Gerald
Leitnernek az Osztrák Könyvtárak Szövetsége (Büchereiverband
Österreichs) nevében és az EBLIDA (European Bureau of Library,
Information and Documentation Associations) elnökeként a European
Centre for Parliamentary Research and Documentation (ECPRD) Parlamenti
könyvtárak és kutatószolgálatok – Tudásmegosztás címmel rendezett
szemináriumán (Bécs, 2008. május 30.) elmondott előadását Dévai Péter
fordította. Nagy megtiszteltetés és nagy öröm számomra, hogy az
Osztrák Könyvtárak Szövetsége és az EBLIDA megbízásából előadást
tarthatok ezen a konferencián, és elindíthatom a vitát a közös európai
könyvtárpolitika létrehozásáról. Ez különösen fontos egy olyan
időszakban, amikor a könyvtárak a legalább 100 évig alkalmazott
tradicionális modellről egy attól egészen különböző, új elérési
formákkal és új médiaeszközökkel rendelkező működési környezetre térnek
át. Nem újdonság, ha azt mondjuk, hogy ez egy új paradigma, és az is
igaz, hogy az elmúlt két évben az Európai Unió figyelme újra a
könyvtárak és más kulturális intézmények felé fordult. Ez köszönhető
részben az i2010 kezdeményezés javaslatainak és az Európai
Digitális Könyvtár, vagyis az Europeana elindításának, melyek
előrelendítették a digitalizálást, valamint a tudáshoz és az
információkhoz való hozzáférést. Az említett javaslatokban bizonyos
mértékben már láthatjuk az európai könyvtárpolitika körvonalait. Mindazonáltal
tudatában kell lennünk, hogy a digitalizálás csak egy kis része annak,
amit a könyvtárak képesek nyújtani – és kell is, hogy nyújtsanak – az
európai polgárnak és végfelhasználónak. A közkönyvtárakban az állomány
digitalizálása sokkal kisebb jelentőségű, mint a nemzeti és egyetemi
könyvtárakban, hiszen elsősorban abban érdekeltek, hogy biztosítsák az
anyagok elérését. Az elkövetkező évek legnagyobb kihívása az lesz
számukra, hogy sokszínű szolgáltatásokat nyújtsanak a digitális korban. Aktívan
részt kell vennünk az olyan tevékenységekben, mint az élethosszig tartó
tanulás, az oktatás, a kultúra terjesztése, új társadalmi csoportok
kiszolgálása stb. Ezekről a kérdésekről természetesen beszélünk
kisebb-nagyobb mértékben nemzeti szinten, de úgy érzem, szükség van
arra, és kötelességünk is, hogy ezeket európai szinten is megvitassuk. Az EBLIDA feladata, hogy aktívan részt vegyen ebben. Felvetődik
bennem a kérdés: Vajon létezik-e közös európai könyvtárpolitika?
Véleményem szerint a válasz egyértelmű: nem. Van néhány kezdeményezés,
amihez a könyvtárak csatlakoztak, rendelkezünk bizonyos ajánlásokkal az
EU részéről, van egy sereg szabályozás a könyvtárak munkáját illetően,
de messze vagyunk a közös európai könyvtárpolitikától. Egyelőre nem
beszélhetünk egységes európai könyvtári rendszerről sem. Úgy tűnik,
hogy az Európai Unión belül csak olyan gazdasági érdekek esetében
jönnek létre közös politikák, mint a szerzői jog kérdéseit szabályozó
törvények. Ha hiszünk a minden polgárának egyenlő jogokat és
kötelezettségeket biztosító egyesült Európában, harcolnunk kell a közös
európai könyvtári politikáért. Mindnyájan tudjuk, hogy Európa a
könyvtárak szempontjából rendkívül heterogén. Ez természetesen magába
foglalja azt, hogy a különböző országok állampolgárai nem egyenlő
mértékben és nem korlátlanul jutnak információkhoz, oktatáshoz és
kultúrához. Ennek a helyzetnek az egyik oka, hogy a huszonhét
tagállamnak csak a kétharmada rendelkezik a könyvtári szektort
szabályozó jogszabályokkal. A könyvtári törvények különböző
formájúak lehetnek: befolyásolja őket a politikai helyzet, valamint a
törvényhozás körülményei. Néhány országban csak a közkönyvtárak
működését szabályozó rendelkezések léteznek, másokban a nyilvános
könyvtárak a minden könyvtártípus számára érvényes általános
jogszabályban szerepelnek. Közelebbről nézve, a törvények több hasonló
vonást mutatnak. Némelyiknek egyszerű a szerkezete, és a szolgáltatások
minőségi szabványainak a részletes szabályozását az illetékes tárcára
bízzák. Mások eléggé átfogóak, részletesen felsorolják, hogy milyen
szolgáltatásokat, milyen garantált minőségben kell biztosítani. A
huszonhét tagállam kétharmadában szabályozzák törvények a könyvtári
rendszert, csak tíz országban nincs semmilyen jogszabály a szektor
számára. Ausztrián kívül a következő államok tartoznak ebbe a
csoportba: Bulgária, Ciprus, Franciaország, Hollandia, Írország,
Luxemburg, Málta, Németország és Portugália. Ezek az országok két
csoportba oszthatók: olyanokra, melyekben már voltak (Írország és
Hollandia), és olyanokra, melyekben sohasem születtek könyvtárakra
vonatkozó törvények. A könyvtári törvényekkel rendelkező 17 országból
15-ben az utóbbi néhány évben módosították a könyvtári törvényeket.
Közéjük tartozik az egykori keleti blokk jelenlegi kilenc EU-tagállama:
Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország,
Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia. Ezeknek az országoknak
1989 után az új decentralizált struktúrákhoz kellett igazítaniuk
törvényhozásukat, és egyúttal teljesíteniük kellett az információs
társadalom új követelményeit is. Belgiumnak, Dániának, Finnországnak,
Görögországnak, Olaszországnak és Spanyolországnak viszont
értelemszerűen az utóbbi feladat megoldása érdekében kellett
megváltoztatnia könyvtári törvényét. Svédországban 1996-ban készült el
az első könyvtári törvény, 1990 előtt csak Nagy-Britanniának volt
vonatkozó jogszabálya. Összegezve és leegyszerűsítve elmondható,
hogy a nagyszerű könyvtári rendszerrel rendelkező EU-országokban volt,
vagy jelenleg is létezik könyvtárakra vonatkozó nemzeti jogszabály.
Mindazonáltal, a kiváló könyvtári rendszerek nem szükségképpen a
nemzeti jogszabályok miatt fejlődnek. A nemzeti könyvtárpolitikák
egyértelműen jelzik a hatalmon lévő kormány politikai attitűdjét a
könyvtárak irányában, és azt, hogy mennyire készek támogatni és
finanszírozni az adott intézményrendszert. Égető kérdés számunkra: hogyan járulhatunk hozzá a helyzet javulásához? Nyolc
évvel ezelőtt, 2000 januárjában az Európa Tanács az EBLIDA-val közösen
megjelentette a közös európai könyvtárpolitika irányelveit. Ezek az
irányelvek arra kérik az Európa Tanács tagállamait, hogy saját országuk
szükségleteihez illő könyvtári politikákat alakítsanak ki, és/vagy
ezekkel váltsák fel a meglévőket. Nyolc év elteltével azt látjuk,
hogy néhány tagállam (különösen a skandináv országok) valóban
javítottak a könyvtári törvényhozáson. Másrészt viszont egyetlen
országban sem született könyvtári törvény, ahol addig sem volt. Az
Európa Tanács irányelvei nem bizonyultak túlzottan hatékonynak. Most
pedig arról szeretnék röviden szólni, miért olyan változó
hatékonyságúak az Európa Tanács irányelvei az Európai Bizottság által
kibocsátottakkal ellentétben: az Európa Tanács egy 46 tagállamot
magába foglaló intézmény, és célja az emberi jogok, a demokrácia, az
alapvető szabadságjogok és az alkotmányos törvényesség terjesztése; az Európa Tanács irányelvei sajnálatos módon csak ajánlások; az
Európai Bizottság irányelveit, mint például a Szerzői jogi direktívát,
mind a 27 tagállamnak bele kell építenie nemzeti jogszabályaiba. Vajon
az Európai Bizottság által kiadott könyvtári direktíva lenne a dilemma
megoldása? A helyzet az, hogy jogszabályaink mintegy 80%-a Brüsszelből
származik, és ezek (majdnem kivétel nélkül) az egységes európai piac
fejlődését szolgálják. Sajnos, a könyvtári szektor csak kis szerepet
játszik az európai piacon, ezért marginális érdeklődést vált ki. Nem
tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben az Európai Bizottság
kibocsátana egy Európai Könyvtári Törvényre vonatkozó direktívát.
Egy lehetséges cselekvési terv
Nem
reménykedhetünk abban, és nem pazarolhatjuk energiánkat arra, hogy az
Európai Bizottság majd lépéseket tesz a könyvtári direktíva érdekében.
Sokkal több értelme van, ha azért lobbizunk, hogy készüljön egy "fehér
könyv", mely körvonalazza a könyvtáraknak az európai
tudás-társadalomban játszott szerepét, javasolja és támogatja, hogy a
tagállamok tegyenek a könyvtárak javára. Ezt vitatták meg kollégáink a NAPLE (National Authorities on Public Libraries in Europe) konferenciáján. Javaslom,
hogy dolgozzunk ki közösen egy ilyen dokumentumot, és együtt ajánljuk
és terjesszük. Ez valóban eredményes elkötelezettség és lobbizás lenne.
Az EBLIDA szívesen bekapcsolódik egy ilyen együttműködésbe. Aki
lobbizik, tudja, hogy a siker alapja a pontos és átfogó információ. Ha
európai szinten akarunk sikeresen lobbizni a könyvtárakért, akkor
minden lényeges, róluk szóló információra szükségünk lesz. Ha valaki
olyan átfogó információkat keres az európai könyvtárakról, mint pl. az
összes európai országra vonatkozó aktuális statisztika, vagy a
közkönyvtárak jogi helyzete az egyes európai országokban, csalódni fog,
mert nincs ilyen mindenre kiterjedő információ. Az elmúlt években
több kezdeményezés történt ezen információk összegyűjtésére – olyanok
jutnak eszembe, például, mint a PUBLICA, a PULMAN és a CALIMERA. Ezek a
projektek rövid távon sikeresek voltak, de amikor befejeződtek, az
összegyűjtött adatokat sohasem frissítették és/vagy levették azokat a
világhálóról. Ez elképesztő! A könyvtárak azt állítják, hogy minden
állampolgárnak szabad hozzáférést kell biztosítani minden
információhoz, de ezzel egyidejűleg képtelenek vagyunk az európai
könyvtárakról szóló összes információt könnyen elérhető formában
nyújtani minden érdekeltnek. Véleményem szerint ez óriási hiba, melynek
kiküszöbölésére senki sem alkalmasabb, mint az EBLIDA és kiválasztott
stratégiai partnerei. Ezért az EBLIDA végrehajtó bizottsága
elhatározta, hogy Tudás és Információs Központot hoz létre az Európa
könyvtárairól, információs és dokumentációs intézményeiről szóló
releváns és naprakész információk összegyűjtésére és terjesztésére. A
Tudás és Információs Központ céljai a következők lesznek: -összegyűjteni
a (politikai, kulturális, szakmai, stb.) információkat, melyek az
összes érdekelt fél (kormány, minisztériumok, helyi irányító szervek és
könyvtári szakemberek) számára szerkesztett, ellenőrzött formában
információs forrásként szolgálnak; -olyan fórum létrehozása, mely
erősíti az európai könyvtári szervezetek közötti kommunikációt, vitát
és párbeszédet, ahol megvitathatók a közös érdekek és stratégiák; -olyan
hálózatként működni, mely meghatározott területen összehozza a
szakértőket, és növeli a tagok elkötelezettségét az európai könyvtárügy
iránt; -szerkesztők/kapcsolattartók bevonása az EU-országokból (+
Norvégia, Svájc és Izland) öt területen kiadott ország-jelentések
összeállításába; -részletes "európai könyvtári térkép" készítése pl.
a törvényhozásról, a közkönyvtárak haszonkölcsönzési (PLR)
megoldásairól, statisztikai adatokról stb.
Az öt terület
EBLIDA-szakértői csoportja a következő témákban fogja megteremteni a
program alapjait: információs jogok, digitalizálás és online elérés,
élethosszig tartó tanulás és oktatás, kultúra és információs
társadalom, valamint magas színvonalú képzés. Az EBLIDA minden
érdeklődőt szíves közreműködésre hív ebbe a nagyszabású projektbe.
Remélem, hogy partnereinkkel az együttműködés során sikerül kialakítani
az intézmények és a felhasználók számára is előnyös közös elképzelést
és európai könyvtárpolitikát. Ha egyesült Európát akarunk, olyan
közös európai könyvtárpolitika létrehozásán kell gondolkodnunk, amely
minden európai polgár számára egyenlő és korlátlan hozzáférést biztosít
az információhoz, a tanuláshoz és a kultúrához. Egy ambiciózus közös
európai könyvtárpolitikához az kell, hogy a legjobb fejekben a legjobb
ötletek szülessenek meg. És ehhez szükségünk van az Önök támogatására!
Köszönöm!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie. Jelentkezzen be, vagy kattintson ide a regisztrációhoz