Együtt könnyebb (?)
Avagy: Quo vadis Kultúrfórum?
Sienkievicz Henryk világhírű lengyel író szállóigévé vált kérdésére a válasz esetünkben közel sem olyan drámai, mint a regényben, viszont a kérdés mindenképpen helyénvaló: hová tartasz Lundi Magyar Kultúrfórum?
Február 28-án tisztújító közgyűlést tartott az egyesület. Kétévenként megismétlődő esemény ez, előre meghatározott forgatókönyv alapján. Az idei mégis eltért az előzőektől, izgalmasabbra sikerült. Érdeklődés hiánya miatt ugyanis nem voltak új jelöltek a vezetőségbe, és a már különben is foghíjas eddigi vezetőség három tagja jó előre bejelentette, hogy át kívánja adni a váltóbotot friss erőknek. A helyzetet válságosnak éreztük olyannyira, hogy már az egyesület feloszlatásának gyakorlati feltételeit kezdtük latolgatni. Vajon hogy érezték volna magukat az alapítók és mindazok, akik több mint negyven éven keresztül fáradoztak azon, hogy a lundi és környékbeli magyaroknak biztosítsanak egy olyan fórumot, ahol találkozhatnak, szórakozhatnak, művelődhetnek, ha most itt lennének közöttünk s részesei lennének az egyesület temetésének?
A görcsoldó, idegnyugtató szünetben némileg lehiggadva kezdtük elemezni kilátásainkat. Egyetlen kiútnak az összefogás ígérkezett. Úgy éreztük, hogy meg kell próbálnunk szoros együttműködéssel közelebb hozni egymáshoz az összes lundi magyar közösséget. Ha az adott lehetőségeket (sok ilyen van Lundban) támogatjuk s nem elvetjük, ha segítjük egymást s nem a hibákat rójuk fel lépten-nyomon, akkor nemcsak életben tarthatjuk az egyesületet, de fel is erősíthetjük. Abból kell kiindulnunk, hogy mindenki jót akar, csupán más módszerekkel dolgozik. A másképpgondolkodó nem azonos az ellenséggel. Az elképzeléseinkkel ellenkező nézetek elutasítása kényelmes megoldás ugyan, viszont kizárja a párbeszédet, ami nélkül pedig nincs együttműködés. Nekünk olyan áthidaló megoldásokra kell törekednünk, melyek összehangolják a különböző véleményeket.
A végülis kialakult új vezetőségben eltérő, különböző nézetekben nem lesz hiány, mégis azt várjuk e gárdától, hogy nemcsak megállítja a taglétszámcsökkenést, hanema lemorzsolódott tagok visszaszerzését is sikerrel megoldja. Ehhez természetesen az kell, hogy az egyesület tevékenysége vonzó legyen, hogy a vezetőségnek jó és közvetlen kapcsolata legyen a tagsággal s talán az is, hogy gyakrabban találkozzunk, hiszen ezzel erősíthetjük az együvétartozás érzését.
Ha e vezetőség működése nem bizonyul pünkösdi királyságnak, ha sikerül megvalósítanunk a széleskörű együttműködést, ha az egyesület érdekeit képesek leszünk minden esetben a saját egyéni álláspontuk fölé helyezni, akkor megválaszoltuk a kérdést:
jó irányba tart a Lundi Magyar Kultúrfórum.
Boross Kálmán
elnök
Lundi magyar rádió
