fenyő és a világos törzsű
fűzfa, a sarló alakú, ívesen hajlott formák (a hajlott szarvú bika, a kampós
csőrű íbisz, a félkörös élű balta, a szemöldök stb.), illetve a
szaporaságukról ismert, a termékenységet jelképező állatok (például a nyúl és
a béka), melyek alakját elődeink felfedezni vélték a Hold
foltjaiban.
12
A néprajzi és vallástörténeti kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a
régen élt emberek időben messze-messze megelőzve a 20. század
holdutazóit tulajdonképpen mindig is úgy vélték, hogy lehetséges
eljutni erre az égitestre, sőt, miként a fantasztikus történetek bizonyítják,
már az űrrepülés feltalálása előtt is sokan meggyőződéssel vallották, hogy ez
többeknek sikerült is. Az irodalomtörténet Holdról író alkotói azoknak a
nyomdokain jártak, akik évezredek, évszázadok óta szájról-szájra adták tovább
történeteiket (a Hold krátereinek szemmel is észlelhető látványából kiindulva)
az ott fenn muzsikáló Dávidról, a zenéjére táncoló Cicelléről, a Holdban
szalmát, rőzsét cipelő emberalakról, a kapcáját szárogató pásztorról, vagy a
népi regék Szent Péteréről, akit egyszerűen felhajított a Holdba
egy haragosa.
13
Az irodalomtörténészek szerint a Holdról és holdutazásokról szóló irodalmi
művek bölcsője az antik görögség földjén ringott. A Kr. u. 125 és 192 között
élt, eredetileg a szíriai Samosatából származó
Lukianosz görög nyelven
tette közzé munkáit (82, többnyire párbeszédes formában írt művet alkotott),
és valószínűleg elsőnek tekinthetjük azok között, akik képzeletbeli holdbéli
utazást írtak le.
14 A képzelt utazásokról szatirikus
formában írt, ezzel tulajdonképpen az volt a célja, hogy a saját korában élt
írótársai hazugságaira rámutasson, és hogy komikus hatást érjen el. Igaz
történet című könyve elején ezért leírta, hogy olyan dolgokról
fogok itt mesélni, amelyeket se nem láttam, se nem próbáltam, se másoktól nem
hallottam; olyanokról, amelyek semmilyen formában nem léteznek és egyáltalán
nem is létezhetnek...
15 A mű főhősét
változatos kalandok után, melyek során például olyan nőkkel találkozott,
akiknek alteste szőlőfürtökből állt egy vízoszlop és a szél
felrepítette a Holdba. Leírása szerint a holdlakók külseje és erkölcsei
meglehetősen elképesztőek, ugyanakkor cseppet sem
fenyegetőek.
16 A mű görög utazói a Holdra érve azt látják,
hogy annak királya hadban áll a Nap királyával, mégpedig azért, mert mindkét
égitest uralkodójának fáj a foga a Jupiterre. A holdlakókat végül azzal győzik
le, hogy kettős fallal zárják el őket a Nap fényétől, így kénytelenek megadni
magukat... Békeszerződést kötnek, amelyben az szerepel, hogy mindkét égitest
küldhet telepeseket a Vénuszra.
17 A könyvben ecsetelt
színes kalandok melyek itt még korántsem érnek véget szinte a
fantasy művek előfutárává tették Lukianosz írását. A művet a 15-16.
században Európa újra felfedezte, görög és latin nyelven is megjelent, és
1634-ben
Francis Hicks angolra is átültette.
18
Jóllehet, miként azt különböző népek fentebb bemutatott hiedelmei is
bizonyítják, az ókori és középkori gondolkodásban is központi helyet foglalt
el a Hold, a fiktív holdutazásokról szóló írott forrás az újkorig csak igen
kevés maradt ránk (feltehetően nem is létezett túlságosan sok). A csillagászat
fejlődése, a távcsőhasználat elterjedése viszont új műveket hívott életre.
Galilei (1564-1642) lelkesen rajzolta a távcsövén keresztül látott
Hold-részleteket, és így írt: Ezek az új felfedezések megkondítják a
halotti harangot, vagy inkább az utolsó ítéletet jelentik az álfilozófia
számára, hiszen már láthatók ennek jelei a csillagokon, a Holdon és a Napon.
Nem látom, hogy az égbolt változatlanságának tana hol találhat még
menedékre.
19 Kepler (1571-1630) méltányolta
Galilei távcsöves megfigyeléseinek eredményeit, különösen annak a Hold
földszerű természetére való utalása illett jól Kepler saját, a
nehézségi erőről írott elméletébe.
20 1610-ben ez utóbbi
tudós megírta
Holdasztronómia című művét, amely viszont csak 1634-ben,
vagyis a halála után jelent meg
Somnium (Álom a Holdról) címmel. Ebben
az érdekes műben tulajdonképpen egy holdutazást ír le Kepler, mégpedig azzal a
céllal, hogy az égitestről való tudományos nézeteket népszerűsítse. Főhősét
(aki tulajdonképpen csak álmodja az utazást) egy különleges, démonok által
hajtott készülék repíti fel a Holdba.
21
Műve után hamarosan, 1638-ban Angliában megjelent két másik, szintén a Holdról
írott munka is. Egyrészt
John Wilkins könyve, amely egy tudományos
értekezés volt arról, hogy hogyan lehet eljutni a Holdba,
Discovery of a
New World on the Moone (Egy új világ felfedezése a Holdon) címmel, mely
nagy hatást gyakorolt későbbi írókra, például Wilkins barátjára,
Margaret
Cavendishre.
22 Párhuzamosan egy másik mű is napvilágra
került, amely azonban minden bizonnyal előbb született. Ennek szerzője az
angliai
Francis Godwin (1562-1633) volt, címe pedig:
Man in the
Moon, or a Discourse of a Voyage Thither by Domingo Gonsales (Ember a
Holdon, avagy Értekezés Domingo Gonzales odautazásáról). A főhős, Gonzales
Teneriffén él, és a madarakkal repülni tanul. Azok végül elviszik a Holdba,
11 napig tartó folyamatos utazással. Amikor megérkezik, találkozik az óriások
népével, akik (a holdlakók) egy, a földinél magasabbrendű erkölcsiség
képviselői. Olyan lények, akik egy univerzális (zenei) nyelvet beszélnek, ami
nyilvánvaló továbbélése a regényben a szférák zenéjéről szóló
ókori és középkori tanításoknak. A Holdon a mű szerint hosszabbak a nappalok
és könnyebb a test, mint a Földön.
23
Francis Godwin: Man in the Moon, or a Discourse of a Voyage Thither by
Domingo Gonsales
című, 1638-ban Londonban kiadott könyvének illusztrációja.
A művet letéve a korabeli olvasóknak nem kellett végleg búcsút venniük Domingo
Gonzalestől, hiszen Godwin művének főhőse bevonult egy francia szerző,
Savinien de Cyrano de Bergerac (1619-1655) regényébe is, és ezzel
duplán is halhatatlanná lett.
24 (Ezt valószínűleg annak
köszönhette, hogy 1648-ban
Baudoin fordításában megjelent az angol
munka francia kiadása.) Cyrano de Bergerac (aki számos vonásban hasonlított a
későbbi,
Rostand romantikus drámájában szereplő, őt idéző hősre)
valóságos személy volt, mégpedig hatalmas képzelettel és csipkelődő modorral
megáldott férfi, aki hosszú orrát mindenbe beleütötte. Megkérdőjelezte például
az egyház égitestekről, a világ teremtéséről vallott tanításait, és irodalmi
műveiben támogatta Kopernikusz, az inkvizíció által máglyára küldött Giordano
Bruno és a perbe fogott Galilei, illetve Descartes tanait. Vallotta a
végtelen világok elméletét, és kora más szabadgondolkodóihoz
hasonlóan hitte a mindenség dinamizmusán alapuló ellentétek tanát:
Minden, amit csak látunk, ellentétből jő, ellentét által és ellentétben
van és ellentétbe megy írta.
25
Egyik fő műve, mely magyarul Holdbéli utazás címmel jelent meg, a
halála után két évvel, 1657-ben kiadott
LAutre Monde ou les États et
Empires de la Lune (A másik világ, avagy a Hold államai és
birodalmai).
26 A regényt a főhős (maga a szerző) egyes szám
első személyben meséli el, mint saját kalandját. Egy baráti
beszélgetés nyomán mely során francia fiatalemberek egy teliholdas
éjszakán a Holdról vitatkoznak a főhős elhatározza, hogy elutazik az
égitestre, mert szeretné bebizonyítani hitetlenkedő és gúnyolódó barátainak,
hogy a Holdon is van élet. Egy sikertelen felszállási kísérlet
után (amely során harmatcseppekkel töltött üvegfiolák segítségével emelkedik a
magasba) a főhős Kanadában köt ki. Már csaknem feladja holdutazása tervét,
amikor a véletlen mégiscsak elrepíti a Földdel szomszédos égitestre: ...
egyszerre csak azt látom, hogy a lábam az égnek mered, bár semmiképp sem
billentem fel. Észre sem vettem volna, ha nem a fejemen érzem egész testem
súlyát. Most ismertem csak fel valójában, hogy nem a mi világunk felé zuhanok;
mert bár két hold között haladtam, s azt is megfigyelhettem, hogy amint az
egyiktől távolodom, úgy közeledem a másikhoz, abban biztos voltam, hogy a
nagyobb a mi glóbusunk; aztán, mivel egy- vagy kétnapos utazás után a nap
távoli fénytörései már elmosták a testek és az éghajlatok különbségét, ez az
izzó égitest csak óriás arany korongnak tűnt; mindebből arra következtettem,
hogy a hold felé zuhanok, s véleményemben csak megerősített az a gondolatom,
hogy tulajdonképpen akkor kezdtem zuhanni, amikor utam háromnegyed részét már
megtettem...
27
A főhős a Holdon magát az Édenkertet találta meg, és a varázslatosan szép táj
érdekes teremtményeket hozott eléje: a Bibliából ismert személyeket, bölcs
aggastyánokat és őrzőangyalokat, óriásokat, négykézláb járó állatembereket,
egy őt oltalmazó démont és a fentebb említett Domingo Gonzalest
magát! Miközben számos, filozófiai és természettudományos kérdést tárgyal
művében Cyrano de Bergerac, nem szűnik fricskázni saját kora társadalmát,
bemutatva azt, hogy a Holdon a szegény, lapos pénztárcájú költők verseikkel is
fizethetnek, hogy a sült pacsirták harmincasával repülnek ott az éhes ember
ölébe, és Gonzales szájába adva a szót azt is leírja, hogy
sokkal jobb a holdbéli társadalom, mint a földi, hiszen ott lenn,
a Földön, egyetlen országot sem találni ahol akár a képzelet is szabad
lett volna. Mert (...) ha az ember fején nincs négyszögű süveg vagy
hermelinfarkos sapka, s testét nem borítja palást, ha a posztócsinálta
doktorok elvei ellen szól, mindjárt tökfilkónak, őrültnek vagy akár ateistának
nyilvánítják.
28 A holdbéli lakosság a regény szerint
abban azonban mit sem különbözik földlakó szomszédaitól, hogy nem hajlandó
elhinni, hogy odaát is élnek értelmes lények, és ragaszkodik hozzá, hogy saját
lakóhelyét hívja földnek, következésképp a főhős által fellelt
holdlakók többsége a Földet tekintette Holdnak...
A mű egyik sarkalatos pontja az a részlet, mely valószínűleg leginkább
foglalkoztatta a 17. századi európai embereket, amelyben egy filozófus az
alábbiakat mondja el: ... végtelenül sok világ van a végtelen világban.
Képzeld a mindenséget valami nagy állatnak; a csillagok, megannyi világ, újabb
nagy állatok ebben a nagy állatban, és különféle népeknek, nekünk, lovainknak,
ésatöbbi, szolgálnak világul; aztán mi is megannyi világ vagyunk nálunk
összehasonlíthatatlanul kisebb állatok, vagyis bizonyos férgek, tetvek vagy
atkák számára; ezek megint újabb, már kevésbé érzékelhető lények
földjei...
29
Cyrano de Bergerac regényének főhőse aztán számtalan kaland után
Itáliában landolva visszaérkezik a Földre. Nem került azonban vele együtt
nyugvópontra a végtelen világok és a Hold sajátosságainak problematikája.
1672-ben
Molière (1622-1673)
Les Femmes savantes (A tudós
nők) című művében például ez a mondat hangzik el Philaminte szájából:
Embert, embereket láttam tisztán a Holdban.
30
1684-ben
Nolant de Fatouville írt egy, a Holddal sokkal részletesebben
foglalkozó komédiát
Arlequin, empereur de la lune (Harlekin, a Hold
császára) címmel az egyik franciaországi olasz színház számára. Ebben egy
bölcs, égitesteket távcsövével vizsgáló tudós uraság és annak képzetlen, ám
annál ravaszabb és talpraesettebb szolgája, Pierrot vitáznak arról, hogy
lakott hely-e a Hold. A darabból idézett alábbi részlet felnagyított
módon a korabeli tudós és laikus véleményeket
ütközteti:
Pierrot: Mikor alszom, ezt mondja a doktor: »Pierrot,
Pierrot, kelj fel gyorsan! Gyújtsd meg a gyertyát, add oda a távcsövemet,
vizsgálni akarom a csillagokat«, és azt akarja elhitetni velem, hogy a
Hold épp olyan világ, mint a mienk. A Hold! Micsoda badarság! Megőrülök.
A tudós doktor: Pierrot, még egyszer gyere ide! Pofon akarlak vágni.
Pierrot: Persze, uram, amikor csak akarja, meg is ölhet, de akkor is ki
kell öntenem a szívemet. Nem vagyok olyan ostoba, hogy elhigyjem, hogy a Hold
is egy önálló világ; hiszen a Hold, a teringettét, nem nagyobb, mint egy nyolc
tojásból sütött omlett. (...)
A tudós doktor: Hallgass, Te állatforma. Sosem vetted észre azokat a
felhő-foltokat, amelyeket a Hold körül láthatunk? Ezek...
Pierrot: Tudom én jól, ezek az omlett mintái!31
A Földön kívüli lakott világok kapcsán sokan próbálták meggyőzni a színdarab
Pierrot-jához hasonló, hitetlenkedő embereket. Például a normandiai Rouen
városában született
Fontenelle (1657-1757), aki a híres író,
Corneille unokaöccse volt. Az
Entretiens sur la pluralité des
mondes (Beszélgetések a világok sokaságáról) című, 1686-87-ben kiadott
munkája nagy hatást gyakorolt kortársaira. Érdekfeszítő tanregény ez a sok-sok
izgalmas univerzumról. A 18. században több, hasonló filozofikus történet
született, például
Daniel Defoe (?1660-1731) 1705-ös műve, a
The
Consolidator: or, Memories of Sundry Transactions from the World in the
Moon (A konszolidátor, avagy emlékek különféle, a Holdon véghezvitt földi
ügyletekről), melyet Newton égi mechanikájának részletei ihlettek. Ekkor, a
Pierre de Sélène: Un monde inconnu, deux ans sur la Lune című, 1886-ban Párizsban kiadott művének címlapja. | |
|
felvilágosodás korában, 1783. június 5-én szállt fel állítólag 1830
méter magasra a francia Mongolfier testvérek ballonja, és ugyanezen év
október 15-én
Jean-François Pilâtre de Rozier, a 26 éves fizikus négy
és fél percig repült egy ballonnal. 1783. november 21-én pedig ő és
François L. dArlandes 25 percig szállt a
levegőben...
32 E bátor kísérletezők nyomán is sokan
ábrándoztak égi utazásokról. Az álmodozás legkézenfekvőbb témája a Hold
elérése volt.
33 A fantasztikus irodalom kibontakozásának
lendületet adott még az, hogy ebben az időszakban jelentősen megváltoztak az
életkörülmények, az új találmányok, gépek lázban tartották az embereket.
Ugyanakkor az iparosodással, a tömeges városokba áramlással a nyomor új formái
is megjelentek. Így nem csupán a technikai és tudományos fejlődés kiváltotta
fantáziálás jelentette a sci-fi irodalom alapját, hanem a kétségbeesett
kiútkeresés is. Azoknak az olvasóknak akik a népességszám növekedése és
az iskoláztatás terjedése nyomán egyre többen és többen lettek holdbéli
tájakról, marslakókról és csillagközi utazásokról olvasni nem csupán
szórakozást jelentett, hanem menekülést is a mindennapok szürke, lehangoló
valósága elől. Inspirálták továbbá az írókat (tulajdonképpen már a földrajzi
felfedezések időszaka óta) távoli tájak érdekes jelenségei is, ezért a
holdutazások témájába gyakran vegyül Európán kívüli (olykor
képzeletbeli) tájak leírása.
Rudolf Erich Raspe (1737-1794) német tudós
például a füllentéseiről elhíresült, a cári hadseregben szolgált hannoveri
nemes,
Karl Friedrich Hieronymus Münchhausen (1720-1797) báró kalandjait
jelentette meg angolul 1785-ben. Ezt
Gottfried August Bürger (1747-1794)
német költő lefordította és átdolgozta, örök emléket állítva ezzel nem csupán
a törökök ellen hadakozó, a Holdat kétszer is megjárt bárónak,
hanem saját magának is.
34
A Holdba utazó, képzelet teremtette hősök a 18-19. században vagy
hőlégballonnal utaznak, mint például a
Hans Pfaal nevű,
Edgar Allan
Poe (1809-1849) amerikai szerző által kigondolt alak, vagy lövedéken,
ágyúgolyón repkednek, mint a
Jules Verne regényét másfélszáz évvel
megelőző,
Murtagh MacDermot, angol író tolla alól kikerült egyik
szereplő.
Holdbéli hegyek mint illusztrációk az Aventures extraordinaires dun savant russe című, 1889-1896 között Párizsban megjelent könyvben. | |
|
A tudományok legújabb eredményeit és vitáit is közvetítő, népszerűsítő
fantasztikus írások a 19. században jelentős teret nyertek az ifjúsági lap- és
könyvkiadásban. Franciaországban például
Pierre-Jules Hetzel (1814-1886),
a kötelező, világi és ingyenes oktatás egyik szószólója adta ki a
Magasin déducation et de récréation (Nevelési és szórakoztató
magazin) című lapot 1864-től, amelynek óriási sikere lett az ifjú olvasók
körében. Jules Verne (1828-1905) is több művét itt tette közzé először,
például a
Voyages et aventures du capitaine Hatteras (Hatteras kapitány
utazásai és kalandjai) címűt. 1865-ben jelent meg a mai sci-fi regények egyik
ősének tekintett, a holdutazás témájáról szóló művek közül talán legismertebb
regénye, a
De la Terre a la Lune, trajet direct en 97 heures 20 minutes
(A Földről a Holdba, közvetlen utazás 97 óra 20 perc alatt), majd 1870-ben az
Autour de la Lune (A Hold körül).
35 Jóllehet, Verne
e műveit is főként az ifjúsági irodalom darabjaihoz tartozónak vélik az
irodalomtörténészek, a sokszor naiv, szinte komikus fantasztikumot elbeszélő
műveit a szürrealista írók egy része is nagyra becsülte.
36
Az 1865-ben született regény nem csupán irodalmi, de történeti munkának is
tekinthető, Verne ugyanis röviden összefoglalta benne a Hold-megismerés
történetét, és a korábban holdutazásról írott könyveket is megemlítette.
Idézte a fentebb már említett Godwin, Cyrano de Bergerac, Fontenelle és Poe
munkáit, Godwin regényét helytelenül annak francia fordítójának tulajdonítva.
Verne művének főhőse,
Michel Ardan (aki a Gun Clubnak címzett híres
sürgönyében utasnak ajánlkozott a henger alakú, Holdba kilőtt lövedék
belsejébe) vezetékneve egy anagramma, a
Nadar név betűinek egy változata.
Nadar a 19. századi Franciaország egyik legzseniálisabb fotósa volt, a
léghajózás egyik legbuzgóbb támogatója.
37
Valószínűleg Verne eme regényeiből ihletet merítve készítette el 1886-ban
Párizsban, a Flammarion Kiadónál megjelent művét
Pierre de Sélène,
az alábbi címmel:
Un monde inconnu, deux ans sur la Lune (Ismeretlen
világ, két év a Holdon). Szintén Verne ihlette a francia szerzőpáros,
Georges Le Faure (1858-1953) és
Henry de Graffigny (1863-1942)
Aventures extraordinaires dun savant russe (Egy orosz tudós
csodálatos kalandjai) című, két kötetben kiadott regényét, melyet 1889-1896
H. G. Wells regényének francia nyelvű kiadása (1905 körül). | |
|
között jelentettek meg Párizsban. Ez, a
Vallet és
Henriot
rajzaival illusztrált mű tulajdonképpen a szerzők fiatal olvasók számára írt
korábbi csillagászati tanulmányaiból való összeállítás. Ebben a Holdról is szó
van, mégpedig az égitest két arcáról: az írók ugyanis úgy
gondolták, hogy van a Holdnak egy lakott és egy lakatlan
része...
38 A szerzőpáros egyik tagja, Graffigny álnevet
használt, a valódi neve
Raoul Marquis volt, és egyike ő a francia
asztronautikai irodalom úttörőinek. A lehető legváltozatosabb módszereket és
ötleteket próbálta kitalálni arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet elhagyni a
Földet. Úgy vélte például, hogy egy hatalmas köröket leíró, óriási parittyából
lehetséges lenne kiröpíteni egy olyan csőszerű szerkezetet, amelynek a
belsejében lévő utas így elérhetné a súlytalanságot, és csillagközi térbe
kerülhetne. Elképzeléseit később viszontláthatjuk különböző művekben, például
a
Voyage de cinq Américains dans les planètes (Öt amerikai
bolygó-utazásai) című, 1925-ben kiadott műben.
A 20. században számos más, Holdra és egyéb égitestekre történő elképzelt
utazások jellemezték az egyre inkább kibontakozó és népszerűvé váló sci-fi
irodalmat.
Herbert George Wells (1866-1946) angol szerző 1901-ben
megjelent műve, a
The First Man in the Moon (Az első ember a
Holdban)
39 megadta az alaphangot, a könyvet hamarosan
több nyelvre is lefordították. A múlt században többen is voltak olyanok, mint
például a német származású, 1945-től az USA-ban élő technikus,
Wernher von Braun (1912-1977), akik mint az űrkutatási programok
résztvevői, illetve hivatásos vagy amatőr csillagászok irodalmi
formában próbálták népszerűsíteni a Hold meghódításával kapcsolatos tudományos
kutatásokat. 1958-60-ban jelent meg e szerző
First Men to the Moon
(Az első emberek a Holdon) című munkája.
40
Az emberek régóta kíváncsian és vágyakozással néznek fel a Holdra. Bolygónk
hűséges kísérője változó arcával, szinte karnyújtásnyinak tűnő közelségével,
ugyanakkor nem emberi léptékű távolságával, vizeinket és testünket befolyásoló
hatásával hívta fel magára a figyelmet. Éjszakai égboltunkhoz hozzátartozik a
képe, a világról és önmagunkról való elképzeléseink, saját földlakó
mivoltunkból következő identitásunk szerves része a Hold. Az évezredek során
talán nem is akadt látó ember, aki ne fantáziált volna erről az égitestről,
töprengve felszínének szabad szemmel is látható részletein, ingatag
világunkból elvágyódva ismeretlen talajára.
Különböző korok mitikus elbeszélései, régi csillagászati leírások és a
tudományos-fantasztikus irodalom történetének Holdról szóló művei az emberiség
közös vágyát testesítik meg: megismerni az éjszakáinkat bevilágító, sápadt
fényű szomszédunkat. Hosszú volt az út, amit kilőtt lövedékek, harmatcseppekkel
telt fiolák, hőlégballonok és a képzelet szárnyán az emberiség megtett a
Holdig. A valódi holdra szállás megtételéhez azonban szükség volt minden
korábbi, tudományos és irodalmi lépésre. Ezért bátran kijelenthetjük, hogy
Neil Armstrong lábnyomának barázdáiban, a Hold porában ott bújik az
egész emberiség álma. E bátor utazó valószínűleg ezzel maga is tökéletesen
tisztában volt, hiszen egy 1979-ben adott interjújában így fogalmazott:
Mihelyst lábamat letettem a Holdra, és láttam Földünket kék labdaként
úszni a sötét égbolton, rögvest Jules Vernére gondoltam, azt mondva magamnak,
hogy minden idők első science-fiction kalandját élem át. Azóta, minden
alkalommal, ha sci-fit olvasok, az az érzés kerít hatalmába, hogy kisgyerekeim
kétségkívül sokkal izgalmasabb kalandokat is átélnek majd, mint amilyen az
enyém volt.
41
Az emberiségre minden bizonnyal nagy kalandok várnak még. Ehhez azonban
szükségünk lehet a Holdra: mint közbülső állomásra, vagy mint az
álmodozásainkhoz lámpást tartó hűséges kísérőre.
A tanulmányt szeretettel ajánlom édesanyámnak,
Stadler Katalinnak és édesapámnak, Kéri Jánosnak, a holdváltozások kiváló
ismerőjének.
-
A Holddal kapcsolatos irodalmi művek gazdag bemutatását lásd.: Hope
Nicholson, Marjorie (1949): Voyages to the Moon. New York.
-
Jankovics Marcell (1990): Hold. In: Jelképtár. Szerk.: Hoppál Mihály,
Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György. Helikon, Budapest, 95. o.
-
Mitológiai ábécé (1985) Gondolat, Budapest, 77., 82., 87. és 233. o.
-
Uo. 372-373. o.
-
Tokarev, Sz. A. (1988): Mitológiai enciklopédia I. Gondolat, Budapest.
515. o.
-
Mitológiai ábécé... i. m. 120-121., 154. és 294. o.
-
Encyclopédie des symboles (1996) La Pochotheque, Paris, 380. o.
-
L. erről: Török Katalin Pócs Éva (1979): Hold. In: Magyar
Néprajzi Lexikon 2. kötet. Főszerk.: Ortutay Gyula, Akadémiai Kiadó,
Budapest, 568. o.
-
Jankovics Marcell i. m. 95. o.
-
Biblia. Újszövetség (1991) Magyar Bibliatanács, Budapest, 59., 279-280. és 283. o.
-
Simon Róbert (1994, ford.): Korán A Korán világa. Helikon, Budapest, 383. o.
-
Jankovics Marcell i. m. 95. o.
-
L. erről: Nagy Ilona (1979): Holdfoltok. In: Magyar Néprajzi Lexikon 2.
kötet... i. m. 569. o.
-
Flacelière, Robert (1962): Histoire littéraire de la Grece.
Fayard, Paris, 437-438. o.
-
Uo. 440. o.
-
Kingsley, Amis (1960): LUnivers de la Science-fiction. Petite
Bibliotheque Payot, Paris, 29. o.
-
Aldiss, Brian W. Wingrowe, Dawid (1994): Trillió éves dáridó.
A science fiction története I. Cédrus Kiadó - Szukits Könyvkiadó, Budapest -
Szeged. 80. o.
-
Uo. 82-83. o.
-
Herrmann, Dieter B. (1981): Az égbolt felfedezői. Gondolat, Budapest, 93. o.
-
Uo. 95. o.
-
Kingsley i. m. 31. o.
-
Aldiss Wingrowe i. m. 84. o.
-
Lachièze-Rey-Luminet, Jean-Pierre (1998): Figures du ciel. De
lharmonie des sphères a la conquete spatiale. Bibliothèque
Nationale de France, Seuil, Paris, 184. o.
-
Verne Utazás a Holdba című regényében pedig harmadszor is
visszatér!
-
Cyrano de Bergerac, Savinien de (1962): Holdbéli utazás. Fordította:
Szávai Nándor. Magyar Helikon, Budapest, 115. o.
-
L.: Beaumarchais, J.-P. de Couty, Daniel (1988): Anthologie des
littératures de langue française. A-L. Bordas, SGED, h. n.
-
Holdbéli utazás... i. m. 16-17. o.
-
Uo. 46. o. A fordító, Szávai Nándor megjegyzése: négyszögletű süveget
abban a korban a teológusok viseltek. A hermelinfarkos sapka kerek volt, és
általában a jog- és orvostudomány doktorai hordták. A posztócsinálta
doktor kifejezés arra való utalás, hogy az egyetemeken a doktori
szigorlat előtt a jelölt egy vég posztót adott az őt vizsgáztató
professzornak.
-
Uo. 79. o.
-
Molière, Jean-Baptiste Poquelin (1966): A tudós nők. III. felvonás,
2. jelenet. In: Összes színművei II. Magyar Helikon, Budapest. Ford.:
Illyés Gyula. 817. o.
-
Fontenelle, Bernard le Bouyer (1998): Entretiens sur la pluralité des
mondes. Flammarion, Paris, 191-192. o.
-
Paturi, Felix R. (1991): A technika krónikája. Officina Nova, Budapest.
154.o.
-
Manfredo, Stéphane (2000): La science fiction aux frontières de
lHomme. Gallimard, Paris, 17. o.
-
Bürger, Gottfried August (1965): Münchhausen báró kalandjai. Móra, Budapest.
-
Magyarul l.: Verne, Jules (1976): Utazás a Holdba. Utazás a Hold körül.
Móra, Budapest. Fordította: Kilényi Mária.
-
B. G. (1976): Verne. In: Világirodalmi enciklopédia. II. k. Szerk.:
Köpeczi Béla, Pók Lajos. Gondolat, Budapest, 475. o.
-
Lachieze-Rey-Luminet i. m. 187. o.
-
Embs, Jean-Marie Mellot, Philippe (2000): Le siècle
dor du livre denfants et de la jeunesse 1840-1940. Les Editions de
lAmateur, Paris, 190. o.
-
Magyarul l.: Wells, Herbert George (1957): Emberek a holdban. Budapest.
-
Manfrédo i. m. 22. o.
-
Uo. 114. o.
Az Apollo-program keretében 1968. október 11-én indult az első olyan repülés,
amelyen űrhajósok is részt vettek. Az Apollo-7 volt az első háromszemélyes amerikai űrhajó.
A 10 nap 20 óra 9 perces űrrepülést D. F. Eisele, W. M. Schirra és W. R. Cunningham hajtotta végre.
|
|
ÚJ GALAXIS 4. szám Tudományos-fantasztikus antológia
(Kódex Kiadó, Pécs, 2004, 61-71. o.)
|