Kojanitz László

Szakiskolai tankönyvek összehasonlító vizsgálata III.

Illusztrációk

A szakiskolai tankönyvek elemzésével foglalkozó sorozatban a szerző a könyvek illusztrációs anyagának összehasonlító elemzését mutatja be. A tanulmány érdekes különbözőségeket tár fel az egyes tantárgyak tanításához készült könyvek között.

Az elmúlt évek szakiskolai tankönyvfejlesztésének szembetűnő eredménye a tankönyvek küllemének és illusztrálásának látványos javulása. Ennek pedagógiai jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A tankönyvi illusztrációk száma az utóbbi években általában látványosan emelkedett, és minősége is javult. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a diákok és a tanárok is ezt tekintik az egyik legfontosabb szempontnak, amikor eldöntik, hogy egy tankönyv tetszik nekik vagy sem.

Az illusztrációk fontos szerepet játszanak a tanultak megértésében és megjegyzésében. A képekre jobban emlékszünk, mint a szavakra. A. Paivio, a kettős kódolás elméletének kidolgozója szerint az információk megszerzése sokkal hatékonyabb, ha egyszerre szavakban és képekben is megtörténik a bemutatás.

Az illusztrációk használata a tankönyvekben háromféle szempontból is indokolt.

• A tanulók különböznek egymástól a tekintetben, hogy milyen módon fogadják be legkönnyebben az információkat. Az e területen végzett kutatások szerint a tanulók 40-50 százaléka ún. művészi alkat, akik az illusztrációkkal történő munkát preferálják, s csak a tanulók 14-20 százaléka ún. tudományos alkat, akiknek könnyebb a szöveges források feldolgozása. A többiek esetében kiegyensúlyozott a kétféle befogadásmód alkalmazása.
• A tanulási célok között gyakran szerepel a képzetek kialakítása a tanult dolgokról. Ennek a feladatnak a teljesítését megkönnyítik az illusztrációk.
• A tanulási tartalmak gyakran elvont ismereteket tartalmaznak. Ilyenkor az illusztrációra szükség van a tartalom konkretizálása és könnyebb alkalmazhatóságának biztosítása érdekében, ezek segítenek annak megelőzésében is, hogy a tanultak csak verbálisan bemagolt ismeretekké váljanak.¹

A fentiekből kiindulva az illusztrációk a következő pedagógiai feladatok elvégzését segíthetik elő a tankönyvekben:

• érdeklődés felkeltése, motiváció;
• előzetes ismeretek aktivizálása;
• rendszerezés;
• összehasonlítás;
• folyamatok és problémák magyarázata;
• összefüggések bemutatása;
• gondolkodásra késztetés;
• értékekre nevelés támogatása.

Mindezeket figyelembe véve a szakiskolai tankönyvek illusztrációit háromféle szempontból is összehasonlítottam:

• Milyen sűrűn jelennek meg illusztrációk a tankönyvekben?
• Műfajuk szerint milyen az illusztrációk összetétele és belső aránya?
• Pedagógiai funkciójukat tekintve mi jellemzi az illusztrációk tankönyvi alkalmazását?

Magyar nyelv és irodalom

Az irodalom- és nyelvtankönyvek hagyományosan kevesebb képi elemet tartalmaznak, mint a földrajz- vagy a történelemkönyvek. A három szakiskolai irodalomtankönyv azonban nagyon jól példázza, hogy milyen jelentős eltérések lehetnek a képi illusztrációk használata tekintetében ugyanazon tantárgyon belül is.

A Nemzeti Tankönyvkiadó kötete szigorúan egyféle képi elemet alkalmaz: a szerzők portréját közli az életrajzi ismertetés illusztrációjaként. Ezek a fényképek és képek is mind portrék. Sem a korabeli tárgyak és környezet, sem a szerző környezetében élő emberek nem jelennek meg soha a képeken. Az, aki ezt a könyvet szerkesztette, egyáltalán nem vett tudomást sem a képek motiváló, sem pedig információhordozó értékéről. Az irodalomtörténeti lexikont tekintette a tankönyv képi világának mintájául.

A Korona és a Konsept-H Kiadó irodalomkönyvei különböző mértékben és kreativitással, de már tudatosan alkalmazzák a képi elemeket az irodalmi és anyanyelvi nevelés eszközeként. Nemcsak portrékat, fényképeket, hanem egyéb vizuális elemeket is tartalmaznak.

Az illusztrációk pedagógiai funkcióinak meghatározásakor többféle körülményt is figyelembe vettem. Az is gyakran előfordult, hogy ugyanazt a képet vagy ábrát egyszerre több helyre is besoroltam. Ha kérdés vagy feladat tartozott az illusztrációhoz, elsősorban ezt vettem alapul a döntéskor. Ha ilyen nem volt, akkor az illusztráció tartalmából és műfajából indultam ki. Sok esetben figyelembe vettem a képek elhelyezését is. Például ha a felvilágosodás gondolkodóinak képe egy csokorban jelent meg, azt a rendszerezés funkciójához soroltam, hiszen így segítséget nyújt a tanulóknak az összetartozó személyek együttes megjegyzéséhez. Vagy ha két korai mozdony képe egymás mellett volt látható, akkor ezeket a képeket alkalmasnak tartottam az összehasonlításra és a fejlődési folyamat érzékeltetésére egyaránt. A humoros karikatúrákat groteszk látásmódjuk miatt szinte mindig a gondolkodásra késztető illusztrációk közé soroltam. Mivel a vizuális elemeknek önmagukban is nagyobb felhívó erejük van, mint a szövegeknek, tulajdonképpen mindegyiket be lehetett volna sorolni az érdeklődés felkeltése címet viselő sorba. Ennek azonban nem sok magyarázó értéke lett volna. Ezért azt a megoldást választottam, hogy itt csak azokat a képi elemeket vettem figyelembe, amelyeket a többi funkció egyikébe sem tudtam besorolni.

Az elemzett tankönyvek • A Nemzeti Tankönyvkiadó könyvei: Somos–Szakács: Irodalmi olvasókönyv 9. a szakiskolák számára. 2001 (NI); Rácz Judit: Nyelvi-kommunikációs tankönyv 9. a szakiskolák számára (NNy) • A Korona Kiadó könyve: Cserhalmi Zsuzsa: Magyar nyelv és irodalom 9. a szakiskolások számára. 2002 (KoI) • A Konsept-H Könyvkiadó könyvei: Fábián–Forgács–Pála: Irodalom a szakiskolák 9–10. osztálya számára. 2002 (KHI); Józsefné–Szabóné: Magyar nyelv 9–10. a szakiskolák számára. 2002 (KHNy).

Az irodalomtankönyvek közül a Konsept-H Kiadó tankönyve nem csak a képi elemek száma és változatossága szempontjából dicsérhető. A szerzők a képeket a tanulási folyamat fontos részeként kezelik, az esetek nagy részében feladatokat kapcsolnak hozzájuk, s ezek a feladatok szerves részét képezik egy-egy probléma feldolgozásának és megértésének.

Földünk és környezetünk

Az illusztrációk típusai között megkülönböztettem egymástól a sematikus rajz és a magyarázó ábra fogalmát. Az előbbi azokat a rajzokat jelenti, amikor valamilyen valós jelenség vagy dolog fényképe helyett annak leegyszerűsített rajzát használja a szerző illusztrációként és a részek vagy jellegzetességek bemutatásához. Magyarázó ábráknak tekintettem azokat a rajzokat, amelyek grafikus eszközökkel bizonyos összefüggések és folyamatok megértését szolgálják. Az illusztrációk nagyobb száma miatt a földrajz- és a történelemtankönyvek esetében csak egy-egy nagy témakör illusztrációit vettem figyelembe az összehasonlításkor. Ez tankönyvenként 15-20 oldalnyi rész statisztikus feldolgozását jelentette.

Az elemzett tankönyvek • A Konsept-H Kiadó könyve: Kleininger: Földrajz a szakiskolák számára. 2001 (KHF) • A Nemzeti Tankönyvkiadó könyve: Bernek–Nemerkényi–Sárfalvi: Földrajz a szakiskolák számára. 2002 (NF) • A Korona Kiadó könyve: Kovács–Molnár: Földünk és környezetünk 9. a szakiskolák számára. 2002 (KoF).

A szakiskolai földrajzkönyvek szerzői és szerkesztői láthatóan nagy gondot fordítottak az illusztrációk kiválogatására és elkészítésére. Az illusztrációk száma és minősége átlagon felüli. Kizárólag színes fényképeket és rajzokat helyeztek el a tankönyvekben. Ez nem csak a tankönyvek esztétikai külleme szempontjából fontos. A kutatások szerint ugyanis a színes képek motiváló és a tanulás hatékonyságát növelő ereje lényegesen nagyobb, mint a fekete-fehér illusztrációké.²

A számok is bizonyítják, hogy a szakiskolai földrajzkönyvekben sok és sokféle illusztrációt helyeztek el. E tekintetben mindhárom tankönyv magasan az átlagos színvonal fölé emelkedik. A illusztrációk mennyisége szempontjából a Korona Kiadó által kiadott földrajztankönyv adatai kiemelkedőek. A készítők arra törekedtek, hogy minden oldalon legalább három kép kísérje az ismertető és magyarázó szövegeket. Azt is meg kell említeni, hogy ez a mennyiségi elvárás néhány esetben a képek túl kis méretűre való zsugorításával járt.

Az illusztrációk pedagógiai értékét nagyban meghatározza, hogy összhangban vannak-e a tankönyv szövegében szereplő információkkal, valamint az elhelyezésük lehetővé teszi-e a szöveg és a kép együttes tanulmányozását. A földrajztankönyvek készítőinek munkája ebből a szempontból is csaknem kifogástalan. Egyetlen példát sem találtam arra, hogy az illusztráció ne kapcsolódott volna valamilyen módon a szöveg tartalmához. Sőt, arra is csak elvétve volt példa, hogy ne ugyanazon az oldalpáron lett volna az illusztráció és a hozzá kapcsolódó szöveg (Konsept-H Kiadó 0; Nemzeti Tankönyvkiadó 1; Korona Kiadó 2).

A tanítási-tanulási folyamatban betöltött funkciójuk szempontjából is érdemes megvizsgálni és összehasonlítani az illusztrációkat. Egy-egy kép több funkciót is betölthet, ezért a 4. táblázatban nagyobb számok láthatók, noha ugyanazoknak a képeknek a tipizálásáról van szó, mint az előbbi táblázatban.

Az eredmények azt mutatják, hogy a földrajzkönyvek illusztrációi többféle módon is segítséget adnak a tanításhoz-tanuláshoz. Jellemző, hogy a jelenségek rendszerezéséhez, összehasonlításához és a folyamatok megértéséhez kapcsolódik a legtöbb illusztráció, de szerepet kapnak más feladatokban is. Érdemes ezek közül megemlíteni a szemléletformálást, az értékekre nevelést, hiszen a vizuális élmények fontos szerepet játszhatnak például a környezeti nevelésben. A kiszáradt Aral-tó vagy egy süllyedő tankhajó látványa megrázó élményként emlékeztetheti a tanulókat az emberi felelőtlenség súlyos következményeire.

Némileg félrevezető lehet, hogy egyik tankönyv esetében sem szerepel valamilyen szám a gondolkodásra késztetés rovatban. Az igazság az, hogy számos érdekes, gondolatébresztő képet és ábrát találtam, de mivel ilyen jellegű kérdés vagy feladat nem kapcsolódott hozzájuk, nem kerültek be ebbe a kategóriába.

Történelem és állampolgári ismeretek

A történelemkönyvek vizsgálata során a tantárgy sajátosságainak megfelelően igyekeztem tipizálni az illusztrációkat. Arra törekedtem, hogy az eredmények az elsődleges és másodlagos források száma szempontjából is könnyen összehasonlíthatóak legyenek. Az elsődleges forrásnak tekinthető képi források fajtáit az 5. táblázatban dőlt betűvel emeltem ki.

Az elemzett tankönyvek • A Korona Kiadó könyve: Balla: Történelem 9. a szakiskolák számára. 2002 (KoT) • A Nemzeti Tankönyvkiadó könyve: Závodszky: Történelem és társadalomismeret a szakiskolák 9. évfolyama számára. 2002 (NT) • A Konsept-H Kiadó könyve: Balázs–Jakab: Történelem 9. a szakiskolák számára. 2001 (KHT).

Az illusztrációk száma általában megfelelő. A földrajzkönyvekhez hasonlóan azonban itt is vannak különbségek. A Nemzeti Tankönyvkiadó könyve az illusztrációk száma és sokfélesége terén, a Konsept-H-é pedig a színes képek alkalmazásával tűnik ki. Dicséretes, hogy a történelemtankönyvek fontos, elsődleges történeti forrásként kezelik a korabeli ábrázolásokat. Ugyanakkor feltűnő, hogy a földrajztankönyvekkel ellentétben milyen ritkán segítik sematikus vagy magyarázó ábrák, táblázatok az összefüggések, folyamatok megértését vagy az információk rendszerezését. Az egyik tankönyvben ilyen elem egyáltalán nem szerepel. A másik kettőben pedig csak a térképek vagy csak egy-két magyarázó ábra tölti be ezt a funkciót.

A tankönyvek illusztrációiról készült 6. táblázatból kiderül, hogy pedagógiai hasznosság szempontjából jelentős eltérések lehetnek két tankönyv között függetlenül a képi elemek számától. A megfelelő illusztráció kiválasztásán és elhelyezésén kívül sokat számíthat, hogy mennyire tartalmas a képaláírás, s különösen az, hogy kapcsolódik-e valamilyen kérdés vagy feladat a képhez, illetve térképhez vagy ábrához. A Nemzeti Tankönyvkiadó könyve a képekhez kapcsolódó információk és feladatok szempontjából példamutató.

A korabeli eszközöket és állapotokat ábrázoló illusztrációk jelentős része lehetőséget ad a tanulóknak a régi és a mai viszonyok összehasonlítására különösen abban az esetben, ha olyan tárgyról és helyszínről van szó, amelynek mai megfelelője is könnyen azonosítható.

A Konsept-H szakiskolai történelemkönyvében a képek mindig csoportokban jelennek meg. Ezért nem véletlen, hogy a képek különböző funkciók szerinti besorolása után a rendszerezésnél jelent meg a legnagyobb szám e tankönyv esetében.

Elgondolkodtatók a különbségek. Az illusztrációk mennyisége tekintetében a tantárgyi tradíciók jól érzékelhetőek. Kérdés, hogy elfogadható és indokolt-e az irodalom- és a nyelvtantankönyvekben a szövegek szinte teljes dominanciája. Még a legtöbb illusztrációval rendelkező szakiskolai irodalomtankönyvben is átlagban csak minden harmadik oldalra jut valamilyen kép vagy ábra.