A vagyonszerzésnek legbecsületesebb módja a szorgalmas munka. A bölcs Isten, hogy bennünk a szükséges munkához kedvet ébreszszen, a vagyonosodáson kivül egyéb áldásokkal is boldogitja a munkás embert; tapasztaljuk ugyan is, hogy a rendesen munkálkodó emberek telvék életkedvvel, vidámsággal, megelégedéssel, nem függenek a másik kegyelmétől, és rendesen egészségesek. Egy nagy költő azt mondja: „Isten előtt nincs kedvesebb imádság mint a becsületes munka, mert azonnal meghallgatja s reá áldással felel.” – Az pedig bizonyára kétségtelen, hogy a munka mindenféle embernek becsületére válik, csak az esztelen kit a születési gőg megvakított, szégyenli a munkát.
A munka továbbá olly erény, melly boldogságra vezet, s melly sok más erénynek kutfeje. A munkának ellenkezői a henyélés, kényelem keresés, restség. Igaza van a magyar példa szónak: „A restség az ördög párnája” mert kevés rosz és bűn van, a mi nem a restségből származnék. A lusta henye emberek ön magokat megutálják, elerkölcstelenednek, lopás, csalásra vetemednek, szegénységre, inségre jutnak, s másoktól függőkké lesznek. Az illyenekből lesznek az emberi társaságnak salakjai, terhei a lotteria-lesők, a kártyások, a tolvajok, szóval az ingyenélők és naplopók egész serege.
A vagyonszerzésnek a munkán kivül van még egy törvényes módja t. i: az örökösödés. Ez nem vétkes ugyan, de tisztességet csak ugy hoz az embernek ha azt szorgalma által maga is megérdemli, és becsületesen a maga és mások boldogitására forditja.
Ezért munkálkodni mindenkinek kötelessége, munkálkodik is a királytól kezdve a napszámosokig minden becsületes ember. A szentkönyv pedig erőteljesen azt parancsolja: „A ki nem dolgozik, ne is egyék”