Zarándy Zoltán

A hálózati tanulás és az IKT az európai oktatási rendszerekben¹

2. rész

A nemzetközi oktatási szakértő tanulmánya összegzi azokat a főbb projekteket és kezdeményezéseket, amelyek révén széles nemzetközi fejlesztőhálózat teremtődött az információs és kommunikációs technológiák meghonosítása, terjesztése érdekében. A cikk egyik legérdekesebb része az e-learning- (hálózati tanulás) program, amely az Európai Unió egyik legjelentősebb, az IKT terjesztését segítő tanulási programja.

Az Európai Unió kezdeményezéseiről

Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején számos magánkezdeményezés indult az Európai Közösség országaiban azzal a szándékkal, hogy az információs és kommunikációs technikát (IKT-t) alkalmazzák az oktatás területén önálló tantárgyként vagy tantervi területként. Ebben a fázisban az IKT-t nem önálló tanulási eszköz vagy egy curriculum fejlesztési kereteként határozták meg, hanem a kommunikáció egyik legfontosabb eszközének tekintették. A nyolcvanas évek közepétől számos IKT-vel kapcsolatos kísérlet indult a magántőke, illetve néhány esetben állami szubvenció támogatásával. Ennek elsősorban oktatási szoftverek fejlesztésében lett eredménye, és a kilencvenes évek elejétől egyre több oktatási, informatikai szolgáltatás és erre épülő szolgáltató cég jelent meg az európai piacon. 1983 óta az Európai Bizottság katalizátorként és kezdeményezőként lépett fel az IKT oktatási, szakképzési bevezetésében. Számos szemináriumot, szimpóziumot, konferenciát szerveztek a tagállamokban fellelhető szakértelem feltérképezésére, illetve szakértők együttműködési kereteinek kialakítására. 1986-ban az Európai Bizottság COMETT-programjának beindításával az egyetemek és a gazdasági élet szereplői Európa-szerte különböző oktatási és szakképzési K+F projekteket indítottak. 1990-ben indult útjára az Eurotecnet-program, amely a szakképzésben kezdeményezte az informatikai innováció pedagógiai alkalmazását abból a célból, hogy az informatikai szakképzéseket az informatikai piac számára átalakítsa. 1991-ben az Európai Bizottság memorandumot bocsátott közre, és azóta számos IKT-vel kapcsolatos dokumentum jelent meg az Európai Bizottság gondozásában.

Az Oktatási Szoftver és Multimédia Munkacsoport

(The Educational Softver Hand Multimedia Taskforce)

Ez a munkacsoport 1995 márciusában alakult, és 1998 végéig fejtette ki tevékenységét. Hat európai uniós programot koordinált azzal a céllal, hogy oktatási, valamint szakképzési technológiai eszközök felhasználását segítse elő az Unió államaiban.

Az európai multimédia iskolai vagy oktatási networköt, amelyet European Schoolnetnek neveznek röviden (EUN), az Oktatási Szoftver és Multimédia Munkacsoport finanszírozta a brüsszeli Európai Bizottsággal közösen. A program 1996 decemberében kezdődött a svéd oktatási miniszter kezdeményezésére. 1998 szeptemberében az European Schoolnet, illetve európai sulinethálózat létrehozásával folytatódott a folyamat. 1998 szeptember óta tehát egy európai informatikai hálózat köti össze Európa 23 oktatási kormányzatát, nevezetesen az EU 15 tagállamát, valamint Norvégiát, Svájcot, Szlovéniát, Izlandot, Lengyelországot, Magyarországot és megfigyelőként Izraelt és Marokkót. E hálózatnak az a célja, hogy információt és tapasztalatokat cseréljen az oktatási szféra különböző szereplői között, megosztva az ismereteket és tapasztalatokat a szakképzés, a kultúra európai és nemzeti szintű művelői között. Ez az együttműködés olyan európai virtuális campus kialakításához is vezet, amely kapuja, nyitánya lehet a nemzeti és regionális hálózatok, networkök kialakulásának. Ezekhez oktatási anyagokra vonatkozó információs központokat is képeznek. Ezen hálózat az európai oktatási innováció és tapasztalatcsere eszköze.

Az Európai Unió másik kezdeményezési iránya az IKT-re vonatkozó oktatási anyagok, információ adatbankjának kiépítése. 1997-ben jött létre az európai multimédia-kiadók és -termékek első európai adatbankja, amelynek fő koordinátora az Európai Oktatási Partnerség Szervezete (European Education Partnership), amely 1997 szeptemberében kezdte el működését. Az EEP az IKT az audiovizuális technológia és a kiadói szféra, valamint az oktatási közösség szereplőit kapcsolja össze.

A bizottság harmadik tevékenységi köre az IKT-re vonatkozó tanárképzési programokat hangolja össze.

A bizottság negyedik fő kezdeményezési köre az ún. Net D@ys European. Ez a kezdeményezés a legjobb európai oktatási multimédia-termékek bemutatását jelenti, hogy hajtóereje legyen a különböző szolgáltatók és kiadók közötti versenynek. A pedagógusok, a szakképzésben részt vevők, a szakképzést irányítók, illetve a projektmenedzserek változó szerepköre, valamint a halmozottan hátrányos területeken pedagógusként dolgozó, illetve tanuló emberek életét érintő feladatkörök megtalálhatók a Net D@ys 2000 kezdeményezés témaköreiben. Ezek:

• európai polgárságra nevelés,
• európai kulturális identitás és sokszínűség,
• esélyegyenlőség,
• az új médiumokra felkészítő oktatás és képzés,
• az Európán túlmutató együttműködési kapcsolatok pedagógiája.

A Socrates-program

A Socrates-programban a nyitott és távoktatás akciócsomag 1999-ben történt lezárta után megkezdődött az úgynevezett Minerva akciócsomag periódusa, amely a 2000-től 2006-ig terjedő időszakban négy speciális tevékenységtípust ír körül.

• Tevékenységek és kutatás az IKT hatására vonatkozóan a nyitott- és távoktatás területén, ideértve az oktatási és tanulási folyamatok szervezeti felépítését.
• Az innovatív tanulói környezet kialakítására vonatkozó módszertanok, termékek és erőforrások felmérése.
• Kapcsolatépítés a kiadók, felhasználók és az európai oktatási menedzsment között, kifejezett figyelemmel a tanárképzési és információs szolgáltató központokra.
• Az európai szintű információrendszerek és szolgáltatások kiépítése az IKT és a nyitott és távoktatás területén.

Az eTanulás-kezdeményezés és tevékenységcsomag

E kezdeményezés és az ehhez kapcsolódó tevékenységcsomag, akciócsomag a legjelentősebb közösségi projekt, amely az IKT oktatási felhasználására vonatkozik. A terv 2000 májusában született az Európai Bizottságban és a portugáliai csúcson, Feirában júniusban, ugyanebben az évben hagyták jóvá az európai oktatási miniszterek. Az eLearning-akciócsomagot 2001. március 28-án adaptálták az európai törvényhozásban. Ezt a kezdeményezést az oktatási és képzési szféra szereplői, valamint a társadalmi, ipari és gazdasági szektorok szereplői hasznosítják elsősorban, azzal a céllal, hogy az oktatás és a gazdaság partnersége az élethosszig tartó tanulást és az egymásra utalt és harmóniában élő társadalmakat szolgálhassa. A program a versenyképes gazdasági környezet, a foglalkoztathatóság és az alkalmazkodókészség európai strukturális pilléreinek felelteti meg az oktatási szférát, és olyan készségcsoportokat kínál az oktatási szféra számára, amelyek az új technológiákat a szociális befogadás, a szociális kohézió felépítésének szolgálatába tudják állítani.

A tevékenységcsomag a globális eEuropa-akcióhoz kapcsolódik, amelynek az oktatás és képzés terén a legfontosabb célja Európát felkészíteni arra, hogy a digitális technológiát erényeivel az európai polgárok rendelkezésére bocsáthassa. Az Európai Tanács lisszaboni 2000. március 23–24-ei ülése a versenyképes és dinamikus tudás alapú gazdaság, illetve a fenntartható gazdasági növekedés pályájára kívánja állítani az európai gazdaság fejlődését, mind a foglalkoztatás, mind a nagyobb szociális kohézió kvantitatív és kvalitatív fejlesztését írja elő, szabja meg. Az eLearning-kezdeményezésben megfogalmazott elemeik a cél érdekében a következők.

• Olyan infrastruktúra és szolgáltatási rendszer kialakítása, amely internetelérést biztosít valamennyi európai iskolában tanuló gyerek számára, átlagosan 5–15 diák/multimédia-komputer arányban a 2004-es esztendőben. Ugyanakkor szükséges, hogy olyan európai hálózat jöjjön létre a kutatóintézetek, egyetemek, kutatókönyvtárak, múzeumok, kulturális központok és iskolák között, amelynek segítségével ezek az intézmények fokozatosan tanulási központokká válnak a megfelelő internetes elérhetőség segítségével.
• Digitális műveltséget kell biztosítani 2003 végéig minden diák számára a kötelező iskolai tanulmányaik befejezése előtt. Ehhez megfelelő támogatást és anyagi megbecsülést kell adni a digitális kultúrát átadó pedagógusoknak, ugyanakkor meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy minden tanár megismerkedjen a digitális kultúra alapelemeivel, és az on-line tanulási platformok, illetve felületek rendelkezésükre álljanak. Ez a kezdeményezés feltételezi egy európai készséglista összeállítását is, amelyet akkreditálni kell, illetve elsajátításáról bizonyítványt kell adni olyan európai diploma formájában, amely az alapfokú informatikai készségeket dokumentálja.
• Az európai tartalomszolgáltatás minőségét is javítani kell. Ez feltételezi az európai multimédia-szolgáltató és a képzési rendszerek közötti szorosabb együttműködést, valamint olyan minőségbiztosítási és értékelési módszerek kidolgozását, amelyek az iskolák és egyetem közötti kapcsolatokat szorosabbá és megbízhatóbbá teszik.
• Az együttműködési keretek fejlesztése is nagyon fontos.

Ezeket a kezdeményezéseket az eLearning-akciócsomag hat fő tevékenységi irányba csoportosítja.

• Döntéshozatalt támogató eszközrendszert hoz létre, amely kvalitatív és a kvantitatív indikátorok segítségével az IKT oktatási célú felhasználását az oktatáspolitika számára is megragadhatóbbá teszi.
• Európai oktatási információs és kutatási fórumot hoz létre, amely az egyes tagállamokban meglevő struktúrákról ad számot, és áttekinthetővé teszi az innovatív kezdeményezésekre vonatkozó információkat (a lehetséges bevezetésre kerülő technológiák, mint a digitális televíziózás, a satelit televíziózás, a rádiózás felhasználása oktatási környezetben, a virtuális felsőoktatás létrehozása, a virtuális mobilitás eszközeinek megteremtése, valamint az új technológiák felhasználása a hagyományos oktatásban mutatkozó problémák felszámolására).
• Olyan infrastruktúra felépítése, amely digitális hálózatokat hoz létre az egyetemeken és az elsősorban hátrányos helyzetű régiókban.
• A digitális kultúra alapelemeinek beillesztése olyan alapkészségek tárházába, amelyet az élethosszig tartó tanulás során lehet elsajátítani, és amelynek a megszerzését egy európai információs és kommunikációs technológiai bizonyítvánnyal lehet elismerni.
• Olyan pedagógusok képzése, akik a leginnovatívabb pedagógiai és innovációs gyakorlatot, fejlesztést valósítják meg a pedagógusok jövendő generációjának képzésében.
• Olyan minőségű oktatási tartalom kialakítása, amelynek biztosítéka egy minőségbiztosításon átesett együttműködési projekteket bemutató katalógus. Ebben a katalógusban szerepelnie kell mindazoknak a tudnivalóknak és figyelmeztetéseknek, amelyek az oktatási és kulturális weboldalakat, honlapokat felhasználók számára fontosak akkor, amikor szellemi tulajdonnal rendelkező termékeket használnak fel.

Ahhoz, hogy ezeket az új célkitűzéseket elérjék, a bizottságon belül olyan mechanizmusokat és dokumentumokat hoztak létre – például Socrates-, a Leonardo da Vinci-, a Youth-program vagy az 5-ös keretprogram a K+F szektorban stb. –, amelyek a technológiai fejlesztést, illetve a versenyképes fejlesztési kereteket megteremthetik. Idetartozik még a Strukturális Alapok kerete, amely már korábban is jelentős anyagi és innovációs támogatást adott az új technológiák bevezetésére, elsősorban a hátrányos fejlettségű térségekben. Az Európai Bizottság az eLearning-tartalmak és szolgáltatások standardizálását is meg kívánja valósítani. Az Európai Fejlesztési Bank is jelentősen, mintegy 12-15 milliárd euróval támogatja azt a kezdeményezést 2001 és 2004 között, amely elsősorban az emberi erőforrást és az innovációt kívánja fejleszteni az európai régióban.

Az e-iskola az eLearning-kezdeményezés részeként konkrét oktatási vállalkozás formájában indult útjára. Ez a program az információs és kommunikációs lehetőségeket kívánja bővíteni új technológiák bemutatásával, illetve az iskolák és pedagógusok kapcsolatait kívánja szélesíteni a felhasználható tapasztalatok és tanulási lehetőségek cseréjének megteremtésével. 2001-ben az internet iskolai bevezetésének tudatosításával – ez volt az európai sulinet –, valamint az eLearning iskolai bevezetésével az Európai Bizottság a legfontosabb üzenetet közvetítette az oktatási szféra számára.

Az európai sulinet eLearning-programok megvalósításáért 2001-ben az Európai Bizottság díjakat adott ki a következő kategóriákban:

• Az eSchola díj olyan iskoláknak és iskola csoportoknak jár, amelyek az internetet szisztematikusan felhasználják.
• Az eTeaching olyan pedagógusoknak szól, akik az IKT elemeit beépítik tanítási gyakorlatukba.
• A myEurope a speciális nevelést, illetve az európai oktatás alkalmazását értékeli.
• Az eTeacher Treaning az IKT-t felhasználó legkiválóbb tanárképzési műhelyeknek szól.

Egy honlapot is indítanak a kezdeményezésekkel kapcsolatos események és tapasztalatok közvetítésére. A weboldal címe: http://www.eun.org/cn/eschola/index.cfm

Az IST-program – az információs társadalom technológiai programja

Ez a kezdeményezés az Európai Unió 5. K+F keretprogramjának 1998–2002 között zajló kutatási és fejlesztési komponense. A program 3,6 milliárd euró költségvetéssel rendelkezik és az Európai Bizottság Információs Társadalom Főigazgatósága koordinálja. Stratégiai célja, hogy Európát felkészítse az információs társadalom elvárásaira, a polgárok és gazdasági társaságok elvárásainak megfelelően. A stratégiai cél négy szinten valósul meg.

• Az egyének elvárásainak kielégítése, minőségi szolgáltatások megfelelő árú biztosításával.
• Az európai vállalkozások, munkavállalók és fogyasztók felkészítése arra, hogy a fenntartható növekedést biztosító gazdasági környezetben erős, hozzáadott értékkel rendelkező munkavállalói környezetben és igényeiket kielégítő munkahelyeken tevékenykedhessenek.
• A multimédia tartalomszolgáltatási szektorának megerősítése és teljes potenciáljának kibontása.
• A technológiai eszközök fejlesztése és felgyorsított bevezetése Európa-szerte.

Ez a programcsomag négy fő akciótervet tartalmaz.

E Módszerek és szolgáltatások bevezetése az európai polgárok számára: a közigazgatás, a környezetvédelem, a közlekedés, az egészségügy területén az információs és kommunikációs technológia és intelligens interfészek, felületek létrehozása.

• Új munka- és elektronikus kereskedelmi eljárások bevezetése: ez a tevékenységi kör a gazdasági szereplőket, a munkavállalókat és gazdálkodókat szorosabb kapcsolatra bírná az elektronikus kommunikációs eszközök segítségével.
• A multimédia tartalom- és eszközkínálatának javítása: olyan interaktív elektronikus kiadói rendszerek, digitális tartalomszolgáltatások és kulturális, nyelvtanulási technológiai szolgáltatások bevezetése, amelyek a társadalmi interakció és kommunikáció új formáit honosíthatják meg a kultúra és a tudomány területein.
• Alapvető technológiai és infrastrukturális újítások bevezetése: a kommunikáció, a mikroelektronika, a szoftverfejlesztés és az ennek megfelelő technológiai újítások személyre szabott fejlesztése, olyan szimulációs és vizualizációs technológiák, felületek, perifériák al- és mikrorendszerek fejlesztése, amelyek segítik az információs társadalomban való eligazoldást.

Mindezen elképzelések megvalósítása érdekében elindult az úgynevezett future és emerging technologies (FET) akcióterv is, amelynek kiemelt társadalmi és gazdasági hatása várható.

Az európai számítógépes jogosítvány (ECDL)

Ez a kezdeményezés nem az Európai Unióból indul, de az Európai Unió számos szervezete támogatja. Eredetileg Finnország kezdeményezte a finn számítógépes jogosítvány 1994-es bevezetésével, és 1996-ban indult el Svédországban. Az ECDL formális bevezetését az európai Professzionális Informatikai Társaságok Tanácsa kezdeményezte, amely 21 szervezet 250 ezer szakemberét fogja össze, és az ECDL Alapítvány támogatja. A kezdetekkor egy európai standardizált információs technológiai készséggyűjteményre épült. Legfontosabb céljai:

• az információs technológiai tudás és készséganyag megfeleltetése Európában, a készségek fejlesztése a személyi számítógépek, az általános számítógépek és felhasználási módok körében;
• a munkavállalók termelékenységének javítása a számítógép munkaköri felhasználása során;
• az információs technológiába való befektetés jobb megtérülésének biztosítása;
• alapfokú képzettség biztosítása mindenkinek, aki az információs társadalom tagja kíván lenni.

Az ECDL hét modulból áll, és a jelöltek kvalifikációs folyamatba kapcsolódnak be tanfolyamok révén, amelyet európai számítógépes ismereteket rögzítő elektronikus kártya kiadásával honorálnak. Ha mind a hét modult elvégzik a jelöltek, akkor olyan jogosítványhoz jutnak, amelyet 22 európai országban már nagy sikerrel használnak. Elsősorban az északi, skandináv országokban nagy a népszerűsége ezeknek a kezdeményezéseknek, ahol a munkavállalók és a munkaadók egyaránt szívesen veszik az ilyen képesítést. Sok országban a társadalmilag marginalizált csoportok átképzésekor is használják az ECDL-képzést, és jelenleg a mozgássérültek bevonását is kezdeményezik az ECDL-kurzusokba.

Az Eurydice publikációi az IKT oktatási felhasználásáról

Az internettel kapcsolatos általános lelkesedés fellángolása kapcsán számos olyan nemzeti kezdeményezés született, amely az iskolákat megfelelő informatikai kapacitással látja el. Hogy ezen kezdeményezéseknek milyen a mérhető hatásuk az oktatási folyamatokra, arra a Bizottság által megrendelt részletes felmérésekből lehet következtetni. Az Eurydice gondozásában 1999–2000-ben megjelent KeyData an Education in Europe című kiadvány az egyik legfontosabb ilyen jellegű dokumentum Európában. Az Eurydice és az Eurostat közös gondozásában megjelent kiadvány külön fejezetben foglalja össze mindazokat az indikátorokat, amelyek az IKT-re vonatkoznak és amelyeket az Eurydice minden egyes tagállam számára megküld. Ezeket az indikátorokat az Eurydice-hálózat képviselői szakértői találkozón egyeztetik, és bevonják az Eurostat, tehát az Európai Statisztikai Hivatal képviselőit is.

A legfontosabb adatok, információtípusok a következők:

• az IKT bevezetésére vonatkozó nemzeti politikai kezdeményezések és hivatalos dokumentumok;
• nemzeti intézmények, képviseletek e politikai kezdeményezések felülvizsgálatára;
• nemzeti projektek, az IKT bevezetésére;
• az implementáció menetrendje;
• felelősségmegoszlás a hardver vásárlására és fenntartására;
• költségmegosztás felszerelések vásárlása és a humánerőforrás-fejlesztés között;
• projektumok célrendszerei;
• az IKT bevonása az alap-, az alsó középfokú és a felső középfokú oktatás curriculum-fejlesztésébe;
• az IKT bevezetése az alap-, az alsó középfokú és a felső középfokú oktatásba;
• alap- és továbbképzés a pedagógusok számára az IKT felhasználására.

A Key Data on Education című kiadvány új kiadását az IKT-re kiszélesítve jelenleg készítik elő. Ebben a kiadványban továbbfejlesztik a meglevő indikátorokat, és számos további részletet kínálnak a középfokú oktatásban tanító tanárok alapképzéséről, valamint az IKT-re vonatkozó képzési programok óraszámával kapcsolatosan.

Az IKT felhasználásának kutatása az egyes országok oktatásában

A leggyakrabban feltüntetett oktatáspolitikai célok, amelyek az egyes országok IKT-felhasználásában szerepet kapnak, csökkenő fontossági sorrendben a következők.

• A tanítás és tanulási folyamat minőségének javítása és a készségfejlesztés (Belgiumi Francia Közösség, Spanyolország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Norvégia, Bulgária, Litvánia, Lettország, Magyarország, Málta, Lengyelország és Románia).
• Az IKT-hez való hozzáférés előmozdítása az esélyegyenlőség alapelvének jegyében (Belgiumi Francia Közösség, Németország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Norvégia, Litvánia, Magyarország, Málta és Szlovénia).
• Az élethosszig tartó tanulás körülményeinek javítása (Belgiumi Francia Közösség, Belgiumi Flamand Közösség, Ausztria, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Liechtenstein, Norvégia, Észtország, Ciprus és Litvánia).
• Az információs társadalom kialakítása a lehető legtágabb értelemben (Portugália, Finnország, Egyesült Királyság, Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország és Románia).
• A polgárok számára olyan kreatív és kritikai készségek és attitűdök kialakítása az információs kommunikációs technológiák felhasználásához, amelyek megkönnyítik számukra, hogy kihasználják az információs társadalom nyújtotta előnyöket (Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Norvégia).
• Gazdasági fejlődést és versenyképességet támogató intézkedések (Németország, Görögország, Svédország, Egyesült Királyság, Norvégia és Észtország).
• A fiatalok munkaerő-piaci integrációjának elősegítése (Belgiumi Francia Közösség, Liechtenstein, Németország, Svédország, Egyesült Királyság, ezen belül Skócia).

A nemzeti oktatáspolitikai kezdeményezések vizsgálata négy fontos területre hívja fel a figyelmünket, amelyekből a legfontosabb célkitűzések is kiolvashatóak.

• A felszerelés, illetve a technikai háttér létrehozására történő kezdeményezések (hardver- és szoftvertelepítés).
• Tanárképzési és továbbképzési kezdeményezések.
• Az IKT elemeinek beépítése képzési kurzusokba.
• Speciális támogatási kezdeményezések kialakítása.

Zárómegjegyzések

Az Európai Unióban és az EFTA-országokban az IKT valóban markánsan jelen van az oktatási szférában. Vannak országok, ahol túlzás nélkül állítható, hogy az oktatási rendszerek integráns részévé váltak az IKT elemei. Legalább ilyen sikeres ez a fejlesztés a csatlakozás előtt álló országokban. Kezdeményezéseik egyre sikeresebbek, és egyre hatékonyabban működnek. A társadalmak egyre inkább tudatában vannak az IKT mindennapi felhasználásában rejlő lehetőségeknek. A hatékony koordináció és a kezdeményezések nyomán kibontakozó, javuló eszközellátás, képzési kínálat és az ehhez kapcsolódó magán promóciós piac bővülése mind jelei ennek a pozitív változási tendenciának. A kvantitatív, tehát mennyiségi áttörés már kimutatható, ugyanakkor további minőségi fejlesztésre van szükség Európa-szerte. A minőségbiztosítási rendszerek javítása európai és nemzeti szinten egyaránt nagyon fontos követelmény. Fontos az is, hogy a rendelkezésre álló adatok összehasonlíthatók és elérhetők legyenek mindenki számára.

A másik általános konklúzió az, hogy az IKT bevezetése az oktatási rendszerekbe kommunikációs tevékenység során mehet végbe a leghatékonyabban. Párhuzamos ez azzal, ahogy az eszközök és a szolgáltatások megkönnyítik a hatékony hálózatépítést, a pedagógusok számos ponton profitálhatnak abból, hogy saját e-mail címekkel rendelkezhetnek, így kapcsolatba léphetnek egymással, saját képzésükre is felhasználhatják az internetet és más elektronikus kommunikációs formákat, vitafórumokat is használhatnak tapasztalataik megosztására kollégáikkal, ugyanakkor adatbázisok elérését is megkönnyíti az információs és kommunikációs technológia. Ha a felmérés eredményeit áttekintjük, megállapítható, hogy a kommunikációs áttörés ellenére olyan kezdeményezésekből sokkal kevésbé részesülnek a pedagógusok, amelyek a pedagógiai gyakorlat tartalma vonatkozásában minőségi áttörést hoznának. Ahhoz, hogy az IKT valódi pedagógiai innovációs eszközzé váljon, további befektetésekre és kezdeményezésekre van szükség. Az európai együttműködés szükségessége az IKT oktatási bevezetésének területén minden más oktatáspolitikai célnál markánsabban kimutatható.

További részletek e témakörről olvashatók az EURYDICE-hálózat központi honlapján, http://eurydice.org, valamint lapunk internetes változatában a http://www.oki.hu/upsz.asp oldalakon, valamint az Európai Oktatási Kikötő lapjain http://www.europaletta.hu.