Vágvölgyi András

Haragban a világgal?

– Tizenéves generációs problémákat tárgyaló osztályfőnöki téma középiskolásoknak Nicholas Ray Haragban a világgal (Ok nélkül lázadó) című filmje kapcsán –

„...aminek legnagyobb súlya van az életedben, az néhány ember,
akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más.
Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök,
hogy eljuss az emberekhez.”
Jorge Semprun

A könyvek és a zene mellett ma már a filmeket is nyugodtan besorolhatjuk a választott mottónkban felsorolt listába, az emberi üzeneteket más emberekhez eljuttató művészi formák (médium) közé. Ilyen fontos mozi Nicholas Ray 1955-ben készített alkotása is, amely remek alkalmat kínál tanárnak és diáknak arra, hogy a szokottnál kicsit őszintébben és nyíltabban szót váltsanak a tizenéveseket erősen foglalkoztató és befolyásoló „generációs problémáról”, azok okairól és a feldolgozás-megélés lehetőségeiről.

Jelen írás ízelítő akar lenni azokból a lehetőségekből, amelyeket a mozgóképkultúra szentesített iskolai jelenléte megnyithat. Bizonyíthatja, hogy a mozgókép, a film nemcsak alárendelt illusztratív példatár vagy trónkövetelő új művészeti tárgy lehet, hanem szervesen beépíthető a már megszokott pedagógiai gyakorlatba. Ezért ez az írás rövid kedvcsináló, továbbgondolásra felszólító bevezető lehet ebben a témában.

Mielőtt a film felhasználásának általam ajánlott formáját ismertetném, néhány szóval meg kell indokolnom, miért éppen ezt a filmet ajánlom. Abban a szerencsében van részem, hogy évek óta filmelemzést, filmtörténetet és más mozgóképes ismereteket taníthatok szombathelyi középiskolásoknak. Ezek kapcsán diákjaimmal sokféle, a filmeknél sokkalta fontosabb dologról volt alkalmam szót váltani. Az ilyen beszélgetések erősítették meg bennem azt a felismerést, hogy a filmek és más audiovizuális médiumok üzeneteinek értelmezése segíthet áttörni azt a kommunikációs gátat, amely a legdemokratikusabb, legnyitottabb iskolában is megmarad diák és tanár között a gyerekeknek (fiatal emberek) ebben az életkorban átélt világ- és önértelmezési gondjaival kapcsolatosan. Márpedig Nicholas Ray filmje éppen erről, a felnőttek és fiatalok közötti szót értés lehetőségeiről szól. A Haragban a világgal kiválasztása mellett szól az is – és ez szintén megjelenik a filmben –, hogy az ebben a korban roppan fontos és egyre tudatosabb szerepkereséshez adhat kapaszkodókat egy halála után negyvenkét évvel is ható rokonszenves lázadó: James Dean remek alakításán keresztül. (Mellesleg egy kapcsolódó téma: az ő eszköztelen és őszinte játékát nézve sok, manapság körülrajongott sztár utánzat- és futószalagjellege is lelepleződhet.)

Úgy gondolom, a filmek felhasználása bármely cél érdekében eredményes lehet, de a teljesebb megértés mindenképpen a mozgókép kifejezőeszközeinek alaposabb ismeretét tételezi fel, továbbá műfajelméleti és filmtörténeti jártasságot és gyakorlatot. Ám ezek birtokában sem szabad megfeledkezni Semprun figyelmeztetéséről: mindez csak eszköz...

A történet – röviden

A film készítésének szinkrónidejében, az 50-es évek közepén egy amerikai kisvárosban játszódó történetnek három fiatal főiskolás, Judy, Jim és John (a filmben gyakrabban emlegetett nevén: Platón) a főszereplője. Mindhármuk otthoni helyzete zűrös: Judy állandó összetűzésben áll apjával, aki elutasítja lánya szeretetmegnyilvánulásait, Jim attól szenved, hogy nem tud felnézni és támaszkodni apjára, akit erős egyéniségű anyja papucsférjjé tett, Platón állandóan távollévő elvált anyja nélkül, magányosan nő föl. Egy csavargás miatt a rendőrőrszobán befejeződő húsvét estén ismerkedik meg a három fiatal. Másnap a főiskola planetáriumi látogatása után Judy barátai, a balhés életű Buzz vezetésével összetűzést provokálnak a városban jövevénynek számító Jimmel. A párviadal egy tengerparti szakadéknál megrendezett autós mutatvánnyal folytatódik, ami Buzz halálához vezet. Jim hiába próbálja elmondani a történteket szüleinek, azok nem értik meg érzéseit, így elrohan otthonról. Nem találja meg film eleji kihallgatóját, a segítőkész ifjúságvédelmis rendőrtisztet sem. Miközben Judyval beszélgetnek, a banda Jim keresésére indul, mivel azt hiszik, vallomást tett a szakadéknál történtekről. Platón figyelmeztetni akarja Jimet, s végül mindhárman Platón titkos rejtekhelyén, az elhagyott villában kötnek ki. Nemsokára rájuk találnak Buzz barátai, ám Platón anyja magához vett fegyverével lelövi az egyik fiút. Az időközben odaérkező rendőrök elől az obszervatóriumba menekül. A körülzárt épületből csak Jim és Judy kérésére jön elő. Amikor kilépnek, egy hirtelen támadt kavarodásban egy rendőr tüzet nyit Platónra. A sebesült (halott?) fiút Jim, Judy, Jim lövöldözést végignéző szülei és Platón néger dadája búcsúztatja.

A film keletkezési körülményeiről

A film az 50-es évek új rendezői nemzedékének egyik kiemelkedő alkotójától, Nicholas Raytől származik (akinek életéről és haláláról többet is meg lehet tudni Wim Wenders Villanás a víz felett című filmtörténeti különlegességnek számító filmjéből). Ray ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyik pontosan érzékelte a háború utáni Amerika megváltozását, s megpróbálta azokat a korábbi amerikai mozinál realistább történetekben ábrázolni (kortársai közül meg kell említeni Elia Kazan, George Stevens, Stanley Kubrick, Sydney Lumet, Stanley Kramer és John Cassavetes nevét).

Mik is voltak ezek a változások? Nagyjából erre az időre tehető az a nagymértékű társadalmi és életmódbeli változás, amely elindította a nyugati fiatalságnak a 60-as és 70-es évek fordulójáig tartó szubkulturális forradalmi sorozatát. A háború után átalakuló nyugati életforma képezi a szociológiai-társadalomtörténeti hátterét a nagy lázadások korának, szolgál alapul a folyamatot megörökítő művészeti alkotásoknak (pl. a filmünkkel egy időben megszületett beat-irodalmi alkotásoknak, Kerouac Úton című regényének, Ginsberg Üvöltés című versének). A gazdasági válság, a fasizmus, majd a világháború több generációt is megakadályozott abban, hogy felnőtt életét normális módon kezdje, családot alapítson, otthont teremtsen, karriert kezdjen. A „fáziskésés” miatt a 30-as és 40-es években felnőttkorba érők a háború után nekilendülő és a történelemben addig soha nem tapasztalt anyagi jólétet és biztonságot teremtő ún. jóléti társadalmak polgáraként – éppen saját mostoha sorsuk okán – a „normális” mértékűnél erősebben kötődtek a hagyományos konzervatív értékekhez (család, munka, otthon, tisztes polgári életmód, tekintélytisztelet stb.).

Ezért, amikor az ő gyermekeik elérték a tizenéves és a fiatal felnőttkort, szinte törvényszerűen bekövetkeztek azok az elsősorban életmóddal, kulturális szokásokkal és értékrenddel összefüggő, leginkább generációs konfliktusokként megjelenő változások, amelyek az 50-es évek beatmozgalmával és a rock and rollal kezdődtek, a hippivel és a legendás 60-as évekkel folytatódtak, tetőztek 1968-ban, majd lecsendesedtek a 70-es évek punk lázadásával. Jim és társai (kevésbé radikálisan, mint a beat irodalmi hősei, de következetesebben, mint néhány évvel későbbi társaik George Lucas American grafittijében) a kényelmes, ám unalmas zöldövezeti életforma biztonsága, kötöttségei ellen lázadoztak – néha egészen ösztönösen. És szembe találták magukat egy zavart és tanácstalan (lásd világválság, háború, holocaust és a hidegháborús szembenállás által felerősített értékválság), de a nehezen kialakított életformájához erősen ragaszkodó szülői nemzedékkel. (Ennek az összeütközésnek a mi filmünknél is tragikusabb végkimenetelű változata az 1969-es Szelíd motorosokban látható.)

Negyven év távolából ezek az összefüggések magyarázzák azt az „ok nélküli” lázadást, aminek a korban aktuálisakon messze túlmutató, a nemzedékek közötti konfliktusok mindenkori összefüggéseire figyelmeztető általános tanulságai is vannak. (A vázolt szociológiai és társadalomtörténeti összefüggéseket a korszakot a mozgóképipar szempontjából tárgyaló alapvető munkából, Michel Pye és Linda Myles Mozi-fenegyerekek című könyvéből merítettük.)

Kérdések és problémák – beszélgetéshez és vitához

A teljesség igénye nélkül következzék néhány probléma vázlatszerű felsorolása kérdések, értelmezési irányok jelzésével, amelyek mind-mind továbbgondolandóak. Az általam felvetett szempontok csak a csomópontjait jelölik ki a konkrét értelmező beszélgetéseknek, kizárólag kapaszkodóul szolgálnak a megvalósítás során „megspórolhatatlan” tanári felkészüléshez, elemzéshez.

Értékzavar, családi kötődések gyengülése

A beszélgetés alkalmas kiindulópontja lehet a három központi figura (esetleg néhány mellékszereplő) és az őket körülvevő felnőttek (családok és családtöredékek) viszonyának jellemzése, melynél elsősorban a felnőttvilág mintaadó, értékorientáló, alapvető szerepekre felkészítő jellegének gyengüléséről, zavaráról érdemes beszélgetni. Mit gondolunk Jim apjának óvatosságáról és befolyásolhatóságáról? Mi a véleményünk Jim anyjának keserűségéről? (A társadalomtörténeti háttér ismeretében különösen izgalmas a mélyére ásni a fiú távozása jelenetében elejtett megjegyzésének a „nehéz szülésről”.) Hogyan értékeljük Judy apjának zavart viszonyulását vonzó nővé érő lánya érzelmi megnyilvánulásaival kapcsolatosan? Mit gondolunk Platón szüleiről, elsősorban anyjáról? Mennyiben tehetők felelőssé ezek a felnőttek a történtekért, miben kell/lehet felmentenünk őket? A konfliktusháló felvázolása a figurákat mozgató motivációk megértéséhez és kritikai elfogadásához kellene hogy vezessen, mert csak így lehetséges kilépni a tömegkultúra és a tömegkommunikáció által táplált, ezért a gyerekek által túlságosan jól ismert „jó kontra rossz” dichotóm modelljéből!

Példaképek, ideálok és ideák

Fontos rétege a filmnek, hiszen a három főszereplő a konfliktusok megélése mellett elsősorban azzal van elfoglalva, hogy egyre tudatosabban értelmezze maga körül a világot, kérdéseket tegyen fel és válaszokat fogalmazzon meg saját helyével és az életét meghatározó eszmékkel, értékekkel kapcsolatosan. Ebből a szempontból telitalálat a film eleji planetáriumi előadás a világegyetem és az ember viszonyáról. Platón beceneve és tragikus sorsa sem véletlenül utal a tökéletes és tiszta eszmék megvalósításának nehézségeire. Fontosak-e a minták, a követhető eszmények? Mennyiben kell elfogadnunk vagy kritika alá vonnunk őket? Mi történik akkor, ha a példaképek nem hitelesek, ha az eszmék hirdetői nem képviselik hitelesen azokat? Itt érdemes kitérni a normális csatornákon folyó szocializáció sérülése esetén fellépő megoldásokra, amelyekből a film is kínál egy csokorra valót: érdemes sorra venni a történetben feltűnő pótszülők és pótcsaládok képviselőit, a kortársi csoportok tapasztalatlanságból és tanácstalanságból származó sokszor torz mintáit.

Szerepek és pózok

A középiskolás évek egyik legfontosabb, gyerek, szülő és pedagógus által legnehezebben megélt területe. Mi a szerep, mi a póz? Melyek a legalapvetőbb, kikerülhetetlen szerepek? Mennyiben lehetünk önmagunk társadalmi szerepeinkben? (Itt segíthet sokat James Dean hiteles színészi játéka és a számára kitalált figurában verbálisan is állandóan hangsúlyozott őszinteség.) A felnőttek világa, a család és az iskola hogyan segíti vagy akadályozza a szerepek kipróbálását, a szerepek személyiségre szabott átélését – a filmben és a valóságban? Érdemes néhány szót vesztegetni arra, vajon a mai fiatalok mennyire érzik szükségét a biztonság és a harmónia („romantika”) értékeinek, hiszen a film szereplői számtalan jelét adják ezek iránti szentimentalizmustól és sablonoktól mentes igényüknek (elég csak Buzz és Jim szakadékszéli beszélgetésére vagy a villabeli jelenetre utalni).

Mindezen kérdéskörök feldolgozásában állandóan utalhatunk Nicholas Ray filmjének giccstől mentes, tiszta és finom megoldásaira: a színek (elsősorban a piros és fehér tárgyak és öltözetek) visszafogott szimbolizmusára, a helyszínek jelképiségére (rendőrőrszoba, csillagvizsgáló és planetárium, tengerparti szakadék, családi ház rácsos ablaka, elhagyott villa), a beszélő nevekre (Platón és Jim Stark!), a forgatókönyv verbális rétegének metaforikus fordulataira (pl. „bálkirály” és „majomketrec” motívumok), a kulturális és a korra jellemző jelképválasztásra (pl. húsvét, csillagos égbolt, tej, autó, bőrdzseki, farmernadrág) és nem utolsósorban a ma már konzervatívnak ható letisztult filmes stílusra. A gyönyörű közelképek, a takarékos és lényegre törő kompozíciók mellett emlékeztetnék a film talán egyetlen kiemelt „optikai mutatványára”, amikor Jim és anyja „felborult” kapcsolatát a feje tetejére állított kameraállás érzékelteti.

Az írásban jelzett könyvek és filmek viszonylag könnyen hozzáférhetőek, az elemzett film néhány éve futott az HBO mozicsatornán, celluloid változata rendszeresen feltűnik a Filmintézet Örökmozgójának műsorában. A film színvonala, filmtörténeti jelentősége lehetővé és indokolttá teszi, hogy akár több tanórát, egész tematikai egységet építsünk a témára.