A gyakorló testnevelő tanár szerző a diákpentatlon kalandos középiskolás versenysorozatot mutatja be, amelynek célja a diákok állóképességének fejlesztése, a sport, a mozgás népszerűsítése, a tanár-diák, fiú-lány kapcsolat javítása, a közösségek fejlesztése. A cikk arra ad modellt, miként lehet egy vidéki városból több országot átfogó sportmozgalmat létrehozni.
„Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmivé válik” – fogalmaz nagy bölcsességgel a mondás. A hazánkban bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások, az erkölcsi értékvesztés, a szociális bizonytalanság, az új (AIDS, vírusfertőzések, pánikbetegségek) és újratámadó régi betegségek (tüdőbaj) lassan társadalmi méretekben is nehezen kezelhető helyzetet idéznek elő. Az alacsony születési szám és a magas halálozási arány szomorú következménye a népesség jelentős és tartósnak ígérkező fogyása. Az egészségi állapot romlásának legkifejezőbb jelzője, a születésünkkor várható élettartam ma a férfiaknál 62 év. A felnőtt lakosság négyötöd részét veszélyezteti az elhízás, a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint mint rizikófaktor. Magas az erőszakos halálokok száma: az öngyilkosság, a csecsemőhalál. Rendszeres alkoholfogyasztó a felnőtt lakosság ötöde. A 14 év felettiek egyharmada dohányzik.
Már az óvodások 20 százalékánál mozgásszervi elváltozás figyelhető meg. Ezt a jelenséget sajnos csak erősíti napjaink iskolája. Fékezi a kreativitást, az önálló gondolkodás fejlődését, a gyermekeket napi 10-12 órát ülteti, kialakítva ezzel napjaink sajátos embertípusát, a homo sedenst. A sorköteles fiatalok 20,11 százaléka katonai szolgálatra alkalmatlan. A betegségek kialakulásának 70-90 százaléka pszichoszomatikus eredetű, a diákok sokaságának neurotikus panaszai vannak.
Az egészség nem jelenik meg értékként a köztudatban. E téren tudatzavarral is küzdünk, hiszen napjainkban az egészség nem jelent mást, mint a betegség hiányát. Valójában mindez a testi-lelki-szociális tényezők együttes változásának eredménye.
A test, a szellem és az erkölcs összefüggésére hívja fel a figyelmet a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola zászlajának felirata 1930-ból: Szellemmel, erkölccsel, erővel! Ebben az intézményben már 1942-ben publikálták a mindennapos testedzés mintagyakorlatait.
Régóta tudományos kutatások tárgya a többoldalú egészségszemlélet, hiszen 1928-ban íródott az a cikk, amely a mozgás és az agytevékenység egymásra hatására hívja fel a figyelmet az olvasás gyengesége és a mozgásdeficit összefüggése kapcsán. Csurik Dénes 1939-ben jelentette meg a Testnevelés szellemi hatásai című írását. Szent-Györgyi Albert professzor a cambridge-i egyetem példáján keresztül mutatta be a sport, a nevelés és a személyiség formálásának egymásra hatását. Napjainkban is folynak vizsgálatok e témakörben, érdekes például Bánáti Ferenc 1996–97-es tanulmánya „Az ifjúság életvitelének és egészségfelfogásának egészségmegőrző és egészségkárosító tényezőiről”.
Megfigyelhető az ifjúság életmódjának megváltoztatására irányuló nevelői, egészségügyi, ifjúságpolitikai szándék. Biztató jel a tanulók túlterhelésének csökkentése, a dohányzásellenes törvény, a mindennapos testedzés bevezetésének szándéka, az ifjúsági médiaműsorok támogatása.
Az Európai Sport Charta 1970-ben deklarálta, hogy minden embernek joga van a sportoláshoz. Napjainkban a kultúra egyik legnépszerűbb területe világszerte a sport, a rekreáció.
A 21. században alapvető értékké válik az egészség mint a magas szintű teljesítőképesség alapja. A jövő középiskolájában ennek megfelelően meghatározó feladat lesz a szellemi, fizikai, lelki terhelés összhangjának megteremtése, az óraterhelés további csökkentése, a szabadidő növelése. Reméljük, céllá válik az egészséges diákéletstílus kialakítása, a tanulók fittségi állapotának javítása. A jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kap majd a nevelés, a személyiségfejlesztés. Kreativitás, kitartás, küzdőképesség, koncentráció, áldozatvállalás, hűség, őszinteség, becsületesség, önismeret, bátorság nélkül senkiből sem lehet a jövő sikeres jogásza, orvosa, tanára, közgazdásza. E felismerés ráirányítja a figyelmet a tanárra, a tantestületi közösségekre, azok életmódjára, hiszen személyes példával lehet hitelesen értékeket közvetíteni. A jövő középiskolájában a testnevelésnek, az iskolai sportnak – mint a fizikai, pszichikai képességfejlesztés egyik meghatározó területének – a jelenleginél sokkal nagyobb szerepe lehet. A szabadidő növekedésével párhuzamosan nőni fog a sportfoglalkozások száma, ám az igazi változást az élettanilag jobban tervezett, differenciált, magasabb színvonalú foglalkozások hozzák meg. A mennyiségi mutatókról a minőségre, a hatékonyságra tevődik át a hangsúly. A felhasznált mozgásanyag átalakul, kiegészül új sportágakkal, azokban sokkal nagyobb szerep jut a rekreációs sportoknak. A sportoktatás keretei térben és időben kitágulnak, több iskola összefogásával hatékonyabb szervezeti és létesítménystruktúra jöhet létre. Eltűnik a határ a délelőtt, a délután, a tornaterem, a tekecsarnok, az aerobicstúdió, a vízitelep, a parkerdő között. Alapvető céllá válik azon műveltségtartalmak, fizikai, pszichikai képességek hatékony fejlesztése, melyek elősegítik a felnőttkori önálló, eredményes rekreáció megvalósítását. E folyamat motorjaként a testnevelő tanár mint magasan képzett „reneszánsz ember” példaképként és segítőtársként jelenik meg. További strukturális változásokhoz vezet az iskolán belül az osztályközösség szerepének erősödése, új tartalmakkal való kiegészülése. E színesebb, hatékonyabb szerkezet részeként az egy intézményhez kötődő, részben önálló iskolai sportkör mellett nagyobb szerep jut a több iskola összefogásával létrejövő önálló diák-sportegyesületeknek. Ezek jogilag a mai egyesületekhez hasonlítanak, tartalmukat tekintve azonban inkább az életmódklubokhoz állnak közel. Ezekben a klubokban a fizikai aktivitásra épülő prevenciós, rekreációs tevékenység meghatározó szerepe mellett megjelenik a minőségi életstílus megalapozását, a szabadidő kulturált eltöltését szolgáló többféle programkínálat, az életvezetési tanácsoktól a szépségterápiáig.
Magyarországon ma az ifjúság egészségi állapotával foglalkozó tudományos kutatások döntő része a fizikai képességek mérésére koncentrál. Ezek között is kiemelt szerephez jut a 6–12 éves korosztály vizsgálata, hiszen ez a mozgástanulás virágkora, a képességfejlesztés leghatékonyabb időszaka. E munkák nagy része eljut a reális tényfeltárásig, következtetései azonban többnyire általánosak. Javaslataik mennyiségi változtatásokat tartalmaznak. Vizsgálatunkban hiánypótlásként azt a középiskolás korosztályt helyeztük a középpontba, amely már túl van a mozgástanulás fő korszakán, elszakadóban van a családtól, lelkét belső kalandvágy feszíti az új, az ismeretlen felfedezésére. Értékvesztett társadalmunkban ide-oda csapódva keres igazságokat a virtuális és a valós világ határán. Ennek a korosztálynak az életkörülményeit, életvezetési szokásait, céljait, csoportkultúráját, divatját és fizikai képességeit komplex módon vizsgálva az eddigieknél megalapozottabb eredményekhez juthatunk. A kutatások alapozták meg azt a kaposvári kezdeményezést, amelyet a mellékletben ismertetünk.
Az állóképességet mint az egészség, a fittség meghatározó tényezőjét a motoros képességek sorában különös figyelemmel kell fejlesztenünk, vonzó kihívásokkal a jövő iskolai sportjának fontos feladatává tennünk. Mindezt a jelenlegi diáksport arculatát kiegészítő, az Oxford–Cambridge evezősverseny hangulatát idéző diákos, a fiatalok életkori sajátosságaihoz igazodó erőpróbákkal kívántuk megvalósítani a gyakorlatban, az iskolai életben.
Ha megkérdeznénk egy tucat embertől, mit jelent számukra a sport, válaszul valószínűleg 12 magasztos, de egymástól merőben eltérő gondolatot fogalmaznának meg. A sportban éppen ez a sokszínűség a legcsodálatosabb. Az olimpiai sportágakban elért fantasztikus teljesítményekhez olyan anyagi, technikai, szakmai, orvosi feltételek kellenek, melyeket a világ egyre kevesebb helyén lehet előteremteni. Talán ez is az oka annak, hogy a manapság egyre népszerűbb állóképességi kalandsportokat az urbanizált környezetből visszavitték a természetbe. Ugyanúgy, mint pár ezer évvel ezelőtt, az ember újra a természet erejével, jelenségeivel száll szembe. Átkelni a tengeren, a sivatagon, a zúgó folyón, a dzsungelen, fantasztikus terepeken, távokat futni, úszni, evezni, kerékpározni „túlélni”, a profik és a lelkes amatőrök számára egyaránt testhezálló erőpróbát jelent. Az ilyen versenyeken az igazi feladat már nem az ellenfél, hanem önmaga legyőzése. Ide csak önmagunk megismerésén keresztül vezethet az út.
A kamasz- és ifjúkor hallatlan veszélyeket rejt, hisz fantasztikus erejű ebben a korban a belső késztetés az ismeretlen önmaguk megismerésére, kipróbálására. Kalandvágyuk kielégítése rossz szándékú kezek által nagyon sebezhetővé teszi őket. E vágyakkal a szívükben a fiatalok sokszor az alkohol, a drog, a bűnözés világába sodorhatók.
Életre szólóan „megfertőzhetjük” őket a kalandsportok által, ha az élmény a „balhé” iránti vágyakra alapoz. A fiatalok másságát kifejező, nekik szóló, új típusú, érdekes, vonzó, ismeretlen, nehéz, néha veszélyes kihívások által számunkra sokszor hihetetlen feladatok, távok, erőpróbák teljesítésére válnak képessé. Mindez igazán akkor válik hitelessé, ha a csapatvezető (a tanár) nagy felelősséggel egy kicsit maga is kamasszá, „őrültté” tud válni.
Ezeknek az élményeknek az igazi helye nem a tanóra, hanem az erdő, a hegyek, a folyópart, az éjszaka, az ismeretlen. E kihívások során a természet ezer arcát megismerve megtanulhatják magukat kicsinek, fáradtnak, gyengének érezni, a másikat felkarolni, buzdítani, segíteni és csapatban összefogni. Ezek olyan életre szóló közösségformáló élmények, melyeket 20-30 év múlva is örömmel idéznek fel azok, akik részesei voltak. Ez a kalandsport egyik páratlan értéke.
Ilyen gondolatokkal álmodtam meg a diákpentatlon kalandos középiskolás versenysorozatot, melynek célja az állóképességi sportok népszerűsítése, a diáksport iskolai jellegének erősítése, a tanárok-diákok, fiúk-lányok közti kapcsolatok javítása, kitartást, összefogást, gondolkodást igénylő csapatfeladatok által.
Egy városok közti vidám sporttalálkozó során versenyzési lehetőséget biztosítunk a kalandra, önmaguk kipróbálására vágyó fiataloknak. Mindez 2001-ben Kaposváron valósul meg 5 ország 25 városa közti nemzetközi vetélkedő keretében az Európai Unió közreműködésével.
Az öt különböző versenyszámot a városok képviseletében egy-egy középiskola hat fiúból, négy lányból és egy tanárból álló csapatának kell teljesítenie. A tanár a csapatban szerepel, együtt nevet, küzd, versenyez diákjaival.
A diákpentatlon versenyszámai
Első versenyblokk 2001. május 19–20. Kaposvár
1. verseny. SHOW-HAJ-SZA (19-én délelőtt, helyszín: Kaposvár, rajt: Főtér): Váltóverseny a Zselicség aszfaltozott erdészeti útjain 60 km-es távon. A csapat egyik tagja mindig fut, a többi kerékpárral kíséri. A futót mindig a megadott ponton lehet váltani a másik futóra, aki addig kerékpározott. A kerékpározás mellett a fiúknak 6-10 km-t, a lányoknak 3-6 km-t kell futva megtenniük.
2. verseny: ROCK'AND'ROLL MARATON (19-én este, Eötvös L. Műszaki Szakközépiskola aulája): A csapat 4 párosának 5 perces pihenőkkel 4x30 percen keresztül megállás nélkül kell táncolnia rock'and'roll zenére. Pluszpontokért minden csapat indíthat egy élsportoló-média táncospárost, ők az első kieső páros helyén tovább táncolhatnak.
3. verseny: JÁTÉK HATÁRTALANUL (20-án délelőtt, helyszín: a városi fürdő): A népszerű televíziós sportvetélkedőhöz hasonló, humoros, vízi váltóverseny 8 állóképességi, ügyességi feladattal.
Második versenyblokk 2001. szeptember 22–23. Kaposvár
4. verseny: TÚLÉLŐVERSENY (2001. szeptember 22. nappal, helyszín: Deseda, a víztározó környéke): 6-8 óra alatt különböző erő-, ügyességi, állóképességi, gondolkodtató feladatokat kell szoros csapatmunkában természetes anyagok felhasználásával megoldani (tutajjal átkelni a tavon, teljesíteni egy „dzsungelpályát”, leküzdeni a kötélhidat, mászófalat, paint ball, autót húzni, célba lőni, tüzet oltani stb.).
5. verseny: TÚRAVERSENY (szeptember 23. helyszín: somogyi erdők): Jelzett turistautakon, térkép, tájoló, lámpa segítségével kell meghatározott ellenőrző pontokat érintve egy 30 km-es kört minél rövidebb idő alatt megtenni, részben éjszaka.
A versenysorozat végső eredményét a részversenyeken elért helyezési számok összeadása adja. A versenysorozat legsikeresebb tagjai kalandtáborban vehetnek részt.