– Magyarország bortermesztése. Hogy Magyarország a bortermő országok között első rangu helyet foglal el, tudja minden iskolás gyermek, de azt még sokan nem sejtik, hogy sokkal magasabb polczra emelkedhetnék. Van egy bora, mellyet a „borok királyának” neveznek világszerte t. i. a tokaji s el van ismerve, hogy jóságra nézve ezt nem mulja felül egy ismeretes bor sem, de többi borainknál – pedig mennyi van! – még mindig nagyobbra becsülik a franczia borokat, a világ vásárán. Mind ennek oka pedig nem a föld vagy égaljban, hanem a mi szőlőmivelésünkben, borkezelésünkben fekszik, mellynek még igen sokat kell tökéletesedni, ha dicsérettel akarjuk kiállani a versenyt. Nem egy bölcs tanácsot és utmutatást olvastunk már e részben a jeles „Gazdasági Lapokban”, mellyeket ajánlunk is a szőlőgazdáink komoly figyelmébe. A jólét egyik hatalmas forrása a magyar emberre nézve szőlőhegyeiben fekszik, s esztelenség volna, e forrást bedugdosni. Haladás már is mutatkozik s a külföldi nagy iparműtárlatok Londonban és Münchenben mind jobban ismertették meg borainkat s emelték hitelöket; sok jót várhatni e részben a jövő évi párisi iparműtárlattól is. De ez csak uj ösztön arra, hogy minden áron azon iparkodjunk, nehogy roszabbak legyünk a hirünknél. Mert nézzük csak közelebbről a dolgot. A leghatalmasabb bortermő ország Európában kétségkivül Francziaország. Vajjon többet termeszt-e ez, mint Magyarország? Nem biz az, hanem többet hoz forgalomba, több bort juttat a kereskedésbe. Világosan mutatják ezt a statistikai számok. Francziaország területe 9617 négyszög mérföld, lakosainak száma 36 millió, évenkénti bortermesztése 40 millió akó. Magyarország területe (a magyar koronaországokkal együtt) 6100 négyszög mérföld, lakosainak száma 15 millió, s mégis közel 30 millió akó bort terem évenként. Ezek az arányok eléggé kedvezők, s ezek szerint elég bor jutna a kereskedésre is, de mikor mi a termés nagy részét itthon szoktuk elkölteni magunk, gondolván, hadd nyeljen száraz kortyokat, a kinek nincs. Francziaországban 36 millió emberre csak 40 millió akó jut, a mégis a franczia bor bejárta az egész világot; Magyarországon 15 millió emberre jut 30 millió akó, tehát csaknem még egyszer annyi, mint a francziáknál, s mi alig eresztünk át a határon egy keveset hirmondónak. Ollyan formán teszünk, mint az egyszeri marmarosi vig czimborák tettek Petőfivel. Tudva levő dolog, hogy ezen kedves költőnk, nagy szomjuságában egyszer egy verset talált irni, mellynek ez volt a vége:
„Miért nem tesz az Isten most csodát?
Változtatná borrá a Tiszát,
Hadd lehetnék én meg a Duna,
Hogy a Tisza belém omlana?”
A marmarosi szomjuhozók elolvasván e sorokat, nagyon megilletődtek, s rögtön levelet irtak a költőnek Pestre, mellyben kimondták: „De biz édes barátom, akkor hiában volnál te a Duna, mert akkor mi a Tiszát itt fogjuk, s ki nem eresztjük Mármarosból!” Petőfi nagyot mosolygott s gondolhatá magában: hiában fogdossátok ti azt, drága barátim, megy az, ha egyszer megindult, ha tetszik, ha nem, ha szomjuztok, ha nem. Igy leszünk a borkereskedéssel is. – Francziaországon kivül Spanyol- és Olaszország termeszt nagy mennyiségü bort; az első mintegy 8 millió akót. Olaszország, bár égalja igen kedvező, de a hanyag mivelésnél fogva, sem mennyiségre, sem minőségre nézve nem elégit ki. Borainak csak régi dicsősége maradt fenn s ujabb időkben már Magyarország is tulszárnyalta. Már azon figyelem is, mellyet boraink iránt egy idő óta a külföldi hirlapok tanusitnak, hol gyakran találkozhatunk kimeritő s kedvező ismertetésekkel, mutatja, hogy borkereskedésünknek nagy jövendője van, hahogy itthon az ipar, szorgalom és értelmesség cserben nem hagyja.