Új folyóirat az internetes könyvtári szolgáltatásokról
Szerző: DÉVAI Péter kategória: 54. évfolyam > 2008. 4. szám Hozzászólás: 0
A
The Haworth Press kiadásában 2007-ben megjelent új periodika célja,
hogy a könyvtár fogalma az olvasók (és részben a könyvtárosok) számára
ne csak az épületet, az olvasótermeket, kölcsönző-helyiségeket és a
benne dolgozó embereket jelentse, hanem az interneten elérhető
könyvtári szolgáltatások összességét. A szerkesztő, Jody Condit
Fagan (James Madison University) szerint az elméleti kutatások
eredményeit, a könyvtári gyakorlat problémáit és esettanulmányokat
ismertető cikkek témái éppen annyira szerteágazóak lesznek, mint
amennyire sokoldalú a könyvtárakban folyó munka. A "Social Eye"
rovat a társadalmi háló (social web), a tudásmegosztás témaköréhez
kapcsolódó írásokat közöl, a "Global Connections" pedig az USA-n kívüli
web-projektekről számol be. A harmadik állandó rovat (Reviews) a
folyóirat profiljába tartozó tanulmányokat ismerteti. A Journal of web
librarianship-ről további információk olvashatók a folyóirat weblapján (http://www.lib.jmu.edu/org/jwl) és a szerkesztőség blogjában: http://jweblib.livejournal.com. Vesézzük ki az első számot! A
nyitó szám első cikke azzal foglalkozik, hogy az ARL-hez (Association
of Research Libraries) tartozó 99 tudományos könyvtár milyen mértékben
és formában teszi elérhetővé az elektronikus folyóiratokat, és milyen
módon illeszti be azokat feldolgozási és tájékoztatási rendszerébe. A
szerzők az egyes könyvtárak honlapjait vizsgálták: van-e az adott
intézménybe járó elektronikusan megjelenő folyóiratoknak listája, a
katalógusokból milyen linkek vezetnek a folyóiratcímekhez, hogyan lehet
megtalálni az egyes periodikákat címek és tárgykörök szerint, hogyan
lehet eljutni az egyes cikkekhez. Azt is elemezték, hogy egyszerűen
vagy bonyolultan használhatók-e a honlapok, és milyen az adatbázisok
dokumentációja. Az eredmények szerint 86 könyvtár
rendelkezett elektronikusan elérhető folyóiratok
listájával, 5 nem volt értékelhető a korlátozott elérhetőség miatt,
8-nak pedig egyáltalán nem volt listája. A 86 intézményből 77 helyezett
el a kezdőlapon linket az elektronikus folyóiratokhoz, ebből 65-nél két
kattintással, 7-nél eggyel, 11-nél hárommal, 3-nál pedig négy
klikkeléssel lehetett eljutni a listához. A felsőoktatási könyvtárak
90%-a esetében lehetett cím szerint keresni a folyóiratok között, öt
viszont egyáltalán nem rendelkezett ilyen lehetőséggel. A legtöbb
esetben külön oldalon lehetett megtalálni az internetes periodikákat,
és csak hat esetben úgy, hogy az általános elektronikus
információforrások linkre kattintva az elektronikus folyóiratokat
választjuk. A keresés legtipikusabb módja az volt, hogy az egész címet
vagy a cím kulcsszavát kellett beírni, 44 esetben pedig az ISSN-szám
alapján is meg lehetett találni. A vizsgált mintából 69 könyvtár
honlapján lehetett különböző megoldások útján tárgyszavakkal keresni a
periodikákat. Azt is vizsgálták, hogy a Time c. folyóirat elektronikus
változata hányszor fordul elő a könyvtárak listáin. Háromféle típus
fordult elő: vagy annyiszor, ahány adatbázisban megtalálható, vagy
egyszer és az adatbázisok, amelyekben szerepelnek, fel voltak sorolva a
cím alatt, vagy a címek összekapcsolódtak egy hivatkozásmutatóval
(citation linker). A folyóirat egyébként a könyvtárak 71%-ában volt
megtalálható a katalógusban, és a 70 honlapból 57 esetben a kezdőlapról
el lehetett érni a katalógust. Az elektronikus folyóiratokra
vonatkozó vizsgálatokat elvégezték az elektronikus adatbázisokra is, az
eredmények szerint az utóbbiak elérése következetesebb, egyértelműbb,
mint az elektronikus folyóiratoké. Az elemzés egy újabb szempontja
volt, hogy a honlapok mennyire bonyolultak, mennyire "idegesítőek" a
keresés, navigálás szempontjából. Egy honlap akkor volt bonyolult
("zavaros"=confused), ha két értékelő véleménye jelentősen eltért
egymástól a használhatóságot illetően, és akkor volt "idegesítő",
ha nehéz volt értékelni a szegényes design miatt, vagy sokat kellett
rángatni az egeret, mire az ember megtalálta a kívánt linket. Mindent
egybevetve a vizsgálatokat végzők 99 honlap közül húszat találtak
bonyolultnak, harmincat pedig bosszantónak. Az értékelés egyik
szempontja volt, hogy vannak-e az egyes eszközök használatát
megkönnyítő tájékoztató szövegek. Érdekes módon több instrukciót
lehetett találni az elektronikus folyóiratcikkek eléréséhez, mint a
folyóiratokéhoz. A Florida State University videón mutatja be a honlap
használatát. A szerzők a tanulmány végén összegezik az eredményeket,
megfogalmazzák javaslataikat a könyvtárak számára, és vázolják a
kutatás folytatásának irányait. A függelék tartalmazza a kutatás
kérdéseinek felsorolását. Az első szám második tanulmánya az egyre
inkább terjedő tudásmegosztó rendszerek, wikik egy speciális
fajtájával, a könyvtárosok oktatására használt Oregon Library
Instruction Wikivel (http://instructionwiki.org)
ismerteti meg az olvasókat. 2004 nyarán az Oregon Library Association’s
Library Instruction Round Table (OLA/LIRT) elhatározta, hogy létrehozza
az oktatóanyagok wiki-rendszerben működő adatbázisát ("raktárát").
Jelszónak a cikk címében is szereplő mondást választották: hogy ne
kelljen újra feltalálni a kereket, vagyis ne szervezzenek újra és újra
tanfolyamokat minden könyvtárban ugyanannak az anyagnak az
elsajátítására. Az érvek és ellenérvek után arra az elhatározásra
jutottak, hogy a csak tagoknak fenntartott helyek több kárt és
nehézséget okoznának, mint hasznot. Ennek megfelelően a szervezetben
együttműködő közösség alapelveként nem az intézményi határokat, hanem a
tagok szakmai jártasságát, gyakorlatát fogadták el. Ez a szervezeti
felépítés tulajdonképpen az Etienne Wenger és Jean Lave által
kidolgozott gyakorlati közösségeken (communities of practice – CoPs)
alapult. A számítógépes hálózatok által támogatott közösségek tagjai
ily módon munkahelyükön kívül egy nagyobb szakmai csoportosulásnak is
tagjai lettek, melyeket gyakorlati hálózatoknak (network of practice –
NoP) kezdtek nevezni. Ezekhez kapcsolódik a szakirodalomban
széleskörűen tárgyalt elv: az együttműködő tudásépítés. A két elvnek
megfelelő számítógépes technológia lehetett volna például egy nyílt
forráskódú menedzsment rendszer, vagy egy blog, a wiki-rendszer azonban
több szempontból előnyösnek mutatkozott: mindenki mindent
megváltoztathat, nem kellenek hozzá engedélyek, jóváhagyások, a
használt jelölő nyelv rendkívül egyszerű, a tartalom fejlesztése
sohasem fejeződik be, a "tulajdonviszonyok" elvesztik jelentőségüket.
További érv volt, hogy 2005-ben viszonylag új volt a rendszer, és
joggal lehetett számítani a könyvtáros társadalom érdeklődésére. Ezt
valószínűsítette a Wikipédia hatalmas sikere is. A wikik újdonsága
olyan szoftver létrehozására sarkallta a készítőket, amely tetszetős
honlapjával, a használat könnyű elsajátíthatóságával vonzza az új
felhasználókat. A lehetséges kudarcok elhárítására szolgált az a
felismerés is, hogy megfelelő segédleteket kell létrehozni. A
létrehozás komoly szempontja volt tehát a testreszabás. Sok fejtörést
okozott, hogy a több mint százféle wiki kereső motor közül melyik felel
meg leginkább a könyvtárosok oktatási anyagait tartalmazó szoftver
számára. Végül is az utolsó négy "jelölt", a PHPWiki, a QuickWiki, a
PmWiki és a Mediawiki közül az utóbbi "nyert". Ez felelt meg a
legjobban annak a szempontnak is, hogy a lehető legegyszerűbb legyen új
tartalmakat bevinni, vagy a meglevőket módosítani. Amikor elkészült a
rendszer, a fejlesztők először mintegy 30 OLA/LIRT tagot és számos
könyvtárost kértek meg tesztelésére. Ezután következett a 2005
szeptemberi hivatalos indítás, mely szép sikert hozott. Sokan
üdvözölték az új könyvtáros wikit, és a szerverek tanúsága szerint
sokan is szerkesztették a már meglevő tartalmakat, illetve számos új
tartalom is került fel rá. Az indítás után közel egy évvel azonban
sajnos már közel sem olyan nagy az érdeklődés, új anyagok csak lassan
"csordogálnak" a rendszerbe. Vajon mi lehet ennek az oka? Valószínűleg
szerepet játszik az, hogy míg korábban az oktató könyvtáros megírta a
tananyagot – és nem sokkal ezután már fel is használta azt, addig a
wikire feltett tartalmat mindenki használhatja és módosíthatja, a
hatása azonban csak a jövőben válik konkréttá. Ily módon nem válik
olyan sürgőssé, mintha ő maga tanítana belőle "azonnal". Egy másik ok
lehet a publicitás hiánya. A névtelen részvételt tehát célszerű lenne
megszüntetni akár úgy, hogy a módosítóknak regisztrálniuk kell, akár
más módon. Összegezésként megállapítható, hogy a wiki-rendszerű
tudásmegosztó rendszerek rendkívül hasznosan képesek működni, ha a
létrehozók képesek figyelembe venni a wiki felépítése során szóba
jöhető közösség kulturális és társadalmi tényezőit, hagyományait. A
mégannyira tökéletes technológia sem képes egyedül biztosítani a wiki
sikerét, ahhoz tudatos közösségépítésre van szükség. Másképpen
fogalmazva: nem a wiki teremti meg a közösséget, hanem egy megfelelően
kialakult vagy kialakított közösség képes igazán eredményesen
működtetni egy wikit. A harmadik közlemény a tudományos
könyvtárak honlapjainak vizsgálataival foglalkozó szakirodalmat tekinti
át. A szerző, Barbara A. Blummer az amerikai folyóiratok azon cikkeit
elemezte, melyek nagyjából 1997-től napjainkig jelentek meg, és amelyek
a könyvtári honlapok tartalmát, kivitelét és a rajtuk történő
navigációt tárgyalták. A vizsgálat alapvető módszere az volt, hogy hat
adatbázis keresőjébe beírta a következő kereső kifejezéseket:
tudományos és egyetemek vagy college, kombinálva a könyvtár és web vagy
honlapok kifejezéssel: Academic Host Premier, Google Scholar, Projekt
MUSE, ProQuest, Education Journals, Wilson Web. A publikációk először a
honlapok kivitelével foglalkoztak. Mark Stover és Steven D. Zink
tanulmánya még 1996-ban jelent meg, és 40 tudományos szakkönyvtár
weblapjának azonosságait és különbségeit tárgyalta a különböző
jellemzőkre adott pontértékek alapján. 1998-ban John D. Angelo és
Sherry K. Little tanulmánya tíz, weblapok készítésére szolgáló
útmutatót elemzett, és megnézte, hogy mennyire felelnek meg egyes
szervezetek honlapjai az útmutatók tanácsainak. A szerzők azonban
viszonylag kis mintát vizsgáltak, melyben nem volt egyetlen könyvtári
honlap sem. Ezt követi David L. King tanulmánya az Association of
Research Libraries (ARL) honlapjairól, melyben 44 kérdésre adott
válaszok alapján értékelte a weblapokat. Ezután hétéves szünet
következett a honlapok dizájnjáról szóló irodalomban, míg 2005-ben meg
nem jelent Pamela Harper-Burke kutatási eredménye, melyben
80 közepes nagyságú egyetemi könyvtár honlapjáról állapította meg, hogy
több területen különböznek a gazdasági intézmények weblapjaitól, és
éles versenyt folytatnak a könyvesboltokkal, azok internetes
megjelenése után. A tanulmányok második csoportja a könyvtári honlapok
használhatóságát és a navigációs lehetőségeket vizsgálja. A Memorial
University of Newfoundland könyvtárának honlapját többféle módszerrel
elemzi Louise McGillis és Elaine G. Toms. Ismertetik a vizsgálatba
bevont hallgatók számítógép- és könyvtárhasználatának jellemzőit,
értékelik a honlap használatának eredményeit és a résztvevők általános
attitűdjét, véleményét a weblapról. Egy másik tanulmány a University of
Nevada-Las Vegas könyvtári honlapjának átalakításait kíséri nyomon. A
hallgatók-olvasók véleményét feldolgozó írások általában megállapítják,
hogy a könyvtárhasználóknak gondot okoznak a honlapok bizonyos
szakkifejezései: path-finder, workshops, article indexes. A könyvtári
honlapok egyik legátfogóbb vizsgálata volt az, melyet a Hunter College
végzett 2005-ben. Egy webes szerkesztőből, egy tudományos
segédmunkatársból és négy könyvtárosból álló team négy hétig tesztelte
a könyvtár honlapját, majd négy hétig elemezte az eredményeket, majd öt
hétig csak a hibák kijavításával foglalkoztak, aztán újabb
tesztelés következett. A weblapokkal foglalkozó kutatási eredmények
harmadik csoportja a tartalmi kérdéseket és a szolgáltatásokat
tárgyalja. Egy 2000-ben megjelent tanulmány a következő szempontok
vizsgálatát tartja szükségesnek ebben a vonatkozásban: navigációs
eszközök, könyvtári információk, információs szolgálatok,
információkeresési rendszerek, információs politikák, a könyvtár
szervezeti felépítése, információk az internetről és a linkekről,
valamint a különböző használati útmutatók és oktatási anyagok. Beatrice
Agingu az HBCU (Historically Black Colleges and Universities) könyvtári
honlapjait hasonlította össze 52 szintén állami támogatással működő, az
USA dél-keleti részén lévő intézmény könyvtárának weblapjával.
Megállapításai szerint az előbbiek főként könyvtárukat és
katalógusaikat ismertetik honlapjaikon, míg az utóbbiak többnyire
biztosítják különböző információs források és szolgáltatások elérését.
Xue-Ming Bao 143 tudományos szakkönyvtár weblapját vizsgálta meg az
anyaintézményükkel való kapcsolat és különböző kereskedelmi adatbázisok
elérése szempontjából. Említést érdemel Michael Coffta és David M.
Schoen cikke, mely 240 könyvtári weblapot elemzett a főként a
könyvtárközi kölcsönzések lehetősége és az állományokról szóló
ismertetések szempontjából, valamint Mary Cassner és Kate E. Adams
tanulmánya arról, hogyan segítik a tudományos könyvtárak honlapjai a
távoktatásban résztvevő hallgatókat. Jeanie M. Welch 106 tudományos
szakkönyvtár web site-ja alapján tárgyalta az intézmények marketing és
PR tevékenységét. A következő tanulmány szerzője, Michael Sauers, a
Nebraska Library Commission technológiai innovációs könyvtárosa a
Mozilla Firefox nevű böngészőjének kereső plug-in-jével ismerteti meg
olvasóit. Ez az ablak jobb felső sarkában a webcímek beírására használt
mező mellett helyezkedik el, és számos kereső motort tartalmaz,
melyekben ily módon közvetlenül lehet keresni. A lenyitás alján
található az "Add engines" opció, melyre kattintva a megjelenő ablakban
újabb keresőmotorok jelennek meg, melyeket hozzá lehet adni a listához.
Bár ezeket a programokat Firefox search plugin-eknek hívjuk,
ugyanilyenek találhatók a Netscape Navigator 6-os és magasabb
verzióiban, a Mozilla böngészőinek összes változatában és az Apple
Sharlock programban is. A cikkben a kereső plug-in program készítésének
egyes fázisait követhetjük nyomon: megfelelő előkészítés után létre
kell hozni az XML-file-t, majd az ikonok beépítése következik, végül
létre kell hozni azt a web oldalt, amelyről a felhasználók
installálhatják a plug-int. Jon Haupt, aki a Iowa State University
Lib¬ra¬ry¬ben a képzőművészet és előadó-művészet szakirodalmával
foglalkozó könyvtáros, esettanulmányban írja le, hogyan hoztak létre
saját szerverükön egy PmWiki rendszert. Amikor az új tudásmegosztó
rendszer létrehozására tettek javaslatot az egyetem vezetése számára,
az egyik kérdés az volt, hogy a wiki-technológia az eddigi eszközökhöz
kapcsolódjon, vagy egy teljesen új projektként valósítsák meg. A kapott
visszajelzések szerint az utóbbi tetszett jobban a döntést hozóknak. A
Könyvtár a wiki létesítése előtt két módon is igyekezett elősegíteni az
oktatók kutató munkáját. Az első egy műhelytanulmány-sorozat, melyben
különböző könyvtártudományi kérdésekről vitatkozhattak a résztvevők, a
másik pedig egy állandóan frissülő és a könyvtári kutatásokat elősegítő
linkgyűjtemény létrehozása és karbantartása. A linkek csak az
intraneten voltak elérhetők, és a honlapokon szereplő tartalmak
változtatására csak az arra kijelölt dolgozóknak volt joguk. Emiatt az
információk gyakran elavultak, mire eljutottak a megfelelő kutatóhoz.
Ezt a hátrányt szünteti meg nagyrészt a wiki-technológia, melynek
használata is jóval egyszerűbb, mint például a HTML-é. Az egyetem
vezetésének benyújtott javaslat tartalmazta a wiki-technológia rövid
leírását, példákon keresztül mutatta be, hogy a rendszer alkalmas a
könyvtár webes jelenlétének átalakítására, az intranetes oldalak
újratervezésére. A szükséges munkaerő meghatározása során az
informatikai osztály munkatársain kívül, leterheltségük csökkentése
érdekében a referensz szolgálat néhány dolgozója is szerepelt a
javaslatban. Gondos mérlegelést kívánt a munka elvégzéséhez szükséges
idő meghatározása is. A wiki létrehozását célzó javaslatot végül mint a
Könyvtár kutatási forrásainak új formáját néhány hónap múlva
elfogadták. A következő lépés annak eldöntése volt, hogy belső
szerveren működjön-e a wiki motor, vagy hosting szolgáltatásokat
vegyenek igénybe, esetleg társuljanak egy már működő wikihez. Végül a
saját szerver bizonyult a legelőnyösebbnek. A wiki engine kiválasztása
során a főbb szempontok a következők voltak: könnyen lehessen
installálni és aktualizálni, csak a könyvtári dolgozók férjenek hozzá,
egyszerűek legyenek a formázási szabályok. A korábbi ismeretek alapján
a MediaWiki, a PmWiki és a Confluence tűnt a legmegfelelőbbnek. Az
utóbbi már működött az egyetem Informatika tanszékén, és mivel a saját
szerveres megoldást választották, ezért az első kettő maradt
versenyben. Végül a PmWiki mellett szólt az, hogy jobban alkalmazható
egy viszonylag kisebb méretű rendszer működtetésére. Az installálás
viszonylag egyszerű, a szervernek képesnek kell lennie a PHP 4.1-es,
vagy későbbi változatának futtatására, maga a szoftver letölthető a
PmWiki weboldaláról. Bár a PmWiki már ebben a korai stádiumban is
"működik", célszerű bizonyos biztonsági feltételeket kidolgozni, és
elvégezni a testreszabást. A külső megjelenést és a működtetést
illetően a PmWiki.org számos ötletet, "receptet" tartalmaz ezekkel
kapcsolatban. A wikik telepítése után igen lényeges, hogy meglegyen
azoknak a szerkesztőknek a közössége, ami működteti a rendszert. Ezért
már idejekorán el kell kezdeni a szóba jöhető munkatársak toborzását. A
legcsodálatosabb, legjobban telepített wiki sem ér semmit, ha nincsenek
hozzá szakértelmüket és munkaidejüket nem sajnáló szakemberek, akik
tartalommal töltik fel. Pár hónapos működés után a felhasználóknak
három csoportja volt megkülönböztethető: voltak, akik akkor fordultak a
wikihez, ha szükségük volt rá, voltak, akik "rendeltetésszerűen"
folyamatosan használták, de semmilyen kísérletet nem végeztek vele, és
végül volt egy kis csoport, akik új projektekbe kezdtek, keresve a
rendszer újabb és újabb felhasználási lehetőségeit. A hatodik
tanulmány a tudományos szakkönyvtárak weblapjainak sikerességét mérő
módszerekbe vezeti el az olvasót. A könyvtárosok és fenntartóik egyik
lehetséges módszere a ráfordított költségek megtérülésére az
úgynevezett konverziós arányok alakulásának nyomon követése. A web
konverziós arány egy adott weblap látogatóinak azt a %-ban kifejezett
arányát mutatja, akik valamilyen "akciót" hajtanak végre a weblapra
kattintás után. A honlap sikerességét minden esetben a könyvtár
stratégiai céljaihoz, illetve ezek megvalósulásának mértékéhez kell
viszonyítani. A Western Michigan University Library-ben a célok
meghatározására a stratégiai tervezés dokumentumait és a LibQUAL+
vizsgálat anyagait használták fel viszonyítási alapként. A web
bizottság meghatározta a könyvtárosok és az olvasók által végzett
tevékenységeket, melyek növelik a weblap sikerességét. A konverziós
arányt meg lehet határozni úgy is, hogy a könyvtár tevékenységeit
népszerűsíteni kívánó bannerre klikkelők számát viszonyítják a
valamilyen könyvtári szolgáltatást igénybe vevők számához. A könyvtár
például kétféle bannerrel is rá akarta venni használóit, hogy a
könyvtár által biztosított könyvekkel, DVD-kkel és videókkal segítsék
oktató és kutató tevékenységüket. Az egyik az egyetem oktatóit, a másik
általában az olvasókat célozta meg. Az előbbi hirdetésből számított
konverziós ráta 2006 július-augusztusban 10,5% volt. A különböző
időszakokra számolt rátákból és más könyvtárhasználati statisztikai
adatokból reális képet lehetett kapni a könyvtár marketing
tevékenységének eredményességéről. A "Social Eye" rovatban a
rovatvezető Brian S. Mathews arról mondja el véleményét, hogy a
szociális világhálónak milyen nagy lehetőségei vannak az emberek
közötti kommunikációban, és hogy a könyvtárosoknak feltétlenül részt
kell venniük az embereket és közösségeiket szolgáló web kialakításában.
A könyvtáraknak nem egyszerűen információszerző helynek kell lenniük,
hanem olyan kívánatos színterekké kell válniuk, ahova örömmel járnak az
emberek. Egyre nagyobb szükség lesz ilyen weboldalak működtetésére is
melyre a szerző példaként a www.myspace.com-ot
említi. A Global connections rovat szerkesztői, Sarah Beasley és
Candice Kail az International Dunhuang projektről készült honlap
anyagát mutatja be (www.idb.bl.uk),
melyben öt ország, Kína, Japán, Nagy-Britannia, Oroszország és
Németország múzeumainak és más intézményeinek képei, tanulmányai,
régészeti lelőhelyei és leletei találhatók az egykori selyemútról az öt
ország nyelvén. A webhely jó példája a nemzetközi összefogással
létrehozott webtartalmaknak. A Journal of web librarianship első számát
könyv- és folyóiratcikk-ismertetések zárják. A folyóirat második
számában hosszabb tanulmány foglalkozik a weben megjelent anyagok
gyűjteményeinek fejlesztésével, egy másik pedig azt tárgyalja, hogy az
egyetemi karok publikációs adatbázisai mennyire érhetők el a könyvtárak
honlapjairól. A harmadik cikk szerzői azt vizsgálják, hogy a
tudományos, egyetemi könyvtárak honlapjai esetében mennyire
egyeztethetők össze az egyetem irányelvei és az olvasók igényei.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie. Jelentkezzen be, vagy kattintson ide a regisztrációhoz