Hozzászólás egy sajtóbeszélgetéshez

1998. decemberi számunkban kerekasztalvitát közöltünk Mi lesz veled Emberismeret? címmel. A vitában elhangzott egyik vitavezetői megállapításhoz fűzött megjegyzéseket Szakall Judit, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke.

Az Új Pedagógiai Szemle 1998. 12. számában jeles szerzők és gondolkodók váltottak szót egy fontos tudásról, szabályszerűen mondva a Nemzeti alaptanterv terminológiáját alkalmazva: műveltségi részterületről. A témát mi is fontosnak tartjuk, az a tartalom, amit az Emberismeret takar, ráadásul az az aktivizáló, dialógusra késztető metodika, melyet az „embertanárok” legjava alkalmaz, különösen közel áll ahhoz a diszciplínához, melynek szakmai érdekvédelmében az alábbiakban a hivatkozott sajtóközlemény kapcsán szót emelünk.

A drámapedagógiáról van szó.

Hogy kerül a csizma az asztalra?

A lap 41. oldalán egyebek mellett azt veti közbe a beszélgetés vezetője, hogy „úgy tűnik, hogy a nem tradicionális műveltségelemek (emberismeret, ökológia, drámapedagógia) [kiemelés tőlünk! – Magyar Drámapedagógiai Társaság] egészen elenyésző számban kerültek be a helyi tantervekbe...”

Nos, e mondatban két súlyos állítás nem igaz! S mert szakmailag téves, ezért rossz fényben tünteti fel a pedagógiának azt a szakterületét, mely az utóbbi években dinamikus fejlődéssel és terjeszkedéssel vált az iskola oly kívánatos humanizálásának (emberarcúvá tételének, gyermeknek valóvá alakításának) egyik fő motorjává.

Először is: mi a drámapedagógia? Nem műveltségelem! A drámapedagógia átfogó pedagógiai szemléletmód és módszeregyüttes, mely a cselekvő, dialógust tartó, interakciókban fejlődő személyt és csoportot hangsúlyozza felfogásában, s a vonatkozó műveltségképet és műveltségközvetítő metodikát ebből az ember- és gyermekképből eredezteti. Tagadhatatlanul – bizonyos nézőpontból – nem tradicionális (bár komoly történelmi tradíciói vannak). De mivel pedagógiai személetmód és módszeregyüttes, ezért szóba sem került, hogy megjelenjék a Nemzeti alaptantervben, mely köztudottan tartalmak és követelmények gyűjteménye (rendszere). Az más dolog, hogy a drámapedagógia szakmai hitvallása és tapasztalatai szerint megannyi műveltségelem – akár az Emberismeret is – hatékonyan, vonzóan közvetíthető ezzel az eszközrendszerrel!

Ami műveltségelem viszont: az a dráma. Mely műveltségelem – egy másik „mostohatestvérrel”, a tánccal társulva (szívós szakmai küzdelmek nyomán) – 1995-ben elfoglalta helyét a Művészet műveltségi területben szervesülve a magyarországi iskolák, iskolások számára 'nemzeti kánonnak' felfogott NAT-ban! Úgy véljük, jó helyen van ott. Üzenet értéke van annak, hogy az eleven cselekvést, mozgást, valódi teret – nem feltétlenül pódiumot – kívánó művészetek elemei együtt léptek a NAT 'színpadára' (különösen akkor, ha a további társult 'műveltségelemeket' is megemlítjük: a bábjátékot és a néphagyományt, melyek szintén kényelmesen, otthonosan elhelyezkedtek ebben a „műveltségi részterületben”. Tapasztalataink szerint az iskolák helyi tanterveiben sok esetben meg is jelent önálló Tánc és dráma tantárgy (követve a NAT-ban kínált szellemes logikát), más esetekben két részre, sőt olykor hárommá (a Bábjáték is néhány esetben kivívta tantárgyi autonómiáját) tagolódva jelent meg tantárgyi rendszerben. Olyan eset is van, hogy nem szervezték önálló tantárggyá ezt a 'műveltségelemet', tartalmait és követelményeit más – testvérmúzsaként létező – hagyományos tantárgyak szerkezetébe rendezték (főként a Magyar irodalom, olykor az Ének-zene és a Testnevelés osztozott a szóban forgó tartalmakon és követelményeken a helyi tantervekben). Ezt így tartjuk rendjén valónak – a Magyar Drámapedagógiai Társaság szakmai segítségével, figyelmével készült adatbanki tantervek is megjelenítették a fenti – a NAT-ról szóló kormányrendelet által legitimált – változatokat.

A magyarországi iskolákban 1998 szeptemberében fenntartóik által jóváhagyott pedagógiai programok, helyi tantervek szerint kezdődött meg a tanév. Törvénysértéssel gyanúsítja meg az a fenntartókat (egyebek közt a magyar települési önkormányzatokat), aki azt állítja, hogy a dráma (mint műveltségelem) elenyésző számban került volna be a helyi tantervekbe. Nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a fenntartók tömegesen hagytak volna jóvá a NAT-ról szóló kormányrendeletnek nem megfelelő (vagyis: nem NAT-konform) helyi tanterveket! Ez igen súlyos vád! S – a felmérések szerint – nem is igaz!

De sokat árthat a drámapedagógia presztízsének.

A drámapedagógusok az eltelt időben sokat tettek a sikeres implementációért. Tanterveket szerkesztettek, folyóiratban tájékoztattak, legjobb szakembereik rendre járják az országot, bemutatókat tartanak, a pedagógusképzésben oktatják szakmájukat; legutóbb akkreditálta a megfelelő testület a drámatanári szakirányú továbbképzési szakot, ugyancsak akkreditált pedagógus-továbbképzéssé vált a Magyar Drámapedagógiai Társaság 120 órás programja stb.

Vannak a drámapedagógiának is – enyhén szólva – vitapartnerei. Ők arra hivatkoznak, hogy mindez kevés, hogy kevés a műveltségelemet tanítani és/vagy a módszert alkalmazni képes pedagógus, hogy modern (tudományos, elektronikus stb.) világunkban időpazarlás mindez. Vannak aggodalmaink, hogy a NAT-korrekció ürügyén újjászerveződő szaktudományos lobbyk, majd a gyengébben érdekérvényesítő művelődési területek rovására növelnék arányukat a Nemzeti alaptantervben. Hozzátesszük: feltételezzük, hogy igen sok vitapartner éppenséggel a drámapedagógia emberképét vonja kétségbe.

Ezért – miközben tesszük a dolgunkat, s készséggel segítünk minden érdeklődő pedagógust – vagyunk különösen érzékenyek arra, hogyha rosszul tájékozott szakember rosszul tájékoztat.

Ugyanebben a közleményben egy tiszteletre méltó tananyagfejlesztő és tankönyvíró szakember azt mondja, hogy „életidegen dolog a NAT, s nem gondolom, hogy az én feladatom ezt nagyon ismerni”. Nos, a magyar drámapedagógusok – túl azon, hogy szakmájuk, szakmai küzdelmeik elismerését látták benne – azért is üdvözölték (s ismerték meg nagyon a NAT-ot), mert úgy gondolták, hogy a nemzeti műveltségről való stratégiai gondolkodás keretei születtek meg általa. E vélekedésük mellett kitartanak.