A dél-svédországi magyarok családi lapja
2. évfolyam 8. szám 2001/4
Irodalom
Magyar Liget Elment Mészöly Miklós
    ÁGHEGY címmel irodalmi és művészeti lapot kíván - egyelőre mellékletként - indítani. Ennek szükségessége nyilvánvaló: Skandináviában számos, gazdag életművel rendelkező író, költő, zenei előadóművész, képzőművész, fotós és számtalan olyan fiatal él, aki különféle műfajban ígéretes alkotásokkal jelentkezett. Nyilvánosság nélkül kibontakozásuk korlátozott, a műhely előnyeit élvezve "rügybontásuk" elősegíthető, és kialakítható az a "fogyasztói" tábor, amely a művelődésben, itt északon is iránymutató lehet.
     A szerkesztőség várja az érdekeltek jelentkezését. Segítsenek felkutatni mindazokat, akik művelik és pártolják az irodalmi és művészeti alkotómunkát, vagy részt vállalnának a szerkesztési teendőkből. Az Ághegyen sem üzleti vállalkozás, de összefogással elérhetjük, hogy a világhálón rendszeresen jelentkezzünk, és évente egyszer-kétszer nyomtatásban is megjelenjen a lap.
     A szerkesztő címe: Tar Károly, Landsdomarev. 1/9, 222 40 Lund, Sweden. Villámposta: tar@ebox.tninet.se


Próbálkozás


    a skandináv országokban élő magyar irodalmi és művészeti alkotók, kritikusok, fordítók és előadók összeírására:
     Arvidson Sára, Bartha István, Békássy N. Albert, Benczédi Ilona, Benyő Krisztina, Bíró János, Bíró-Sey Katalin, Bitay Zsolt, Bodoni Anikó, Bodoni Jänos, Bozsodi László, Buday Károly, Csák János, Csíki Levente, Dobos Éva, Dohi Alexandru, Dőri Tibor, Drúz György, Dusa Hella, Dusa Ödön, Erdős Irma, Fábián Mihály, Farkas István, Fáskerti Katalin, Fodor Béla, Fülöp Éva, Gábor Imre, Gergely Tamás, Gulyás Miklós, Hegedűs Zsolt, Horváth Attila, Inczédi Gombos András, Kasza Imre, Kiss László Pál, Kesselbauer Gyöngyvér, Klein Elisabet, Kovács Ferenc, Kulich Károly, Lahováry Pál, László Patricia, Lázár Ervin, Lisztes István, Löffler Ervin, Márton Zoltán, Mervel Ferenc, Mokos Ádám, Molnár-Broander Éva, Molnár István, Mikudin István, Ortmann Mária, Pál Zsolt, Perger Dénes, Rosenberg Ervin, Sall László, Schapira Székely Zoltán, Sólyom János, Stuber György, Sulyok Vince, Svéd Frans, Szabó Magda, Szente Imre, Szilágyi László, Szinnyei Kiss Ildikó, Szűcs András, Tamás Gábor, Tamás György, Tanító Béla, Tar-Bengtsson Zsuzsanna, Tar Károly, Tatár Mária Magdolna, Tiglezán József, Tompa Anna, Tóth Ildikó Irma, Tóth Károly Antal, Veress Biborka, Veress Zoltán, Vincefi Sándor, Wolf Judit.
     Kérjük és várjuk az érdekeltek jelentkezését, és olvasóink kiegészítéseit!
    Januárban ünnepeltük Mészöly Miklós 80. születésnapját, és ez a kerek évszám a nagyszerű alkalom volt arra, hogy írók, kritikusok, esztéták és általában a hazai kulturális közélet lerója tiszteletét az egyik legismertebb és legjelentősebb magyar író előtt.
     A magyar irodalom és a magyar olvasó rengeteget köszönhet Mészölynek, aki a negyvenes évek végétől a nyugati irodalom legfrissebb eredményeit közvetítette egy, a kortár művészettől elzárt és szinte teljesen elszakadt ország felé. Az 1966-ban kiadott Az atléta halála, az 1968-as Saulus és az 1976-os Film a kortárs magyar regény csúcsaihoz tartozik. Camus az örök példa Mészöly számára, majd később az új francia regény nyomdokain halad éles megfigyelőképességről tanúbizonyságot tevő leírásaiban. A kortárs prózatörekvések azonban sohasem formalista játékok voltak műveiben, hanem eszközök arra, hogy a huszadik század minden kegyetlenségét és borzalmát, a század emberének sorsát hitelesen ragadja meg. A Jelentés öt egérről kísérteties parabolája örökérvénnyel szól a haláltáborok szörnyűségéről.
     Mészöly Miklós nemcsak kortárs prózában, de a magyar tájban is otthon volt. Kevés magyar író volt a huszadik században, aki nála magával ragadóbban tudta volna megörökíteni a hazai tájakat: kései Családregényeiben (Pannon töredék, Családáradás, Hamisregény) szülőföldjének, Tolnának szelíd dombjait, Az atléta halálában és a korai novelláiban az erdélyi hegyeket, vagy a Filmben budai lakásának környékét, a Városmajort. De sohasem "magyarkodott": a magyar tájak, a magyar sorsok természetes alapanyagot jelentettek írásai számára. Talán aprólékos leírásokban gazdag regényeinek a film műfajával való rokonsága teszi, hogy a rendezők előszeretettel nyúltak Mészöly műveihez. Gaál István 1970-ben a Magasiskolának, Sólyom András 1996-ban a Pannon töredéknek és tavaly Surányi András a Filmnek készítette el mozgóképes változatát.
     Mészöly Miklós nemcsak írói teljesítményével, de következetes morális tartásával is kitűnt pályatársai közül. Egyike volt azon keveseknek, akik nem alkudtak meg a hatalommal sem az 56-os forradalom előtt, sem utána, aki nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni Aczél Györggyel a kádári "puha" diktatúra évtizedeiben. Mészöly feketelistás szerző lett, akinek a könyveit övekre hűvösre tették a buzgó kultúrpolitikusok. Így eshetett meg az a különös helyzet, hogy Az atléta halála című regénye előbb jelent meg francia fordításban, mint magyarul.
     A kádári rendszer nem értékelte nagyra művészetét: a nyolcvanas évek második felében kezdett elismeréseket kapni (Déry Tibor-díj, 1986; Év Könyve Díj 88, 89, 91), a már rég kiérdemelt Kossuth-díjjal pedig csak az első demokratikus választások után, 1990-ben tüntették ki. A rendszerváltás után is élénken kiállt az ember jogaiért, tagja volt a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának. Liberális elvei miatt az elmúlt évtizedben számos durva támadás érte a jobboldalról. Mészöly Miklós halálával egy nagyformátumú író távozott a magyar kultúrából. Végezetül álljon itt egy idézet tőle, amelyben az író mesterségéről vall:
     "az volna gyönyörű, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig - mint a zseblámpafény - világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a tettenérésünktől lesz azzá, ami."