Sok mindent tudni – vagy összefüggésekben látni, gondolkodni?

– Beszélgetés diákokkal –

Mire jó az iskolai filozófiaóra: ismeretátadásra és/vagy a képességek fejlesztésére? Másképpen: fontos-e a filozófiatörténeti anyagon túl a filozofikus (a beszélgetve-vitatkozva tájékozódó, így minél szélesebb összefüggésekben látni kívánó, sőt a fantázia felé is nyitni szándékozó) gondolkodásmód megjelenése a tanórán? Ha fontos, hogyan lehet ezt elérni? És milyen életkortól ajánlatos ezen gondolkodásmód elsajátítását-gyakorlását elkezdeni? Továbbá: elvárható-e a filozófiaórától, hogy az egyes tantárgyakban tanult, széttagolt ismeretanyagot a világról szóló valamifajta egységes tudásanyaggá segítsen összerendezni? Egyáltalán: miféle szellemi tulajdonságokkal rendelkező emberre van szüksége a mai világnak – és milyen útravalót ad az élethez a diáknak ma a közoktatás? Ezek a kérdések, úgy tűnik, egyre megkerülhetetlenebbek a szakemberek számára. De nem féltek körüljárni azokat a diákok sem, akikkel az alábbi eszmecserét folytattuk folyóiratunk filozófiaoktatásról indított beszélgetéssorozatának utolsó részeként. A résztvevők: Kotra Eszter és Sós Ágota (6. o.), valamint Csere Márta és Kiss Virág (10. o.) a tatai Tálentum Általános Iskola és Gimnáziumból, Árik Zsófia és Gulácsi Bernadett (12. o.) a budapesti Eötvös József Gimnáziumból, Békéssy Donáta (az Anna Frank Gimnáziumban végzett), Giczi András (a budapesti Eötvös József Gimnáziumban végzett). Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőségét Schüttler Tamás képviselte.

Kiss László: Beszélgetőtársaink között vannak olyanok is, akik az úgynevezett gyermekfilozófia oktatásának tatai kísérleti műhelyéből Szirtes László tanítványaként jelentek meg itt. Ezért talán abból a kérdésből induljunk ki, vajon mit ad a diáknak a filozófiával való egészen ifjú korban történő megismerkedés. Hiszen a tataiak az általános iskola hatodik osztályától kezdve négy éven át vesznek részt filozófiaórákon.

Sós Ágota: Szerintem a filozófia nagyon érdekes tárgy. Sok új dolgot ismerünk meg általa – és nemcsak a világról, hanem az életről is.

Kotra Eszter: Jó a filozófiáról tanulni.

Schüttler Tamás: Miért jó?

Kotra Eszter: Talán azért, mert hétköznapi dolgokról beszélgetünk ugyan, de kicsit másképpen, mint ahogyan az általában történni szokott. Az emberek vagy nem gondolkodnak el ezekről, vagy csak felületesen. Mi viszont megpróbáljuk több oldalról is megközelíteni s ezáltal jobban megismerni a témánkat.

Schüttler Tamás: Mondj egy példát!

Kotra Eszter: Mondjuk a ... gondolkodás. Az előző tanévben mindjárt az év elején megkaptuk azt a kérdést, hogy mi a gondolkodás, és az úgynevezett kérdéslánc segítségével jártuk körül. Ez úgy történt, hogy valaki elmondta, szerinte mi a gondolkodás, a következő pedig azzal kezdte, hogy az elhangzottak alapján kérdezett rá, mi a gondolkodás. És így a végén egészen máshová jutottunk el a véleményekkel, mint ahonnan elindultunk. Tehát jó alaposan megbeszéltük a gondolkodás kérdését.

Schüttler Tamás: A többiek hogyan látják, jó tanulni a filozófiát?

Csere Márta: Én tulajdonképpen nem a filozófiát szerettem, hanem az ottani beszélgetéseket. De hiba volt kötelezővé tenni, mert szerintem az osztály ezért igazából nem adta hozzá magát.

Kiss László: Mi volt kötelező? Bemenni az órára vagy részt venni a beszélgetésben?

Csere Márta: Természetesen be kellett menni. De ha valakinek nem volt kedve beszélgetni, Laci bácsi ezt nem erőltette.

Kiss László: Mennyire lehet azt kivitelezni egy iskolában, hogy ha valakinek nem tetszik a filozófiaóra vagy bármelyik más óra, akkor ne kelljen azon részt vennie?

Csere Márta: Nem, itt nem ez a megoldás. Szerintem hatodikos korban a filozófiaóra elnevezés nem szerencsés. Szinte mindenkinek jobban tetszik, ha azt hallja, hogy azon az órán érdekes dolgokról lehet majd beszélgetni.

Schüttler Tamás: Megfogott engem az a szó, hogy beszélgetni. A többi órán nem lehet beszélgetni?

Csere Márta: De lehet a többi órán is. Csakhogy például, ha a kémiaórán felvetek egy olyan kérdést, hogy mi a gondolkodás – lehet, hogy kirúgnak vele. A filozófiaórán viszont tulajdonképpen mi irányítottuk a beszélgetés menetét, s eltérhettünk a tanár által megadott témától. Más alkalommal pedig a beszélgetés témáját is mi választottuk meg. És ez még jobb volt.

Schüttler Tamás: Ti milyen témákat választottatok?

Csere Márta: Az élet-halál, az ébrenlét-álom kérdése vagy a világmindenség, tehát az ilyen megfoghatatlan, misztikus dolgok.

Kiss László: Ilyesfélék a többi órán nem jöhetnek szóba?

Csere Márta: De igen, például földrajzórán a világmindenség, ám mégsem úgy, mint a filozófiaórán. Mert a többi órán haladni kell, és nem lehet egyvalaminél leragadni, hiába érdekel az minket. Szerintem ezért volt jó a filozófiaóra, mert nem volt annyira kötött.

Kiss László: Tehát a gondolataitok jobban csaponghattak az adott téma körül?

Csere Márta: Igen, erről van szó.

Schüttler Tamás: Az biztos, hogy ez már kell hatodikos kortól. A többieknek mi a véleményük arról, hogy mire jó a filozófia az iskolában? Mi a dolga a filozófiának az iskolában?

Békéssy Donáta: Szerintem az, hogy az ember több oldalról, alaposabban megismerje a felvetett kérdéseket, közelebb kerüljön hozzá az, amiről épp beszélünk.

Giczi András: De milyen dolgokról szólnak ezek a kérdések? Mert például a felhőképződés folyamata a földrajzórára való.

Békéssy Donáta: Én most kezdtem filozófia-szakkörre járni a főiskolán, és ott olyasmikről beszélgettünk, mint Jézus keresztre feszítése filozófiai megközelítésben, a törvény kialakulása. Tehát olyan problémákról, amelyek előfordulnak ugyan a hétköznapi életben, de ... igazán nem sok mindent tudunk róluk.

Kiss László: A filozófia azokat a kérdéseket veszi elő, amelyek egyébként nagyon izgatják a fantáziánkat?

Békéssy Donáta: Tulajdonképpen igen. Például a lét kérdése vagy hogyan gondolkodik az ember a természetről, a világ keletkezéséről.

Kiss László: Innen most két irányba tekinthetünk tovább. Az egyik, hogy melyek azok a problémák, amelyeket a filozófusok boncolgatnak szívesen, a másik pedig, hogy melyek érdekelnének engem, a diákot filozofikus megközelítésben, azaz alaposabb, többoldalú körüljárással.

Békéssy Donáta: A filozófiaórára a tanár hozza a témákat, és mi azokhoz szólhatunk hozzá. Én a rabbiképző tanári szakára járok, és a tantárgynak az a címe, hogy Zsidó problematikák az egyetemes filozófiatörténetben.

Kiss László: És ezeken túl még milyen kérdésekről beszélgetne szívesen a filozófiaórákon?

Békéssy Donáta: Például arról, hogy mi az a semmi – ez nagyon izgat engem.

Kiss László: Halljuk most a többieket arról, hogy milyen megbeszélnivalókat ajánlanának!

Kotra Eszter: Én legszívesebben a fantáziáról beszélgetnék: hogy hol van vége a valóságnak és hol kezdődik a fantázia?

Kiss László: Ez nagyon izgalmas téma. Vajon a filozófiaórák elősegítették azt, hogy érdekeljenek titeket ilyenfajta kérdések?

Sós Ágota: Igen. Filozófiaórák nélkül nem valószínű, hogy szóba kerültek volna ezek a dolgok.

Csere Márta: Ami engem érdekel, arról lényegében volt szó a filozófiaórákon: az élet-halál kérdése, a létkérdés...

Schüttler Tamás: Mit jelent az, hogy létkérdés?

Csere Márta: Az én vagyok, a ki vagyok én... Szívesen beszélgetnék még istenről például, hogy van-e vagy nincs.

Kiss Virág: Én azokról a dolgokról szeretek beszélgetni, amelyek a hétköznapokban gyakran előfordulnak, mint például a barátság, a szeretet, de tulajdonképpen nemigen tudjuk, hogy mit is jelentenek igazából. Ha azt mondom, hogy te a barátom vagy, és én szeretlek téged – akkor ez végeredményben mit jelent?

Schüttler Tamás: Az osztályfőnöki vagy esetleg más órákon is felvetődhetnek ilyenfajta kérdések. Mennyiben más az, ha ezekről nem ott, hanem a filozófiaórán beszélgetünk?

Kiss Virág: Szerintem ha kötetlen a beszélgetés, teljesen mindegy, milyen óráról van szó, akkor az a lényeg, hogy mindenki bátran elmondhatja a saját véleményét.

Schüttler Tamás: Másképp kérdezem: a filozófiaórákon kívüli órákon van-e lehetőség az ilyen kérdések megbeszélésére?

Csere Márta: Igen, van. Mi osztályfőnöki órán is szoktunk beszélgetni ilyesmikről, de szerintem ez tanárfüggő. Mert például én nagyon szeretem a mostani osztályfőnökömet, lehet is vele beszélgetni, de valahogy nem úgy...

Schüttler Tamás: Erről mi a véleményük az idősebbeknek?

Gulácsi Bernadett: Nálunk az osztályfőnöki órán inkább erkölcsi kérdések kerülnek elő, többnyire valami adott problémához kapcsolódva, például kötelesség, közömbösség.

Schüttler Tamás: Idősebb diákjaink még nem beszéltek arról, hogy miért jó a filozófia az iskolában.

Árik Zsófia: Miért jó – azaz végeredményben mi a filozófia? Köztudomású, hogy a világ – így a gyerekek feje is – tele van információkkal, és az irányított média még csak ront ezen az információzsúfoltságon. Ezért szükség van egy olyanfajta rálátásra, amely segít eligazodni ebben az útvesztőben. Valami olyan eszmei fogódzóra, amely segít megtalálni azt, hogy mi rejtőzik a tettek mögött. Tehát nemcsak megtanulom és felmondom az információt, például, hogy mi történt az első világháborúban, hanem foglalkoztat az a kérdés is, hogy mi viszi rá az embereket a háborúzásra. Vagyis a filozófia az ismeretek egyfajta szintézisét adja.

Ami a filozófia oktatását illeti, én mindkét megközelítést el tudom fogadni: a tizennyolc év körül elkezdett filozófiatanítást is, meg a korábbit is. Az első esetben az lehet a jó, hogy akkor az ifjúnak már annyi információ van a birtokában, hogy kifejezetten kívánatos azok valamifajta rendezése. Ehhez egyfelől adott a filozófia, másfelől pedig a diák már kialakulóban lévő szellemi érettsége. Míg ennél fiatalabb korban azért lehet szerencsés a filozófia oktatása, mert a kisebbek gondolkodását még nem sújtja az információáradatból eredő merevség, tehát sokkal szabadabbak szellemileg, nem ütköznek folyton a felnőttek által sulykoltak falaiba. Végső soron így könnyebben lehet saját véleményük a világról. Ezekből következik az is, hogy az ifjabbakat inkább a világ egészére vonatkozó kérdések érdeklik, míg a nagyobbakat az emberi világba való beilleszkedési próbálkozásaikkal kapcsolatos etikai problémák.

Schüttler Tamás: Zsófitól kérdezném: kell-e a világnak az a fajta autonóm ember, amilyenné minket segít formálódni a filozófia az imént elmondottak alapján? Például a politikusok abba az irányba akarják-e vezetni ezt a világot, hogy nőjön az igény az ilyen autonóm emberek iránt?

Árik Zsófia: Nem, a politikusok nem ezt célozzák meg. De az, hogy a nyugati világ felértékeli az egyéniség szerepét, veszélyes is lehet. Mert ha mindenki nagymértékben más, mint a többiek, akkor az emberek nehezen fognak közös hangot találni a közösségi élethez, nő a folytonos ütközés veszélye. És talán túl sok lesz a nagy egyéniség is.

Schüttler Tamás: Ti milyen iskolát szeretnétek? Olyat-e, amely kész rendszert nyújt nektek, vagy olyat, amelyik megtanít arra, hogyan formáljátok egységes képpé saját magatok számára a világról tanultakat? – Ez az alapvető kérdés, és ez nem választható el a filozófia oktatásától.

Gulácsi Bernadett: Egy kicsit mindkettő kell. Az információra is szükség van ahhoz, hogy legyen mit rendszerezni a filozófia segítségével, viszont meg kell hagyni az egyéniséget is.

Kiss László: Meg kell-e hagyni az egyéniséget, vagy pedig inkább arról van szó, hogy a filozófia az, amely a többi tantárgynál is jobban segíti az egyéniség kialakulását?

Gulácsi Bernadett: Segíti, mert ha más emberek gondolatmeneteivel ismerkedem, az a saját világképem kialakítására is hat. A tatai lányok szerint nem volt jó, hogy kötelezően kellett járniuk a filozófiaórákra. De éppen ezért kell ez mindenkinek, mert a gondolkodásunkat fejleszti, legfeljebb egyeseknél ez később jelentkezik.

Giczi András: A filozófia az egyetlen dolog az iskolában, amelynek segítségével valamifajta identitás (önazonosság-tudat) alakítható ki. Mert például a történelemnél mindenki megtanulja az évszámokat, az irodalomnál ... nos, ott még talán lenne némi esély az önálló véleményre, de konkrét, órai tapasztalataim ennek ellentmondanak. Szörnyű ezt kimondani, hogy az iskolában nem az önálló vélemény formálására nevelnek...

Gulácsi Bernadett: Pedig pont ez lenne a cél.

Giczi András: Mármost a filozófia azért a legjobb identitásfejlesztő, mert az egyedüli tantárgy vagy tudomány, ha tetszik, gondolkodásmód, amely inkább kérdez, semmint választ akarna adni feltétlenül. Zsófihoz kapcsolódva, hogy mennyire kell vagy nem a másság az emberek között: mindig a változás viszi előre a világot, a változás pedig az identitásból fakad. Következésképp a nagy változások a nagyfokú identitásból, a nagy egyéniségektől indulnak el.

Kiss László: Ha általában a tantárgyak a konkrétumokról szólnak, akkor a filozófiában ezekhez képest inkább a kérdésekről, vagyis a konkrétumok összefüggéseiről van szó? Például ha a történelem eseményei adott konkrétumok, akkor ezek egyéni megítélésére, értékelésére való a filozófia?

Gulácsi Bernadett: Mi a történelemórán egy-egy nagyobb horderejű eseménysornak az ideológiájával is foglalkozunk, most például a fasizmus ideológiájával. A filozófia és a történelem pedig szerintem olyan viszonyban van egymással, hogy a történelemben mindig születnek új filozófiai nézetek, amelyek aztán visszahatnak a történelemre.

Schüttler Tamás: Az iskolai filozófiai tanulmányok, a filozófiáról való beszélgetések vajon elősegítik-e azt, hogy például a természetről tanultakat valamilyen egységes egésszé formáljam magamnak? – Azért a természetet említem itt, mert a társadalom esetében jóval problematikusabbnak tartom az egységes világkép kialakítását az egyes ember számára.

Gulácsi Bernadett: Szerintem a természettudományok egy kicsit félrevezetőek tudnak lenni. Mert nem tudhatjuk, a valóságot látjuk-e. Például Platón is ebből indult ki.

Árik Zsófia: Olvasgattam és gondolkodtam is ezzel kapcsolatban. És oda jutottam, hogy az ember tulajdonképpen valahogy leképezi magában a természetet. Erről és a filozófiáról elmélkedve szokták említeni a tükröt és a prizmát. A régebbi korok gondolkodására inkább a tükrös leképezés a jellemző, míg a huszadik században e téren inkább a prizma jelentősége nő meg, amely sokféleképpen töri meg a képet. Most olvastam egy jó kis hasonlatot, amely szerint a filozófia egy folyó, amelynek hullámain megtörnek a világ történéseinek rávetült képei, majd mindez a saját lelkemen átszűrve érkezik el hozzám. De ez még csak a tükörhatás. Itt lép be a filozófia talán legfontosabb vonatkozása: saját magam megvizsgálása, pontosabban a saját bensőmben létező, világról való kép összevetése az iménti betükrözött képpel. Ugyanis hordozok magamban örök dolgokat, amelyek függetlenek a világ eseményeitől és változásaitól. Vagyis nemcsak a természet része vagyok, hanem bizonyos fokig attól függetlenül létezem, amikor reflektálok a világra.

Giczi András: A huszadik században jutott el oda az emberiség, hogy a körülötte lévő természetet minden lényeges vonatkozásában megismerte. A filozófia ezért a természetfilozófiában rejlő lehetőségeket teljességgel kimerítette. Most másik ágának, a társadalomfilozófiának nőtt meg a jelentősége, hiszen a társadalom-ember kapcsolatban sűrűsödtek össze a problémák. Vagyis ma a tudománynak és a filozófiának az a fő vizsgálnivalója, hogy az ember milyen lelki-gondolati kapcsolatban áll a világgal.

Kiss László: Ezt vajon igazolják-e a mindennapok is? Úgy látszik, hogy a közösségszervező és a társadalomvezetési minták ma messze állnak a kívánatostól?

Giczi András: A vezetés ma szinte mindenhol a világon nagyon kevéssé foglalkozik az egyénnel. Ám ez nem kis részben a filozófiából származik. A nyugati filozófia természetfilozófiai kérdésekből született meg, és egészen a jelenkorig elsősorban ilyen irányultság jellemezte. Az ember mint önálló természeti lény eddig háttérbe szorult a filozófusok érdeklődésében.

Schüttler Tamás: Én nem egészen osztom Giczi Andrásnak azt a nézetét, hogy a filozófia természettudományos lehetőségei mára kimerültek. Ezért a következő témát vetem fel most. A természettudományok a mi korunkban is produkálnak sok újdonságot, amelyek azért többnyire megjelennek valahogy az egyes tanórákon. Például a biológiánál a genetikai kód, a tulajdonságok átörökítésének problémája, ami aztán a kémiában az aminosavak témakörébe tartozik. De megemlítek egy távolabbinak látszó, mégis idevágó dolgot is: az irodalomból József Attila Ódáját. A vers alapproblémája, hogyan épül fel az örök, eleven anyag, hogyan leszünk olyanná, amilyenek vagyunk. „Óh, hát miféle anyag vagyok én, / hogy pillantásod metsz és alakít?” – szólítja meg a költő a Teremtőt. A kérdésem: a diák számára vajon összefoglalja-e a filozófia azt, hogy az Óda, az aminosav és az átörökítés mint iskolai téma valahol komolyan összefügg egymással?

Kiss László: Vajon megjelennek-e a kor fő kérdései a mai filozófia iskolai változatában?

Giczi András: Remélem, hogy Tatán, a kísérleti filozófiaórán megjelennek, mert nálunk egyáltalán nem esett szó arról, hogy az iménti korkérdések témakörei hogyan válhatnak általános kollektív ismeretté...

Kiss László: A gyermekfilozófia tananyaga és módszertana jelenleg tizenhat éves korig van kidolgozva és alkalmazva.

Giczi András: A mi óráinkon tények, konkrétumok szerepeltek: például, mi a logika. Ez annyiban jogos, hogy tantárgyról lévén szó, a filozófia alapjait el kell sajátítani. Gimnáziumi negyedikesekkel ugyan lehetne már beszélgetni aktuális korproblémákról filozófiai alapok nélkül is, de ehhez a következő kérdések társíthatók: Mit kell tudni filozófiából – és ebből mi fér bele heti két órába?

Kiss László: A tatai Szirtes tanár úr mondja, hogy a gyermekfilozófiánál nem tananyagot sajátíttatnak el, hanem kérdezni tanítanak, méghozzá látszólag kötetlen beszélgetések során. Vagyis a megközelítésmód nem problémamegoldó, hanem problémafelismerő. Mindez vajon mennyire alkalmazható a későbbi filozófiaoktatásnál?

Giczi András: Feltétlenül hasznos ez akkor, ha nemcsak a gimnázium utolsó egy vagy két évében jelentkezik filozófia címén, hanem jóval korábban kezdődő folyamat lenne.

Gulácsi Bernadett: A filozófiaórát mi is hasonlóképpen képzeltük el: felvetünk egyes problémákat, majd azokhoz keresünk filozófusi gondolatokat, továbbá mi is elmondhatjuk a saját véleményünket. Izgalmas beszélgetéssé válik ilyen módon az óra.

Kiss László: Tantárgy vagy beszélgetés legyen tehát a filozófiaóra?

Gulácsi Bernadett: A kettő között, de inkább beszélgetés – amelynek révén jobban megérthetjük a világot, egymást, sőt saját magunkat is.

Giczi András: Egy konkrét példa a beszélgetőórára. Történelemtanárunk egy alkalommal azt mondta: bár nagyon sok az anyag, mégis inkább beszélgessünk, a halálbüntetés kérdése izgalmas és aktuális téma. Az osztályban majd mindenkit érdekelt, és nagyon felkavaró óra volt. Főleg azért, mert a tanár úr csak az egyik résztvevője volt a beszélgetésnek.

Gulácsi Bernadett: Viszont a filozófia-tananyagot meg kell tanítani. Ezt kell összeegyeztetni a beszélgetéssel.

Kiss László: Például amit Platón mondott, az tananyag, és annak értelmezése már beszélgetés?

Gulácsi Bernadett: Igen. És a kettőt lehet jól kombinálni, bár nagyon nehéz.

Schüttler Tamás: E mai összejövetelünk egyik fő kérdése, hogy az iskola végül is „miről szóljon”. Sarkosan fogalmazva az egyik út, hogy bizonyos ismereteket készen kapva csak megtanuljon az ifjú. A másik: lehetőséget teremteni a diáknak ahhoz, hogy ő értelmezhesse magának a körülötte lévő világot, önálló vélemény formálásával. A filozófiára vonatkoztatva: vagy megtanítunk egy bizonyos anyagot tételesen heti egy órában, vagy ennél is kevesebbet tanítunk meg, de valahány évig van egy olyan hely az iskolában, ahol beszélgethetünk olyan izgalmas kérdésekről, mint halálbüntetés, élet, vallás, isten stb. A probléma viszont az: bármennyire is rokonszenves ez a második eset, vajon az ilyenfajta felkészüléssel be lehet-e jutni az egyetemre? Mert ott a konkrét ismeretekre kíváncsiak s nem a bölcselkedő gondolkodásra.

Giczi András: Én elsőéves bölcsészként mást se tanulok, mint hogy van információ és van rendszer, és a kettő nem létezhet egymás nélkül. Ebből most azt szűrném le, hogy nem érdemes az iskolában filozofálással tölteni az időt, az viszont nem elég, ha csak a tényanyagot tanuljuk meg. A gond, hogy a kettő együtt már nagyon nehezen befogadható mennyiség.

Kiss László: A következő gondolat fogalmazódik meg bennem: a rendszer végtére rendszerezést jelent, ami viszont folyamatosan jelen van a munkámban, a tanulmányaim során, hiszen minden felelés, dolgozatírás vagy fogalmazás tulajdonképpen a mondandóm egyfajta rendszerezése.

Giczi András: A kérdés úgy is feltehető, hogy az információ vagy a rendszerépítés a fontosabb. Mert most mindenhol elsősorban információtanítás folyik. Ritka kivétel volt például a latintanárom, aki megpróbálta átfogóbb összefüggésekbe ágyazni az általa megtanítandókat.

Schüttler Tamás: Szerintem egy jó tanár régen is tanított filozófiát, de úgy, hogy ezt nem vette észre senki. És aki a régebbi időkben a gimnáziumot igazán végigtanulta, az az érettségi után valamilyen fokig művelt embernek számított. Így van-e ez ma is? A mai érettségiző diák eljut-e oda, hogy a világot egyfajta egységben kezdi látni? Vagy ez ma már elérhetetlen illúzió, részben a tananyag hatalmas mennyisége okán.

Giczi András: Én nagyon remélem, hogy az érettségi idején már volt rálátásom a világ egészére. A megtanulandókat mindig igyekeztem az összefüggések szerint elsajátítani.

Gulácsi Bernadett: Nagyon jó, ha nálad így volt, de ez nem jellemző.

Árik Zsófia: Egyrészt minden általánosítás sántít, így az is, hogy a gimnázium végeztével műveltek leszünk. Másrészt ma más számít művelt embernek, mint régen. Ma sok információt tudni, amerikai módra karriert építeni a fontos.

Giczi András: Ez a hatékony ember, de a műveltség azért még mindig fogalom.

Kiss László: A hatékony vagy a művelt ember fontosabb a társadalomnak?

Giczi András: A tücsök és a hangya példájával válaszolnék. A hangya a szorgalmatosságával igen hatékony, a tücsök meg nagyon művelt a muzsikálásával. Mármost a hangya, ha a tél folyamán, miközben fogyasztja az összegyűjtött élelmét, nem tudja feltenni időnként a tücsök muzsikálós lemezét, igencsak unni fogja magát. Kell tehát a hatékony, de kell a művelt ember is.

Kiss László: Hozzuk be ide egy kicsit a vallást is, hiszen annak oldalágaként született meg a filozófia. Némi egyszerűsítéssel fogalmazva: ha nincs kellő rend az információk között, tehát azok nem állnak össze érthető képpé, akkor nincs kellő rend a fejekben és így a társadalomban sem? Vagy: mennyire ad a vallás egyfajta jól értelmezhető világképet, és mennyire segíti a filozófia azt, hogy a készen kapott helyett én állítsak össze magamnak egy másfajta, de számomra megfelelő képet a világról?

Békéssy Donáta: Kialakulása idején a vallás is filozofált, olyan kérdésekkel foglalkozott, mint ember, világ teremtése, kozmológia stb. De a vallás végül is megváltoztathatatlan dolgokat kíván kimondani mindezek nyomán, míg a filozófia megadja a lehetőségét annak, hogy állításai megkérdőjelezhetőek legyenek. Hiszen a vallás elsősorban közösségszervező erő, ezért a híveiknek egyet kell érteniük az alapelveikben. Talán a zsidó vallás kivétel ebben, ott megvitathatóak az egyes tételek: miért is jó az, ha az előírt módon cselekszünk? Vagyis a vallás az ember számára állandó dolgokat mond ki, amivel biztonságos kereteket szándékszik nyújtani az emberi létezéshez, míg a filozófia a maga kérdéseivel igazodik a kor igényeihez is, mert más a célja.

Giczi András: Minden emberben létezik valamilyen fokig egy rendszer, egy kép a világról. Az egyik ember jobbára saját maga építi fel ezt, filozófiai vagy más rendszerek elemeiből, míg a másik, aki ezt vagy nem tudja, vagy nem akarja tudni, az átvesz egy kész rendszert, mondjuk egy vallásét.

Mit is lehetne elmondani összegzésképpen egy ilyen kerekasztal-sorozat végén, amelynek első részében professzorok, a másodikban középiskolás tanárok, míg e mostani, harmadik részben különböző életkorú diákok fejtették ki nézeteiket az iskolai filozófiaoktatásról. További elgondolkodtatás céljából csokorba kötnék néhány elhangzott véleményt. Vámos Tibor: végzős egyetemistáknak tartok kurzusokat az informatika egyes szintetizáló, értelmező kérdéseiről, és szomorúan tapasztalom, hogy ezek a hallgatók „elérkezvén stúdiumaik végére, nem tudják összerakni egésszé azt, amit az egyetem nevű iskolában elsajátítottak”. Giczi András: „Szörnyű ezt kimondani, de az iskolában nem az önálló vélemény formálására nevelnek.” Gulácsi Bernadett: „Pedig pont ez lenne a cél.”

A beszélgetést Kiss László vezette.