Szerző: SEBESTYÉN György kategória: 54. évfolyam > 2008. 3. szám Hozzászólás: 0
Bevezető gondolatok
Hiába
telt el tíz kerek esztendő Fülöp Géza halála óta, emléke nem hogy
elhalványult volna, de sokszor az az érzésem, hogy az Eötvös Loránd
Tudományegyetem (ELTE) Könyvtártudományi Tanszékén vagy a Magyar
Tudományos Akadémia (MTA) valamelyik doktori védésén ismét találkozom
vele. Találkozom vele, és rám mosolyog, szemem találkozik tekintetével,
amely mindenkor szívmelengetően meleg barátságot és határtalan
intelligenciát sugárzott, és csodálkozva látom, hogy milyen fiatal,
életerős és milyen rendkívül vonzó maradt, hogy milyen jól fest elegáns
öltönyében. Senki sem tudná tömörebben és találóbban jellemezni, mint
ahogy ezt Barátné dr. Hajdu Ágnes tette: „Megvolt benne a tudós
komolysága, a tények feltétlen tisztelete, az igazság szigorú
megítélése, ugyanakkor előttünk van barátságosan mosolygó arca, az a
megértő szeretet, amiről barátai és tanítványai bizton
tanúskodhatnak.”1 Emléke bizonyára örökre velünk marad, és
természetesen életműve is, amely tíz év múltán is nemcsak, hogy száz
százalékban aktuálisnak bizonyul, de nélkülözhetetlen hajtóerőként
működik abban a mechanizmusban, amely a bolognai folyamat EU-konform
felsőfokú oktatásának működését és fejlesztését hivatott megvalósítani. Nagy
megelégedettséggel tölt el, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel,
és hogy ez az érzés mindnyájunkat cselekvésre ösztökél. A Kovács Máté
Alapítvány, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Társadalomtudományi
Szekciója – valamint Fülöp Géza munkahelye, az ELTE Könyvtártudományi
Tanszéke, más hasonló tanszékekkel karöltve – több rendezvényt is
szervezett, szervez Fülöp Géza tiszteletére: az ELTE Könyvtártudományi
Tanszéke F. Csanak Dóra és számos családtag jelenlétében május 18-án
megkoszorúzta sírját a Farkasréti Temetőben,2 a MKE idei, 40.
vándorgyűlésén, Szombathelyen, május 22-kén külön szekcióülés
foglalkozott életművével,3 az ELTE Bölcsészettudományi Karán a
közeljövőben az egyik reprezentatív tantermet róla nevezik el, és ebből
az alkalomból elhelyezik emléktábláját az egyetemen. Fülöp Géza tudományos tevékenysége
Fülöp
Géza tudományos tevékenysége természetesen már idáig is feldolgozást
nyert, és azt is kijelenthetjük, hogy ez a feldolgozás számos jelentős
vonatkozásban, számos kiváló szerző által valósult meg. Mindenképpen
meg kell említeni Bényei Miklós munkásságát, aki Fülöp Géza kandidátusi
és akadémiai doktori értekezéséről tartott rendkívül érdekes és
tartalmas előadást a MKE idei 40. vándorgyűlésén.4 Készült egy
kiváló, az átlagosnál kétszer nagyobb terjedelmű szakdolgozat is, amely
nem csak szerzőjének, Papp Margitnak az érdeme, de a témavezetőt,
Pogány Györgyöt is köszönet illeti.5 A Fülöp Gézáról készült tudományos
munkák – szakmánk általános vélekedéséhez hasonlóan – elsősorban a
könyv- és könyvtárkultúrával kapcsolatos munkásságát tartja a
legjelentősebbnek, és nem alaptalanul. Nem is szándékozom cáfolni ezt
az általános nézetet, ugyanakkor a következőkben mégis rá szeretnék
mutatni arra, hogy milyen sokat és milyen jelentőset alkotott Fülöp
Géza a történeti stúdiumok területén kívül is! Jól látszik ez, ha
kronológiai sorrendben haladva tekintjük át legfontosabb műveit. Első
jelentősebb publikációi 1963-ban jelentek meg, ezeknek témája
kétségtelenül a könyv-, könyvtár- és nyomdászat-történet különböző
korszakai voltak,6, 7 de nem több, mint két évvel később már újabb és
alapvetően más jellegű területekre is kiterjesztette tevékenységét: az
egyetemi oktató-kutató munka, és ezen belül a felsőfokú
könyvtárosképzés, ill. az ezekkel kapcsolatos kutatások eredményeit és
kihívásait tanulmányozta.8, 9 Az 1970. év újabb jelentős állomás Fülöp
Géza életművében: ekkor jelent meg a Könyv és a könyvtári kultúra
a kapitalizmus időszakában. 1789–1917. c. műve két kötetben,
amely a mai napig meghatározó, pótolhatatlan és egyedülálló forrás,
referencia és tankönyv a könyvtárosképzésben és a könyvtártudományi
kutatásban.10 Ugyanebben az évben kollégájával, Szelle Bélával egy
terjedelmes bibliográfiát publikáltak a könyv-, sajtó- és könyvtári
kultúra köréből az 1849–1945. közötti időszakra.11 Ezek tehát egy
felettébb ígéretes oktatói-kutatói karrier első gyümölcsei és egyben a
további publikációk fő témakörei is. Maradva Fülöp Géza kezdeti,
meghatározó kutatási területeinél, megállapítható, hogy egy
nagyon-nagyon gazdag pályakép tárul elénk. Kiemelt fontosságot
tulajdonít a sajtótörténetnek, amelynek területén jó néhány, mai napig
aktuális publikációja jelenik meg, ezek közül számos foglalkozik a
magyar sajtó történetével,12 és rendkívül jelentős az egyetemes
sajtótörténet tárgyában írott könyve is.13 Természetesen hű marad a
nyomdászat-, könyv- és könyvtörténethez és az ezekkel kapcsolatos
valamennyi művelődési területhez is.14 E területen kiemelendő A magyar
olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban c. könyve,
amely az Akadémiai Kiadónál jelent meg.15 Kimagasló eredményt elért
kollégáival kapcsolatban is jelentek meg írásai, pl. Kovács Mátéról,
amit még tárgyalni fogunk tanszékvezetői karrierje kapcsán. Fontosnak
tartom a tanszék másik professzoráról, Kőhalmi Béláról készült
bibliográfiáját16 valamint Haraszthy Gyuláról szóló írását,17 amely
rövidsége ellenére rendkívül fontos igazságokat tartalmaz. Kovács
Máté szellemi örökségében fontos helyet foglalt el a bibliológia
tudományának hazai művelése. Fülöp Géza sokat tett ennek az örökségnek
az ápolásáért, egyrészt az MTA Bibliológiai Munkacsoportjának egyik
alapítójaként, majd alelnökeként, másrészt a francia kutatók által
alapított és vezetett Association Internationale de Bibliologie
kutatási programjaiban és rendezvényeiben.18, 19 Ez a sikersorozat
lényegében véve az első magyar-francia bibliológiai kollokviummal20
kezdődött el, amelynek egyik legsikeresebb előadója minden kétséget
kizáróan Fülöp Géza volt. Angol nyelven felolvasott tanulmányában azt
ismertette pontos adatokkal alátámasztott részletességgel, hogy miként
alakult a 18. század végétől az 1980-as évekig a bibliológiai
gondolkodás Magyarországon. Az előadás lenyűgöző hatást gyakorolt a
külföldi résztvevőkre, elsősorban a francia delegációra. Nem
számítottak ugyanis arra, hogy ilyen kiterjedt hagyományokkal és ilyen
szabatos tudományossággal kiművelt fogalmi rendszerrel rendelkezik a
magyar bibliológiai kutatás. Minden kétséget kizáróan megállapítható,
hogy Fülöp Géza személyes érdeme, hogy Kovács Máté francia
műveltségének és bibliológiai kutatásainak ismeretében oly módon tudta
bemutatni e téma magyar vonatkozásait, amelynek alapján a kutatási
eredményeket a franciák saját kultúrájuk fogalmi rendszerére lefordítva
kapták meg, és így az előadás elsöprő sikert aratott. Fülöp Géza
sikerének titka tehát az volt, hogy a témáját a francia kultúrtörténet,
illetve episztemológia nyelvezetére fordítva adta elő. A közvetlen
sikert hosszú távon gyümölcsöző tudományos együttműködés követte, olyan
kiváló helyszíneken tartott kollokviumokkal, mint az Országos Széchényi
Könyvtár, a Párizsi Magyar Intézet, az Université Denis Diderot de
Paris. A hajdani bizonytalanságok, netán kétkedések után Párizsban
kiadott könyvek,21 folyóiratok,22 és még Budapesten, az interneten
publikált elektronikus szakfolyóirat23 is bizonyítják, hogy Fülöp
Gézának mennyire igaza volt, amikor rendkívül sikeres előadásával és
kultúrdiplomáciai tevékenységével óriási mértékben segített bennünket
abban, hogy a magyar szakma számára meg lehessen nyerni a francia
professzorok és intézmények támogatását. A szakirodalmi tevékenység
áttekintése után még van több olyan – rendkívül fontos – terület,
amelyeken Fülöp Géza kimagasló tudományos érdemeket szerzett: ezek
különböző tudományszervezési, továbbá oktatás- és kutatásfejlesztési
projektek vagy feladatkörök, amelyekről mindenképpen meg kell
emlékezni. Az egyetemi vonatkozású oktatás- és kutatásfejlesztésről a
tanszékvezetői tevékenységét ismertető fejezetben írunk, a jelen
fejezetben azonban mindenképpen ismertetnünk kell az MTA tudományos
minősítési rendszerében24 szerzett elévülhetetlen érdemeit. Hazánkban
a kilencvenes évekig a tudományos eredmények legmagasabb szintű
értékelése nem az egyetemeken, hanem a Magyar Tudományos Akadémián
történt. Az Akadémián működő Tudományos Minősítő Bizottság (TMB)
szervezte és irányította a kandidátusi és akadémiai doktori fokozatok
odaítélésére szolgáló eljárásokat. (A kandidátusi és doktori
fokozatokat természetesen nem a hivatal, hanem az érintett
tudományszakok területén működő, elismert kutatókból álló bizottságok
ítélték oda a jelölteknek.) A fenti szisztéma az ötvenes évek
végétől már igen olajozottan működött, de a könyvtáros szakma számára
ez a rendszer mégsem volt jónak nevezhető. A könyvtártudományi
kutatások ugyanis nem illettek bele az MTA tudományos „osztályozási
rendszerébe”, és ezért könyvtártudományban nem lehetett sem
kandidátusi, sem akadémiai doktori fokozatot szerezni. Ez mindenképpen
súlyos anomáliának és nagy igazságtalanságnak minősítendő. A fenti
rendellenességen először csak úgy próbáltak segíteni, hogy egyes
könyvtárosok olyan tudományszakok területén szereztek maguknak
akadémiai tudományos fokozatot, mint pl. a magyar nyelv és irodalom, a
történelem, vagy a nyelvészet –, tehát amelyek létjogosultsága
beleillett az MTA akkori koncepciójába. Egyre világosabb és sürgetőbb
megfogalmazást kapott azonban a könyvtárosok igénye, hogy magát a
könyvtárosi teljesítményt ismerje el a Tudományos Minősítő Bizottság,
és ne kerülő úton kelljen a könyvtáros-tudósnak tudományos fokozathoz
jutni. Ennek az igénynek a megvalósításában kiemelkedő szerepet
játszott Rózsa György, az MTA Könyvtára akkori főigazgatója. Mivel
tekintélye és hitele volt az MTA vezetősége és tagsága előtt is, meg
tudta őket győzni a könyvtári-információs tudományok fontosságáról, sőt
még a könyvtárosok tudományos minősítésének helyénvaló mivoltáról is.
Teljes emancipációról azonban végül is nem beszélhetünk. Az a megoldás
született ugyanis, hogy minden tudományos fokozatra pályázó könyvtáros
esetében egy úgynevezett ad hoc bizottságot alapítottak, amelynek egyik
felét könyvtártudomány képviselői adták, a másikat pedig annak a
szakterületnek a képviselői képezték, amely szakterületen az adott
könyvtár működött. Ezek az ad hoc bizottságok elképzelhetetlenek
voltak Fülöp Géza nélkül, és ha az „oszlopos tag” kifejezés
alkalmazására találó példát keresünk, akkor az ő szereplésénél a
könyvtárosok akadémiai minősítésében alig találhatunk megfelelőbb
esetet. Rendkívül gyümölcsöző tevékenységet fejtett ki az MTA
Tudományos Minősítő Bizottságában és ennek méltó befejezése volt az,
amikor ő maga kapta meg a legmagasabb megszerezhető akadémiai
fokozatot, az akadémiai doktori címet (1995.). Az MTA keretében
folytatott tudományszervezési tevékenységének köszönhetően egy sor
tudományos társaság fogadta tagjai sorába, így a Magyar
Irodalomtörténeti Társaság, az MTA Könyvtörténeti Munkabizottsága,
valamint a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. Két alapítvány pedig,
amelyek fontos szerepet játszanak a magyar könyv- és könyvtártudományok
területén, a Gróf Mikó Imre Alapítvány, és a Kovács-Máté Alapítvány,
kuratóriuma elnökévé választotta. Fülöp Géza, a tanár és tanszék-vezető
Fülöp
Géza élete mintegy fél évszázadon át kötődött a legszorosabb szálakkal
az ELTE Bölcsészettudományi Kar Könyvtártudományi Tanszékéhez. A
könyvtáros szakmában talán nincs is olyan kolléga, aki őt személyesen
ne ismerte és tisztelte volna, hiszen tanítványainak száma nem
százakban, de ezrekben mérhető. Engedtessék meg nekem egy személyes
megjegyzés: soha, sehol és semmilyen vonatkozásban, egyetlen tanítványa
szájából sem hallottam még egyetlen, akár csak a legenyhébb
pejoratív tartalmú megjegyzést vagy célzást Fülöp Gézáról, pedig
1966-ban kezdtem a Tanszékre járni, és huszonegyedik éve tanítok ott
teljes állásban. Kivételesen szép és hosszú pálya adatott meg neki.
Mindig nagy lelkiismerettel végezte el mind a Tanszék, mind a
könyvtáros szakma által rábízott feladatokat, tanítványaira
szétsugározta a varázslatos egyéniségéből áradó tiszta tudást,
amelyben a magyar és az egyetemes kultúra legjava ötvöződött. Fülöp
Géza bizony, akár a jó esztendők idején, akár pedig a nehéz és sötét
korszakok alatt is sok-sok embert tett tisztelőjévé és barátjává, mert
nemcsak vigasztalást és reményt adott, de a világ alantas erőivel
szemben felvértező erkölcsi tartást is lehetett tőle tanulni. Kimagasló
képességei, kiváló tanulmányi eredményei, tanáraival és iskoláival
való kivételes kapcsolatai mind-mind előrevetítették egy nagy
formátumú, folytonosan növekvő tisztelettel övezett tanár alakját. A
szentgotthárdi ciszterciek gimnáziumába járt, s a gimnáziumi évek alatt
kellett átvészelnie a második világháborút is. Ezért bizonyos késéssel,
csak 1947-ben kezdhette meg egyetemi tanulmányait. A Pázmány Péter
Tudományegyetemen kezdett és 1951-ben az Eötvös Loránd
Tudományegyetemen végzett magyar, német és könyvtár szakon. (Mint
látható, Fülöp Géza egyetemi tanulmányai pontosan az önkényuralmi
rendszer kialakulásának éveire estek.) 1951 és 1954 között az MTA
kézirattárosa, majd 1954 és 1961 között a Magyar Enciklopédia, továbbá
az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének irodalmi szerkesztője volt.
Ugyanakkor 1954-től már félállásban előadásokat is tartott az ELTE
Könyvtártudományi tanszéken, Haraszthy Gyula tanszékvezető felkérésére.
Ezt követően 1961-ben került véglegesen és teljes állásban a Tanszékre,
adjunktusi beosztásban. Erre a posztra régi főnöke, Kovács Máté hívta
meg, aki mint leendő utódját tartotta számon Fülöp Gézát. (Ez a
„számontartás” kölcsönössé vált, és egyenes következménye az a gazdag
publikációs tevékenység, amelyet Fülöp Géza Kovács Máté működésének
szentelt.25) Mintegy 14 évvel később, 1975-ben védte meg
Közönségszervezés és magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a
reformkorban c. kandidátusi értekezését. 1977-ben nevezték ki
docensnek. Egyik prominens munkatársa volt a Könyvtártudományi Tanszék
kutatásai alapján készült A könyv és könyvtár a magyar társadalom
életében című országosan és nemzetközileg egyaránt elismert
forrásgyűjtemény eddig megjelent két kötetének, továbbá irányítója és
szerkesztője a 3. kötetnek, amelynek munkálatait sajnos félbeszakította
a halála. Nyolc éven keresztül, 1986 és 1994 között volt a tanszék
vezetője. Ennek az időszaknak a közepén, 1990 és 1993 között, néhai
Szepesváry Tamással együttműködve nyerték el Magyarországon az egyik
első TEMPUS-pályázatot, illetve vitték sikerre a megpályázott
projektet. A TEMPUS-pályázatnak köszönhetően sikerült az ELTE
Könyvtártudományi Tanszéken folyó oktatást a nyugat-európai normáknak
megfelelően modernizálni, ennek keretében a Tanszék – a
TEMPUS-támogatásával – korszerű, mennyiségi és minőségi szempontból
egyaránt színvonalas informatikai infrastruktúrát vásárolhatott
magának. Az informatikai infrastruktúrának a beszerzéséhez
közvetlenül kapcsolódott a Tanszék 1993. évi költözése, amikor is
sikerült önálló, elkülönített épületrészbe költözni és így a réginél
minden tekintetben szebb, tágasabb és kedvezőbb környezetben folytatni
a munkát. Vége lett tehát a Pesti Barnabás utca negyedik emeletén
eltöltött legendás évtizedeknek, ám a múltat visszasíró nosztalgia nem
hatalmasodhatott el senkin sem, hiszen az új körülmények minden
szempontból annyira kedvezőbbeknek bizonyultak a régieknél, hogy
mindenki azonnal megbarátkozott velük. Kerek húsz évvel
kandidatúrája után, 1995-ben Fülöp Géza akadémiai doktori fokozatot
szerzett, értekezésének címe: Olvasási kultúra és könyvkiadás
Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban. A
kilencvenes években sok öröm érte, ugyanis munkásságát mind szakmailag,
mind hivatalos, állami szinten messzemenően elismerték. 1991-ben a
Szabó Ervin-emlékérem, 1997-ben pedig a Magyar Köztársaság Érdemrend
Tiszti Keresztje kitüntetést vehette át az Országházban. Hangsúlyozni
szeretném, hogy 1998-ban bekövetkezett halála után Fülöp Géza, a tudós
és tanár, valamint az irodalom-, könyv- és könyvtártörténet egyik
legkiválóbb magyar kutatója hatalmas és maradandó űrt hagyott maga
után. Ez az űr nemcsak a Könyvtártudományi Tanszéken, de az egész
magyar könyvtárügyben és szakmai életben érezhető, még kerek tíz évvel
a halála után is. Mint tanszékvezető – Kovács Mátéhoz hasonlíthatóan –
korszakalkotó tevékenységet folytatott az ELTE Könyvtártudományi
Tanszékének történetében, elsősorban azért, mert elidegeníthetetlen és
elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyetemi könyvtárosképzés
modernizálásában és nemzetközi rangra emelésében. „Tudományszervezői és
tudománypolitikusi működésével pedig fényes és kitörölhetetlen
fejezetet írt a magyar művelődés határon túli történetébe. Kiváló
emberi tulajdonságaival, férfias eleganciájával és sugárzó
egyéniségével kivívta minden tanítványának őszinte szimpátiáját és
nagyrabecsülését.”26 Halálát követően emlékkönyvet adott ki
tiszteletére az ELTE Könyvtártudományi Tanszéke, amelyben nagy
részletességgel foglalják össze sokoldalú pályáját és két
bibliográfiát is közölnek munkásságáról.27 A mű ismertetése jelentős
hangsúlyt kapott az ELTE Könyvtártudományi Tanszéke ötvenéves múltját
ünneplő konferencián, sőt, néhány hallgató még részleteket is előadott
Fülöp Géza emlékezetére. A megemlékezés megrendezéséért, valamint az
emlékkötet kiadásáért és szerkesztéséért nem lehet elégszer
köszönetet mondani Barátné Hajdu Ágnesnek. A fentiek alapján tehát
megerősítést nyert az az állításunk, hogy Fülöp Géza nevének hallatán
természetesen és mindenekelőtt az ELTE Bölcsészettudományi Karának
Könyvtártudományi Tanszéke jut mindnyájunk eszébe. Ez teljesen érthető,
hiszen élete mintegy fél évszázadon át kötődött ehhez az egyetemhez,
és ha belegondolunk, hogy hetvenévesen ment el tőlünk, akkor bizony ez
az ötven egyetemi év, hosszúságát tekintve is óriási jelentőségű. Ha
ehhez a hosszú időtartamhoz még hozzátesszük azt a hatalmas energiát és
tehetséget, amellyel egyetemünkön működött, akkor kivételes és
lenyűgöző pályakép tárul elénk. Legtöbben mint a könyv- és
könyvtártörténet egyik legmarkánsabb, enciklopédikus tudással
rendelkező magyarországi előadóját ismerik, aki ezt az óriási tudást
választékosan gazdag magyarsággal, lebilincselő stílusban és
szuggesztív személyes varázs kíséretében közölte tanítványaival. A
könyv- és könyvtörténeti munkássága mellett még természetesen a
tanszékvezetői tevékenysége az, amely mindenkinek az eszébe juthat
Fülöp Gézáról. Több mint nyolc éven keresztül vezette a Tanszéket 1986
és 1994 között, de ezen időszak előtt és után is sok esetben töltött be
meghatározó szerepet a tanszék életében. Ez a meghatározó szerep
elsősorban a tudományszervezési és kutatásfejlesztési területeken volt
életbevágóan fontos. A fenti okok miatt Fülöp Géza tanszékvezetői
tevékenységét nem lehet tehát csupán az 1986-1994 közötti nyolc
esztendőre korlátozni, hiszen e periódus előtt, ill. utána is olyan
fejlemények alakítása kötődik Fülöp Géza személyéhez, amelynek
tárgyalása nélkül nem lehet teljesen világos a tanszékvezetői szerepe
sem. A Tanszék vezetésén és a könyv- és könyvtörténeti
iskolateremtésen kívül tehát vannak Fülöp Géza életében olyan –
ugyancsak rendkívüli eredményekben gazdag – fejezetek, amelyek nem
lehetnek minden tanítványa számára ismertek. Ezeknek a Tanszék
vezetésével összefüggő részéről szeretnék most megemlékezni. A
Tudományos Minősítő Bizottságban és az MTA Bibliológiai Munkabizottság
alelnökeként játszott szerepét, valamint összes egyéb tudományos
funkcióit már ismertettük az ezekről szóló fejezetben. Fontos azonban
hangsúlyozni, hogy ilyen irányú munkásságai a legszervesebben kötődtek
tanszékvezetői tevékenységéhez, erősítve a Tanszék kapcsolati
tőkéjét, fokozva az ELTE oktató-kutató munkájának teljesítményét. Nem
tárgyaltuk még azonban érdemben és részletekben Fülöp Gézának az
1990–1993 közötti TEMPUS program során kifejtett tevékenységét,
amelyről szintén szuperlatívuszokban lehet csak írni. 1990 előtt a
Könyvtártudományi Tanszéknek gyakorlatilag nem volt számítógépe. (Volt
egy Commodore 64, amelynek monitorját nem képezte más, mint egy
szovjet gyártmányú Junoszty típusú fekete-fehér törpeméretű
televízió.) Fülöp Gézát rettenetesen bántotta ez a helyzet, és az MTA
SZTAKI révén, Bakonyi Péter személyes közbenjárásának köszönhetően,
sikerült egyszerűbb, átmeneti megoldásokat találnia. És azután jött
a TEMPUS,28, 29 amely nagyon szerencsésen egybeesett a Múzeum körúti
nagyobb, és önálló, szinte intézeti elhelyezést biztosító, a
régebbieknél sokkal tágasabb és funkcionálisabb helyiségekbe való
átköltözéssel. Ekkor Fülöp Géza, az oktatásfejlesztő tanszékvezető
olyan jelentőset alkotott, ami kétségtelenül a Tanszék egész
történetének egyik legsikeresebb fejezeteként fog fennmaradni. Ha a
Gutenberg-galaxis keretei között gondolkodunk, akkor Kovács Máté volt
az, akinek vezetése alatt a tanszék az ELTE BTK Pesti Barnabás utcai
épületének negyedik emeletén nemcsak konszolidált és megbecsült
pozíciót kapott, de rangos hazai és nemzetközi hírnevet is kivívott
magának. Az elektronikus korszakra – ráadásul a rendszerváltás idején –
történő rendkívül sikeres áttérés viszont Fülöp Géza érdeme. Tisztán
kell látnunk, hogy a létrejöttén kívül ez volt a Tanszék életében a két
legnagyobb, leginkább korszakalkotó történés, amelyekhez hasonló
frissebb fejleményként még a PhD-programunk akkreditációja (1997-ben ez
Voit Krisztina érdeme volt) és hazánk EU csatlakozását követően az
alap- és mesterszak bevezetése kapcsolhatók. A tanszéki informatikai
infrastruktúra kiépítése és az ehhez kapcsolódó tantervi modernizáció
sok elismerést kapott, és ezeknek eredményeit Fülöp Géza is
összefoglalta.30 Megjelentek a programban résztvevő magyar és külföldi
szakemberek beszámolói is.31 Mindezek a beszámolók, a bennük tükröződő
állásfoglalásokkal, véleményekkel ismertek vagy fellelhetők, ezért most
nem részletezem ezeket. Viszont szeretnék egy olyan elismerő
véleményt felidézni, amely nyomtatásban nem jelent meg, és így
elveszhet mind a jelenlegi szélesebb szakma, mind az utókor számára,
pedig nagyon fontosnak tartom. 1994-ben a tanszékünkön oktatott
Fulbright-vendégprofesszorként Christine L. Borgmann, aki egyébként
később az UCLA (University of California of Los Angeles) informatikus
könyvtáros képzéssel megbízott dékánja lett. Budapesti tartózkodása
során gyakran ismételgette, hogy a tanszék géptermeinek felszereltsége
megfelelt a jó minősítést kapó amerikai átlagnak, és bizony számos
amerikai tanszék nagyon is boldog volna, ha ilyen géptermekkel
rendelkezhetne.32 Ez is Fülöp Géza érdeme volt. Ő, aki a
Gutenberg-galaxis koncepciójában nevelkedett könyv- és könyvtörténész,
túl a hatvanon, a rá jellemző fiatalos energiával és nyitottsággal
oldotta meg a tanszéknek az információs társadalomhoz és a globális
elektronizációhoz való felzárkóztatását. Összegzés helyett
Lehetetlen
egy ilyen nagyszerű pályát, egy ilyen hatalmas életművet egyetlen
tanulmány keretében elemezni és ily módon végső következtetéseket
levonni. Összegzés helyett tehát csak két gondolatot szeretnék
megosztani a Tisztelt Olvasóval. Fülöp Gézát, mint említettem,
Kovács Máté, a tanszékvezető professzor, saját utódjaként tartotta
számon. Annak ellenére, hogy Fülöp Géza – teljesen önhibáján kívül –
csak vargabetűk sorozata után, 14 évvel Kovács Máté halálát követően
kapta meg ezt a posztot, teljes mértékben megfelelt nagy elődje
elvárásainak és méltó utódja volt a tanszékvezetői székben, hasonló
formátumú tudósként és egyetemi tanárként. Köszönhette ezt
tehetségének, szorgalmának, és annak az állhatatosságnak, amellyel
mindenkor hű marad nagy elődjei példamutatásához. Ennek a
példamutatásnak a lényegét Fülöp Géza több ízben is megfogalmazta, de
talán Haraszthy Gyuláról írt sorai fejezik ki a legtömörebben ennek
lényegét: „Mintául szolgálni, nevelni, tanítani azonban csak az képes,
avagy példát, tanítást csak attól fogadnak el mások, akit embersége,
erkölcsi komolysága, illetve szakmai felkészültsége erre alkalmassá
tesz, akinek hitele van: emberi és szakmai, tudományos hitele.”33
Jegyzetek
1. BARÁTNÉ HAJDU Ágnes: A Fülöp Géza emlékkönyv bemutatása. = Könyvtári Figyelő, 2000. 1–2. sz. 37. p. 2. Ld. http://harleqin.blogspot.com/2008/07/flp-gzra-emlkeztnk.html , letöltve: 2008.09.03. 3. Ld. http://vandorgyules.bdf.hu/ , letöltve: 2008.09.03. 4. Ld. 3. végjegyzetünket. 5.
PAPP Margit: Fülöp Géza (1928–1998). Szakdolgozat. Konzulens: Pogány
György. Bp. ELTE Tanárképző Főiskola, 2003. 82 p., ill. 12 p. 6.
FÜLÖP Géza: A könyv és a könyvtár a feudalizmusból a kapitalizmusba
való átmenet korában. A felvilágosodástól 1848 márciusáig. Sajtó alá
rendezte és a bevezetést írta Fülöp Géza. In: A könyv és a könyvtár a
magyar társadalom életében az államalapítástól 1849-ig. Összeállította
Kovács Máté. Budapest, Gondolat, 1963. 289–590. p. 7. FÜLÖP
Géza: A nyomdászat kezdeteitől a felvilágosodás időszakáig. A Habsburg
gyarmatosítás kora. 1711-1772. Sajtó alá rendezte és a bevezetést írta
Fülöp Géza. In: A könyv és a könyvtár a magyar társadalom életében az
államalapítástól 1849-ig. Összeállította Kovács Máté. Budapest,
Gondolat, 1963. 247-287. p. 8. FÜLÖP Géza: A könyvtárosképzés
rendszere. Felsőfokú könyvtárosképzés. In: Könyvtári Minerva. 2. kötet.
Szerkesztette Faragó Lászlóné. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár
Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 1965. 179–191. p. (Angol és
orosz nyelven is.) 9. FÜLÖP Géza: A könyvtártudományi kutatás helyzete. 1965. = Könyvtári Figyelő, 1965. 5–6.sz. 423–450. p. 10.
FÜLÖP Géza: A könyv és a könyvtári kultúra a kapitalizmus időszakában.
1789–1917. 1–2. kötet. Budapest, Tankönyvkiadó, 1970. 291, 84 p. 11.
Válogatott bibliográfia a könyv-, sajtó- és könyvtári kultúra köréből.
1849–1945. Összeállította Fülöp Géza és Szelle Béla. In: A könyv és
könyvtár a magyar társadalom életében 1849-től 1945-ig. Összeállította
Kovács Máté. Budapest, Gondolat, 1970. 543–706. p. 12. A
magyar sajtó története. In: Gallyas Ferenc – Fülöp Géza: Mit kell tudni
a világ sajtójáról? Budapest, Kossuth, 1972. 229–250. p. A
sajtó egyetemes fejlődése. In: Gallyas Ferenc – Fülöp Géza: Mit kell
tudni a világ sajtójáról? Budapest, Kossuth, 1972. 8–52. p. Száz esztendeje indult a Magyar Könyvszemle. 1. rész. = Könyvtáros, 1976. 12. sz. 709–712. p. Száz esztendeje indult a Magyar Könyvszemle. 2. rész. = Könyvtáros, 1977. 1. sz. 10–13. p Száz esztendeje indult a Magyar Könyvszemle. 3. rész. = Könyvtáros, 1977. 2. sz. 68–70. p. 13. FÜLÖP Géza: Bevezetés az egyetemes sajtótörténetbe. Budapest, Tankönyvkiadó, 1981. 100 p. 14. FÜLÖP Géza legfontosabb publikációi ezeken a területeken: Nyomdászat és könyvkultúra az 1848-49-i forradalom és szabadságharc idején. = Magyar Grafika, 1973. 3. sz. 78–86. p. Nyomdászat
és könyvkultúra az 1848–49-i forradalom és szabadságharc idején. In:
Ötszáz esztendő. Tizenegy írás a félévezredes magyar
nyomdászatról. Szerkesztőbizottság: Haiman György, Klaniczay
Tibor, Lengyel Lajos, Szántó Tibor. Budapest, Magyar Helikon, 1974.
78–86. p. Rácz Pál kéziratos versgyűjteménye és Kenézy Pál
olvasónaplója a reformkorból. Adalékok a református papság olvasási
kultúrájához. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1974. 6. sz. 696–701. p. A
vidéki birtokos nemesség könyvkultúrája a 18–19. század fordulóján. A
Skublics-család zalaszentbalázsi könyvtára. = Magyar Könyvszemle, 1974.
3–4.sz. 249–261. p. Olvasásra buzdítás a reformkori sajtóban. = Magyar Könyvszemle, 1975. 3–4. sz. 313–320. p. Törekvések,
tervezetek és egyesületek a köznép művelésére és olvasóvá nevelésére a
felvilágosodás idején és a reformkorban. = Magyar Könyvszemle, 1976. 1.
sz. 94–102. p. 400 éves a Budai Egyetemi Nyomda. = Helikon, 1977. 4. sz. 428–431. p. A
magyarországi városi könyvtárügy a szegedi Somogyi-könyvtár alapítása
előtt és az alapítás idején. = Csongrád Megyei Könyvtáros, 1977. 1–2.
sz. 3–8. p. Könyvnap, könyvhét, ünnepi könyvhét. Ötven
esztendő. 1929–1979. Szerkesztette Fülöp Géza. Budapest, Magyar
Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 1979. 561. p. A hazai városi könyvtárügy fejlődése és a szegedi Somogyi-könyvtár. = Csongrád Megyei Könyvtáros, 1983. 3-4. sz. 80–86. p. „Csín,
műízlés, európai szellem és józanul számító üzletiesség”. 175 éve
született Heckenast Gusztáv. = A Könyv, 1987. 1. sz. 39–54. p. Olvasók,
könyvek, könyvtárak. 1. kötet. A kezdetektől 1848/49-ig.
Művelődéstörténeti olvasókönyv 10–18 éveseknek. Budapest, Magyar
Médiapedagógiai Műhely, 1993. 53 fol. Egyházi könyvtárak
művelődési és emberformáló szerepe a magyar történelemben. = Kétszáz
éves az Egri Főegyházmegyei Könyvtár. 1793–1993. Emlékbeszédek.
Szerkesztette Antalóczi Lajos. Eger, Eszterházy Károly Tanárképző
Főiskola – Egri Főegyházmegyei Könyvtár, 1995. 23–33. p. Idill
a nemesi kúriákban – Napóleon korában. A nemesség könyvtári kultúrája.
In: Hogyan éltek elődeink? Fejezetek a magyar művelődés történetéből.
Szerkesztette Hanák Péter. Budapest, Gondolat, 1980. 129–131. p. A
könyvkultúra a könyvnyomtatás kézműipari időszakában. Gutenbergtől a
francia forradalomig. Budapest, Tankönyvkiadó, 1980. 131 p. A
magyar kultúra és a Duna-medence népeinek szolgálatában. Beszélgetés
Sándor Lászlóval. = Könyvtáros, 1980. 2. sz. 75–79. p. 15.
FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a
reformkorban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978. 290 p. 16.
Kőhalmi Béla bibliográfia. 1895–1984. Szerkesztette és az előszót írta
Fülöp Géza. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Országos
Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi Módszertani Központ, 1985. 197 p. 17. FÜLÖP Géza: Haraszthy Gyula a tanító és példaadó. = Könyvtári Figyelő, 1990. 1–2.sz. 13–15. p. 18.
FÜLÖP Géza: L’interpretation de la bibliologie, le développment de la
pensée bibliologique en Hongrie. = Schéma et Schématisation. Revue de
Bibliologie, 1986. 24. no. 66–67. p. 19. FÜLÖP Géza: Könyvtártudomány és bibliológia. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1996. december. 19–28. p. valamint FÜLÖP
Géza: Könyvtártudomány és bibliológia. = Könyv és Könyvtár. XVIII.
kötet. Kovács Máté emlékének. Szerkesztette Suppné Tarnay Györgyi.
Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára, 1997. 41–52. p. 20.
SEBESTYÉN György: Magyar-francia bilaterális bibliológiai kollokvium
Budapesten. = Magyar Tudomány, 1986. 4. sz. 320–321. p. 21.
Pl. Nouvelles technologies, modéles sociaux et sciences de l’écrit.
(Sous la direction de Robert Estivals.) Paris, Delegrave, 1996. 22.
Revue Schéma et Schématisation, Revue de Schématologie et de
Bibliologie, publiée avec le concours du CNRS ŕ partir de 1968, elle
l’est depuis les années 1980 avec le concours du Centre National des
Lettres, a vonatkozó információt ld. http://ssb.artemis.jussieu.fr/ssb/re/schemato/rsb.htm - letöltés 2008.09.04 23. Écrit – Hier et Demain. http:/www.oszk.hu/kiadvany/iras – letöltés 2008.09.04 24.
Erről a témakörről részletesebben ld. SEBESTYÉN György:
Könyvtártudományi és informatikai PhD-képzés az Eötvös Loránd
Tudományegyetem könyvtártudományi-informatikai tanszékén. Múlt és
jelen. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2004. 11. sz. 475–483. p. 25.
Ezek közül a legjelentősebbnek tartom: FÜLÖP Géza: Kovács Máté pályája,
művelődés- és könyvtárpolitikai tevékenysége. = Kovács Máté emlékkönyv.
Szerkesztette Szelle Béla. Budapest, Magyar Könyvtárosok Egyesülete,
1983. 5-16. p. 26. SEBESTYÉN György: Fülöp Géza. (1928-1998) = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1998. 8-9. sz. 347. p. 27. FÜLÖP Géza emlékkönyv. Szerk. Barátné Hajdu Ágnes. Bp. Könyvtártudományi – Informatikai Tanszék, 1999. 28.
FÜLÖP Géza: Információs szakemberek Magyarország számára – a Tempus
segítségével Európába. = Könyvtári Figyelő, 1993. 4. sz. 561-571. p. 29.
FÜLÖP Géza: Információs szakemberek Magyarország számára – a TEMPUS
segítségével Európába. Zárószimpózium. TEMPUS JEP-0297. Szerk. FÜLÖP
Géza és LÁDI László. Bp. Könyvtártudományi – Informatikai Tanszék, 1993. 30. Ld. 28. jegyzetünket 31. Ld. 29. jegyzetünk 32.
Christine L. Borgman azóta is rendszeres kapcsolatot tart fenn
Magyarországgal és az ELTE Könyvtártudományi Tanszékével, melynek
keretében vendégül látta Sebestyén György tanszékvezetőt 1999-ben az
UCLA-n. Az OSZK Könyvtártudományi Szakkönyvtára beszerezte az
ezredfordulón megjelent könyvét: BORGMAN, Christine, L.: From Gutenberg
to the Global Information Infrastructure: access to information int he
networked world. Cambridge, the MIT Press, 2000. Legutolsó alkalommal
2007-ben látogatott el Budapestre, amikor Sebestyén György professzor
és más magyar, ill. kelet-európai szakemberek bevonásával külön
szekció-programot vezetett a 11th European Conference , ECDL 2007,
Budapest keretében - http://www.sztaki.hu/hirek/hirek/newsid/126/
2007_szeptember_16_21_koezoett_budapesten_keruel_megrendez.esre_a_11_ecdl_konfer
encia-1/neste/10/?no_cache=1&cHash=f2cd93bd4d. letöltés: 2008.09-04. 33. FÖLÖP Géza: Haraszthy Gyula a tanító és a példaadó. = Könyvtári Figyelő, 36. 1990. 1–2. sz. 13. p.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie. Jelentkezzen be, vagy kattintson ide a regisztrációhoz