Szüdi János

Hit vagy erkölcs?

A jogász szerző az erkölcsi nevelés, etikaoktatás kapcsán gyakran megjelenő, érdekes problémát elemez rövid írásában: milyen legyen az erkölccsel foglalkozó tantárgy és a hittan viszonya, helyettesíthetik-e ezek a tantárgyak egymást az iskolák helyi tantervében. A szerző egyértelmű nemmel válaszol, mivel a hittan az Alkotmányból következően nem lehet része az állami és önkormányzati iskolák pedagógiai programjának.

A hitoktatás és az erkölcstan szembeállítása, egymás alternatívájaként való megjelenítése – azáltal, hogy az állami, önkormányzati iskolák tanulóinak kötelezően választaniuk kellene a hittan vagy az erkölcstan tantárgyak közül – enyhén szólva több szempontból is aggályos. A közoktatásról szóló törvény – amelyik egyébként nem foglalkozik az oktatás tartalmi kérdéseivel –, az egész törvény alkalmazásánál irányt mutató rendelkezések, az Alapelvek között fogalmazta meg, hogy az iskolákban, valamennyiben, gondoskodni kell az alapvető erkölcsi ismeretek elsajátításáról. Az állami és önkormányzati iskolák tananyagának pedig tartalmaznia kell a vallások – s itt a többes számban történő fogalmazásnak kiemelt szerepe van – erkölcsi és művelődéstörténeti tartalmának tárgyszerű és elfogulatlan ismertetését.

Az iskola akkor működik jogszerűen, ha 1998. szeptember 1-jére elkészítette pedagógiai programját, ennek részeként helyi tantervét, s azt a fenntartó (önkormányzat, egyház, alapítvány stb.) jóváhagyta. Ezek elkészítésekor pedig figyelembe vette a Nemzeti alaptantervet, amelyik az iskolai oktatás első tíz évfolyamára határozza meg a nevelő-oktató munka kötelező és közös követelményeit. A közoktatásról szóló törvény rendelkezéseinek megtartása esetén a fenntartó nem hagyhatott jóvá olyan pedagógiai programot, amelyből hiányzik az „Emberismeret” műveltségi terület tananyaga. Néhány azokból a témákból, amelyeket be kellett építeni a helyi tantervbe: Nemiség, szerelem, házasság; Közösség és társadalom; Értékrendek és erkölcsök; Hit és vallás. E műveltségi terület célja többek között, hogy megtanítsa a tanulókat a másik ember személyiségének tiszteletére és megértésére, önmaga felvállalására, a gondosan kiválasztott, mély társas kapcsolatra való törekvésre, az egymás mellett élő erkölcsi felfogások értékeinek elfogadására, mások meggyőződésének tiszteletben tartására.

Azon lehet, sőt kell is vitatkozni – ez a vita egyébként „NAT felülvizsgálata” elnevezéssel most indul –, hogy az adott műveltségi terület által megfogalmazottak jók-e, elégségesek-e, milyen tantárgy, tantárgyak keretében kell azokat oktatni, s annak mi legyen az elnevezése, például erkölcstan. Az azonban nem lehet a vita tárgya, hogy ezt a tananyagot a helyi tanterv valamelyik tantárgyában az iskoláknak be kellett építeniük. A Nemzeti alaptanterv ugyan a közös és kötelező tananyagot műveltségi területenként adta meg, de a helyi tantervben tantárgyakra kellett bontani az átadásra kerülő tananyagot. Az Alkotmányban megfogalmazott tan- és tanítás szabadsága a tantárgyak elnevezésének megválasztásában, s nem pedig a tananyag vagy egyes részének elhagyásában valósulhatott meg.

A hittan az állami és az önkormányzati iskolákban nem épülhetett be a helyi tantervbe, pedagógiai programba. Ennek egyszerű a magyarázata. A lelkiismereti és a vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény az egyházak – s nem az iskolák – részére biztosítja azt a jogot, hogy szülői és tanulói igény alapján az állami, illetve az önkormányzati iskolákban fakultatív tantárgyként hit- és vallásoktatást szervezzenek. A közoktatásról szóló törvény alapján a hit- és vallásoktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása és ellenőrzése, a jelentkezés megszervezése, a tanulók tudásának értékelése, a bizonyítványok kiadása, a foglalkozások ellenőrzése is az egyház feladata. Abban az esetben, ha a hit- és vallásoktatás beépülne az állami, önkormányzati iskolák tantervébe, az egyházak elveszítenék az e törvényben biztosított jogosítványaikat. A helyi tanterv elfogadása ugyanis a nevelőtestület hatáskörébe tartozik, ezért az egyházak helyébe a nevelőtestületek lépnének. A helyi tantervet a fenntartónak jóvá kell hagynia, s ez az eljárás lehetőséget biztosítana arra, hogy az állam, a helyi önkormányzat mérlegelje a hit- és vallásoktatás tartalmi kérdéseit. A közoktatásról szóló törvény pontosan meghatározza az iskolák feladatait ezen a területen. Az iskolák kötelezettsége, hogy biztosítsák a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket, helyiségeket, eszközöket. Igaz, hogy a hit- és vallásoktatás órái nem jelenhetnek meg az iskola által készített tanrendben, azonban a fakultatív hit- és vallásoktatás óráit oly módon kell megszervezni, hogy azok alkalmazkodjanak a kötelező tanórai foglalkozások rendjéhez. Az iskolának a fakultatív hit- és vallásoktatási órák időpontjának meghatározásánál együtt kell működnie az egyházzal, és döntése előtt be kell szereznie az iskolaszék véleményét.

A hittan nem épülhet be az állami és önkormányzati iskolák pedagógiai programjába, helyi tantervébe. Ennek több – az Alkotmányból levezethető – indoka van, többek között, hogy a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság joga magában foglalja a vallásgyakorlás szabadságát, a negatív vallásszabadságot, vagyis a meggyőződés kinyilvánításának mellőzéséhez való jogot; továbbá, hogy a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik, ezért az állam nem avatkozhat be az egyházak belső ügyeibe. Mindezekből következik, hogy az állam nem ítélkezhet vallás, hit vagy lelkiismereti meggyőződés igazságtartalmáról, és nem kényszeríthet senkit olyan helyzetbe, amely összeegyeztethetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges meggyőződésével. Az iskolai oktatás megszervezésével összefüggésben az alkotmánybíróság 1993 februárjában a következőkre mutatott rá: „...Az 'állami' és az 'egyházi' iskola közötti különbség az, hogy bár mindkettő köteles az ismeretek objektív, toleráns és a tanulók lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartó közvetítésére, az egyházi iskola valamely vallás tanaival azonosul, míg az állami iskola ezt nem teheti meg, vallási tanítások igazságáról nem foglalhat állást, azaz vallási kérdésekben semlegesnek kell lennie. E megkülönböztetés szempontjából nincs döntő jelentősége az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztásnak... Az államnak vallási kérdésekben semlegesnek kell lennie. Ezért az állami iskolának szintén semlegesnek kell lennie. Az állam ugyanis ezekkel, a mindenki számára nyitva álló iskolákkal valósítja meg a művelődéshez való jogot, és biztosítja az iskolakötelezettség feltételét. A semlegesség azt követeli meg, hogy iskolái tantervét, szervezetét és felügyeletét az állam úgy alakítsa ki, hogy a tanulóknak a vallási, illetve világnézeti információkat és ismereteket 'tárgyilagosan, kritikusan és pluralista módon közvetítsék'. Az állami iskola nem folytathat olyan oktatást, amely a szülők (és a gyermekek) meggyőződése figyelmen kívül hagyásának minősülne...”

Az Alkotmánybíróság határozatában található iránymutatásnak megfelelően a közoktatásról szóló törvény Alapelvei kimondják, hogy az állami és a helyi önkormányzati iskola nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. (Miután az önkormányzatok vették át 1990-ben az államtól az iskolarendszert, s kötelező önkormányzati feladatként gondoskodnak a mindenki számára rendelkezésre álló, igénybe vehető iskoláztatás feladatainak az ellátásáról, az állami iskolákra vonatkozó megállapítások érvényesek az önkormányzatok által fenntartott iskolákra is.) Ezeknek az iskoláknak a pedagógiai programja, működése, tevékenysége és irányítása, vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia. A hittan e követelményeknek nem felel meg, miután szükségszerűen kötődik egy adott valláshoz. Ezzel szemben nincs törvényi akadálya annak, hogy amennyiben az iskolát nem helyi önkormányzat, nem állami szerv tartja fenn, vallási, illetve világnézeti tekintetben elkötelezett intézményként működjön, és pedagógiai programjába beépítse a vallási, világnézeti elkötelezettségnek megfelelő ismereteket. Az ilyen jellegű iskola tananyagában pedig szerepelhet a hitoktatás tantárgy.

Nem szabad, hogy a hittan beépüljön az állami és önkormányzati iskolák pedagógiai programjába, helyi tantervébe. A hit vagy erkölcs kérdése semmilyen szempontból nem állítható szembe egymással. Sem a tanuló, sem a szülő nem kényszeríthető arra, hogy választásával állást foglaljon. Állást foglaljon akár a világnézetileg elkötelezett oktatás elfogadásával, akár az erkölcsi nevelés választásával. Tekintsünk el attól, hogy a hitoktatás állami, önkormányzati kézbevétele alkotmányos elveket veszélyeztethet, továbbá, hogy csorbíthatja az egyházak jogait. Semmiképpen nem szabad eltekinteni azonban attól, hogy ez a lépés alkalmas lehet a félelem légkörének kialakítására, a kisebbségbe kerülők hátrányos megkülönböztetésére, a szülők és gyermekek kapcsolatának megrontására. Nem kell különösebb magyarázat ahhoz, milyen helyzetbe kerülhet az a szülő, aki másképpen választ, mint amit az iskola igazgatója szeretne, ha például az igazgató tanítja az erkölcstant. Milyen helyzetbe kerül az a tanuló, aki kisebbségbe kényszerülne választásával az osztályában? És milyen helyzetbe kerülne a szülő, ha gyermeke a kisebbségi létet el szeretné kerülni, s azért a szülői akarattal szembehelyezkedve a többséghez kívánna csatlakozni? Sajnos a közelmúlt emlékei alapján sem szabad megengedni, hogy a közösséghez tartozók között vallásuk, világnézetük alapján bármilyen módon különbséget lehessen tenni. Nem szabad, hogy a hit vagy erkölcs közötti választás azáltal, hogy megjelenik a hivatalos iskolai iratokban, lehetőséget nyújtson további választásra, például a továbbtanulási kérelem elbírálásánál, a munkavállalásnál.

Az erkölcs mellett a hit választása maradjon továbbra is az egyén legbelsőbb magánügye. A szabad lelkiismeret és vallásgyakorlás, az elkötelezett oktatásban való részvétel, a nem kötelező hit- és vallásoktatásba történő bekapcsolódás ma már nemcsak deklarált jogok, hanem tényleges lehetőségek. Bízzák rá ezek megszervezését azokra, akik a problémákat nem gerjeszteni, hanem megoldani akarják.