Magyar Liget 4. évfolyam 14. szám 2003/1.


A dél-svédországi magyarok családi lapja
4. évfolyam 14. szám 2003/1


Iskola
Haza, a magasban Magyar nemzetismeret I-II. tankönyv		Egy nagyapa feljegyzései

A magyar nemzetismereti tankönyv a nyugati világ országaiban, szórványban élo nemzettársaink, a magyarul tudó és tanuló tíz éven felüli diákok és tanítóik számára készült. A színes képanyagban és illusztrációkban gazdag tankönyv - amely az Oktatási Minisztérium pályázatán első díjat nyert - két kötetes, de egységes egészet alkot. Áttekintést ad a magyar őstörténet rejtelmeitől a nemzeti tulajdonságok és jelképek világáig; a Kárpát-medence magyar népétől és tájaitól, a Föld déli féltekéjén, vagy Észak-Amerikában és Nyugat- Európába élo magyarokig; a sok kis fejezetben tárgyalt magyar történelemtől, a világhírű művészek, tudósok és sportolók nemzeti panteonjáig, a magyar nyelv és az irodalmi művek szépségeitől, legjelesebb alkotóink portréjáig. E kiadvány a magyar nemzet határokon átívelo egyesítését, kultúrájának átörökítését, identitásának erősödését, a közösségi kapcsolatok építését is szolgálja. Mivel rendkívül vegyes formák között, eltérő szintű magyar nyelvtudással, különféle iskolákban tanulnak majd e tankönyvből a külhoni magyar diákok, a szerzők igyekeztek egyszerűen és világosan fogalmazni, a fejezeteket jól tagolni, s rengeteg színes képpel, térképpel segíteni a megértést, az eligazodást. E tankönyv tartalmazza a sokat hangoztatott nemzeti minimum követelményeit, s alkalmas segédeszköz a magyar diaszpóra új szellemi honfoglalásához. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr 2003. január 10-én küldött levelében írja: " ..ez a hiánypótló kiadvány egyedülállóan összetett történelmi, irodalmi, művelődéstörténeti, honismereti szemléletmódjával, áttekinthető szerkezetével hasznos olvasmányául szolgál azoknak, akiknek készült: a külhoni magyar diákoknak." A tankönyv szerzői: Alföldy Jenő- Bakos István- Hámori Péter- Kiss Gy. Csaba Bírálta: Vekerdi László történész, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosa és Dr. Péntek János nyelvész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora Véleményezték: Lukácsffy Kristóf tanár (Finnország), Wurst Erzsébet oktatásszervező (Ausztria) A B/5 formátumban megjelent 200, illetve 208 oldalas tankönyvek ára Magyarországon kötetenként 1530 Ft, a két kötet együtt: 3060 Ft + a postaköltség. Ára külföldön: kötetenként 10 euró, a kettő 20 euró + postaköltség Megrendelhető: ANTOLÓGIA Kiadó és Nyomda Kft. 6065 Lakitelek, Felsőalpár 3. Telefon: (36)76/549-021, Fax: (36) 76/549-021, Számlaszám: Lakiteleki Takarékszövetkezet 52000018-12100035 Még egyszer A hétvégi iskoláról Az idegenbe szakad magyarok minden földrészen sikerrel alakítottak és működtetnek hétvégi iskolákat. Nálunk is áldásosan működik Stockholmban. Hol lehet még ilyen iskolánk? Ott, ahol több olyan magyar értelmiségi él, akit be lehet vonni az oktatásba és a nevelésbe. Egyetemi városok, kutatóközpontok vidékén. Mert ott mindig találni véglegesen vagy ideiglenesen megtelepedett magyart. Miért fontos a hétvégi iskola? Azért, mert a svéd tanügy felügyelheti a magyar oktatás színvonalát- így olyan, amilyen -, de a közösségé összeálló magyarul tanítók egymást segíthetik, kiegészíthetik, javíthatják! Ha jót akarnak a magyar egyesületek: minél előbb kezdeményezniük kell a hétvégi iskolákat.		Ma megegyeztünk unokámmal, hogy mindhalálig tanítom anyanyelvére, ő meg apanyelvére tanít engem. Mondtam, hogy ő előnyösebb helyzetben van, hiszen nyugdíjasként napokig nem kell megszólalnom svédül, tehát rám fér az okítása. Második elemista, de már eszmélése óta egyenlő félként fogadtuk el egymást játékban, okoskodásban, mindenben, Öregedő csontjaim félelmetes ropogása ellenére próbálok vele lépést tartani, de amióta egykapus focicsatáink rendre az ő győzelmével végződnek, tudom, hogy néhány év múlva testi és észbeli állapotára való tekintettel, fel kell néznem rá. Tulajdonképpen ezért jöttem Svédországba. Szóval, azt tapasztalom, hogy jól tettem, amikor felnőtt emberként kezelem. Ez lesz az alapja további magyarra tanításomnak. Különben túl vagyunk az első osztály anyagán, írni, olvasni tud magyarul. S mert sikerült érdeklődését felkeltenem, játszva, heti kétszeri negyedórában megtanulta a magyar zsinórírást, az olvasásban a pont és a vessző, a kérdő- , a felkiáltó-, a párbeszéd -,az elválasztó- , és az idézőjel szerepét, a szótagolást, a magán- és a mássalhangzókat. Nagy segítségemre volt ebben a Nemzeti Tankönyvkiadó Olvasókönyve és olvasási munkafüzetei. A rövid, féloldalas majd oldalas meseolvasmányai és a munkafüzetek jó leckebeosztása, az érdeklődést keltő kérdések és rajzok segítettek abban, hogy a magyar tanulásra szánt rövid időben unokámat elkerülte a kötelező tanulás unalma, kevés kivételtől eltekintve nem kényszeredetten, hanem könnyedén, játékosan tanult magyarul. Azt hiszem nagyon fontos az, hogy kedvvel tanuljon. Ehhez már évekkel azelőtt tisztáztuk, hogy a svéd nyelvtudása mellett az anyjától örökölt magyar nyelv kincs, olyan többlet, amire büszke lehet. Erdélyből valók vagyunk, ahol nemcsak többségi környezetben, hanem még akkor is, ha csak egyetlen román volt közöttünk, tanácsos volt abbahagynunk a magyarnyelvű társalgást, hogy ne sértsük a csak egy nyelvet beszélőt. Itt Svédországban, az emberséges kisebbségben is meg kell értetnünk gyermekeinkkel már kisgyermek korában, hogy magyarul beszélni nem bűn. Sokszor, amikor az óvodából elhoztam fiú unokámat, vagy amikor mostanában lányunokámért megyek, a családi megegyezés alapján magyarul beszélünk. Érdeklődve közelítettek ilyenkor a svéd csöppségek, egyik-másiknak utánozni kerekedett kedve, kipróbálták a nekik furcsán hangzó szavakat, érdeklődtek jelentése felöl. A nyíltság légkörében unokáim büszkék arra, hogy társaiknál többet tudnak. Nem a nemzetiség büszkesége ez, hanem a tudásé. Unokáim úgy magyarok, hogy egyben svédek is. Az sem baj, ha ez fordítva igaz. Elképzelem milyen ferde útra vinném őket, ha anyanyelvtanulásukat az ősi magyar vér- és rögvalóságra épített különbségükre, a mellveregetős zászlólengetés gyakorlatára alapoznám. Osztály-nagyapó Jó kezdeményezés a svéd iskolákban az, hogy minden osztálynak legyen nyugdíjas-nem tanár, nem tanító, nem nevelő-, hanem akármilyen más mesterségű nagyapója, aki sűrűn találkozik az osztály tanulóival és helyettesíti a nem tudni hová tűnt ?, sosem volt? vérszerinti nagyapákat. Városonként - ahol magyarok is élnek - sürgősen szükség volna magyar nagyapákra is. Magyar egyesületek! Ilyenekkel foglalkozzatok!