Déli-Karolinában 1814-ben nem tudtak megegyezni azon, kit válaszanak kormányzónak. Sok kijelöltek mutatkoztak, de nem ollyanok, kik kedvességben voltak. Tanakodtak tehát egy más közt több napokig, de egyetlen egyet sem tudtak ollyant találni ki ezen hivatalra képes lett volna. Egy O Real nevü fiatal ember ezen bizonytalanságban azt kérdi, miért nem választják meg Williams Dávid tábornokot? Alig mondatott ki a Williams neve, és az egész törvényhatóság felkiáltott: Ez a mi emberünk?
A választásnap bekövetkezett, és Williams tábornok, szavazattöbség által meglön választva, s követet küldöttek hozzá levéllel, hogy a választást tudtára adják. Sebes lovaglás után elérkezik a követ a tábornok lakásához, melly Marlborongh környékében volt, és kérdezi otthon-e a generál. Mondták neki, hogy jelenleg az ültetvénynél (plantage) van, mire ismét utra kelt a követ, hogy a levelet a generálnak minél hamarább átadja. Felutjában találkozik egy szép emberrel, kin egy kopott foszlány ruha volt, és egy öszvért hajtogatott maga előtt.
– Jó uton járok-e a Williams generál ültetvénye felé kérdi a követ.
– „Igen uram! de az ide még egy mérföldnyire van.”
– „Ott van-e a generál”?
– Nincs uram.
– Hol van?
– Én vagyok Williams generál.
A követ nem látszott azt hinni, és felszólalt: „Ne ámitson. Nálam egy fontos levél van Williams generálnak szóló, ha ez az ön neve; itt a levél”.
Williams ur felnyitotta a levelet, és bámulva olvasta, hogy ő tudta és akarata nélkül, Déli-Károlina kormányzójává választatott. Bevitte a követet házába, és irt levelet, mellyben jelenti a választásbani megnyugvását, és meghatározta az időt, midőn Kolumbiában meg fog jelenni. A követ visszatért.
A meghatározott napon kevéssel tizenkét óra előtt, jött egy kopott foszlányos ember loháton a városba: megkötötte lovát egy fához, és ment a Capitoliumba, hol nagy sereg embert összegyülve talált. Kevesen ismerték őt személyesen. Ő leült egy székre, és pontban mikor az óra tizenkettőt ütött, felállt, és olly felséges beszédet tartott, melly által az egész gyülekezetet lelkesedésre gerjesztette. Nehány nap multával állomását, mint kormányzó elfoglalta és átalánosan mindenki azt mondta felőle, hogy igen jeles, derék tisztviselő volt.