Testi-lelki egészségünkért
Három évtizede álltak munkába a klinikai területre specializált pszichológusok.
Ma közel kilencszázan dolgoznak az egészségügyben (kórházakban, klinikákon,
rendelőintézetekben), az oktatásügyben (nevelési tanácsadókban, gyermekotthonokban),
a büntetés-végrehajtásban és más területeken.
A klinikai pszichológia létrejöttének százéves
és a hazai pszichológusképzés harmincéves évfordulója alkalmából nyújtja
át a Szakmai Kollégium a klinikai pszichológia és mentálhigiéné
szakmai protokollját, amely tizenhat egészségügyi szakellátó területen
(mint például a gyermekgyógyászat, a gyógypedagógiai pszichológia,
a kardiológia, a neuropszichológia, a pszichiátria) és a mentálhigiénében
írja le a klinikai pszichológus tevékenységét. A szakmai protokollok
a minimális és az optimális ellátási feladatokat foglalják magukban.
A minimumstandard a jelenleg lehetséges és ezért az adott szakterületen
kötelező jelleggel követendő szabályrendszer, amely az ellátás menetét
és módját meghatározza. Azt a minimálisan szükséges-elégséges feltétel-
és tevékenységrendszert jelenti, amely megfelelő minőségű ellátást
tesz lehetővé.
A protokoll kidolgozásában több mint hetven
orvos és pszichológus vett részt. A közel 360 oldalas kötetet Bagdy
Emőke, a Klinikai Pszichológiai Szakmai Kollégium elnöke szerkesztette
és látta el bevezető tanulmánnyal. A tanulmány a klinikai pszichológiát
interdiszciplináris alkalmazási területnek határozza meg, amely
támaszkodik az orvostudományra, a pedagógiára, a szociológiára, a
politikára, a jogtudományra és a teológiára. Lényegében a személyiség
zavaraival, rendellenességeivel foglalkozik. Megismeri és
leírja a jelenségeket, majd pszichikus úton korrekcióval és reedukációval,
a meglévő pozitív lehetőségek felhasználásával az egyén és/vagy a
közösség lelki és életviteli egyensúlyának helyreállítását segíti
elő.
A bevezető tanulmányban Bagdy Emőke áttekinti
a klinikai pszichológia hazai és nemzetközi fejlődését. Bemutatja,
hogy a lelki, illetve magatartási zavarok és a lelki tényezők hatására
előálló betegségek rohamos növekedése a 70-es évektől az egészségpszichológiai
forradalomhoz, az egészséglélektan születéséhez vezettek. Ez
a törekvés az elsődleges prevenciót, a pozitív mentálhigiénés
edukatív kompetencia modelljét állítja a középpontba. Millon (1982)
meghatározása alapján: Az egészséglélektan feladata minden olyan
testi-lelki-szociális emberi bajban való segítségnyújtás a megelőzéstől
a rehabilitációig, melyekben pszichológiai tényezők szerepet játszanak
vagy melyekben lélektani eszközök felhasználhatók. (14. p.) Ez a
megközelítés a segítő szakmák egész sorát hívja életre. A klinikai
pszichológia kapcsolatrendszerét az 1. ábra mutatja. (20. p.)
1. ábra A klinikai pszichológia helye a népegészségügyi
primer/szekunder/tercier ellátó rendszerekben az edukatív, szociális
és terápiás szakmákhoz való viszonyban
A mentálhigiéné területén folytatott klinikai
pszichológusi tevékenység előterében a prevenció áll. A tanulmány
szerzője hangsúlyozza: Fontos, hogy a mentálhigiéné szemlélete
és gyakorlata jelenjen meg szervezett formában az egészségügyi
intézményeken túl az oktatás- és művelődésügyben, a szociális
intézményekben, egyházi és társadalmi szervezetekben, civil szervezetek
különböző formáiban, egyes államigazgatási szervek munkájában (bíróság,
gyámhivatal stb.), a tömegkommunikációban stb. (232. p. kiemelés
az ismertetés szerzőjétől.)
A kötet a medicinális szakellátás területeinek szakmai protokollját
követően részletesen tartalmazza a klinikai pszichológiai tevékenység
leírását a mentálhigiénében.
A legjelentősebb preventív tevékenységeket a következőkben
jelöli meg:
A természetes támogató rendszerek (így a család, iskola,
lakóközösség, munkahelyi közösség és más természetes csoportok) fejlesztése,
amelyek a lelki egészség szempontjából veszélyeztetett egyénekre és
csoportokra is fejlesztően, támogatóan hatnak.
Egészségmegőrzést szolgáló rövid távú célzott tanácsadás,
konzultáció, segítő kapcsolat.
Könnyen, széles körben hozzáférhető szolgáltatás indítása,
fenntartása (pl. lelki segítséget nyújtó telefonszolgálat).
Mentálhigiénés szűrővizsgálat veszélyeztető állapotok
felmérésére.
Megbetegítő ökológiai rendszerek részeire irányuló
szervezetfejlesztő tevékenység.
Mentálhigiénés szemléletet terjesztő képzési programok.
Tömegkommunikációs lelki egészségvédő stratégiák.
Kapcsolati kultúrát és konfliktuskezelést közvetítő
képzések.
A gyógyító, támogató, megelőző, fejlesztő tevékenységben részt
vevő intézmények és személyek sorát a 2. ábra foglalja össze.
(232. p.)
2. ábra Interdiszciplináris szakmai koordináció
Hogyan vehet részt az elsődleges prevencióban
a nevelésügy, a pedagógia területén a pszichológus? A protokoll
a következő tevékenységformákat jelöli meg.
Konzultációs segítséget nyújthat a pedagógusnak, a pszichopedagógusnak,
a szociálpedagógusnak, a szociális munkásnak, a gyermekvédőnek olyan
kérdésekben, amelyek a pedagógus-gyerek viszonyt, a családdal való
foglalkozást, a pszichopatológiai megnyilvánulásokat, a betegségek
megelőzését és az egészséges lelki élet területét érintik. A pszichológus
részt vehet a pedagógusok pszichológiai képzésében és továbbképzésében,
végezhet mentálhigiénés szűrővizsgálatot, vezethet önismereti csoportot,
személyiségfejlesztő tréninget. Ma még csak szűk körben terjedt el
a pszichológus részvétele a pedagógiai teamben (pl. Pedagógiai Szolgáltató
Központban vagy az iskola keretében).
A szakmai protokoll mind az egészségügy, mind
a mentálhigiéné területén átfogó és egyben részletes szempontok
szerint veszi számba a pszichológus tennivalóit. Valamennyi tevékenység
esetében egységesen leírja a tevékenység időtartamát, a szakemberszükségletet,
az eszközigényt, a más szakemberekkel történő kapcsolat
lehetőségét, a populációt (amelyre a tevékenység irányul),
a minőségmérés útját (amely gyakran szubjektív megítélésen
alapul), valamint a tevékenység várható eredményét. Ilyen leírást
olvashatunk például a tanácsadásról, a segítő beszélgetésről, a pár-
és családi konzultációról, a serdülők számára tartott fejlesztő tréningről,
a személyes hatékonyságot fejlesztő tréningről (amilyen Gordon TET
és SZET módszere), a szülésre, a gyermeknevelésre való felkészítésről
és számos más programról. Hasonló szempontok alapján veszi számba
a mentálhigiéné területén végzett másodlagos prevenció (mint
a pszichológiai intervenció, a pszichoterápia) módszereit.
Ezt követi a képzés, továbbképzés, konzultáció, szupervízió,
a szakemberek lelki karbantartását célzó eljárások részletes bemutatása.
Ide tartozik például az úgynevezett Bálint-csoport, a bölcsődei gondozónők,
óvónők, tanítók, tanárok továbbképzése, az esetmegbeszélés, a kortárs
segítők felkészítése, a munkahelyi szervezetfejlesztés. A pasztorális
lelki gondozás önálló fejezetben olvasható.
Kiemelt érdeklődésünkre tarthat számot azoknak a lehetőségeknek
a bemutatása, amelyekkel a mentálhigiénés szemlélettel rendelkező
pedagógus élhet. Mivel a nevelő gyakran találkozik olyan, a lelki
és testi egészséget veszélyeztető tényezőkkel, amelyek megbetegítő
hatása az előzetes felderítés és beavatkozás útján enyhíthető vagy
megakadályozható, a szerzőkkel egyetértve mondhatjuk, hogy az óvoda,
az iskola a sokrétű mentálhigiénés tevékenység színtere.
Sajnálatos körülmény, hogy mind az elsődleges,
mind a másodlagos prevencióban jelentős szerepet vállaló, 30 éve működő
nevelési tanácsadó-hálózatban folyó tevékenységről egyáltalán
nem, az intézményről csupán utalásszerűen esik szó. A gyermekpszichológiai
protokoll címében leszűkül a Gyermekgyógyászati klinikai gyermekpszichológiai
szakmai protokoll-ra. A valóságban a klinikai gyermekpszichológiai
tevékenység mint ahogyan ezt Gerő Zsuzsa vallja egy és
oszthatatlan, függetlenül attól, hogy ezt a munkát gyermekpszichiátriai,
gyermekgyógyászati osztályon, rendelőben vagy nevelési tanácsadóban
folytatják, másképpen fogalmazva: az egészségügy vagy az oktatásügy
keretében végzik.
A szakmai protokoll záró fejezete a klinikai és mentálhigiéniai
pszichológus-szakképzés rendszerével ismertet meg.
Ma, amikor a társadalom, a neveléstudomány és a pedagógiai gyakorlat
együttes igényeként fogalmazódik meg az oktatásügyben (is) a minőségbiztosítási
rendszer kidolgozása, tiszteletre és elismerésre méltó s talán
több tanulságot is hordozhat számunkra a klinikai pszichológiai
szaktevékenység protokolljának létrehozása. Az egy éven át tartó munka
eredménye egy kitűnően szerkesztett, jól áttekinthető s az egészségügy
területén messze túlmutató kötet.
Bagdy Emőke (szerk.): A klinikai pszichológia és a
mentálhigiéné szakmai protokollja. Budapest, 1998, Animula Egyesület.
Kósáné Ormai Vera