Ködös napok neheziték a hajózást s nagyíták a tenger egyformaságát. Egy nap követé a másikat minden egyéb különbség nélkül, mint a mit szél s idő idézhet elő a végtelen korlátlan tengersivatagon. – Bár milly sokáig merengjen is tekintetük a szabad tengeren, hol hullám hullámot űz, – a nézlet maga nem untat, – mert mozgás élet, – a fellegek széltől különfélekép idomitva szüntelen változó alakokat tüntetnek fel, szóval a tengeri élet egy ezer változatu nagy feladvány. – Az isteni tisztelet a legérezhetőbb különbség, midőn az Ur szelleme a vizek felett lebeg, midőn ihletett imák hangoznak a menny magasztos boltozata felé, mellynek védelme nélkül a töredékeny hajó, képtelen lenne a szilaj elemek ostromának ellentállani. – Temetésük is volt, – – egy utitársunkat, kinek reményei hazáját viszontlátni, meghiusultak, a hideg hullámsirba temetők. – A fedélzetre gyülve hallgatók a lelkész, szónoklatát, melylyel halandóságunkra emlékeztetett, s itt, hol a halál százszoros változatu alakban környezi a gyarló halandót, – nem lehet elfogulatlan kebellel hallani, mint zuhan a nemzeti lobogóba takart hulla a hallgatag hideg mélységbe, – látni, mint omlanak össze a habok a hideg sir fölött, mellynek helyét ki sem fogja többé fellelhetni.
De vig jelenetei is vannak a tengerész-életnek. Midőn vasárnap délután tánczvigalmat tart a legénység, s a jármű minden ingásai daczára javában járja dobszónál a keringőt, kedve annál szélesebb lévén, mennél nehezebb cseppekben csordul az izzadság viharedzett arczaikról.
September 14-kén a láthatáron egy fekete pont tünt fel a habokból s föld! föld! hangzék az árboczkosárról. – Sebesen sikamlott feléje a hajó, a pont mindinkább nagyobbodott s nemsokára a „Csendestenger csillaga” a gyönyörü, olly sokszor megénekelt Tahaiti tünt fel előttünk.
Ragyogó paizs gyanánt reng e sziget mint tenger királynéja, a csillogó habok felett. – Keleti részén sziklafok egyesiti a szomszéd Tajazalu szigetkével, mig közepén egy óriás kúp a felhőkig emelkedik, mellyről minden oldal felé éles ágak, mind megannyi megfagyott lávafolyam nyulnak egész a tengerig, mély hasadéku völgyeket képezvén. – S mégis ez első tekintetre vadon, s meztelennek tetsző hegyek, nem olly kopárok mint Oceania sok más magasztalt szigeteié. – Csucsig zöldelő növényköpenybe burkolva dúsan pompázó növényzettel lepett völgyeket képeznek – mellyek egyedül a tropusi erdőkhez hasonlithatók szépségben.
A part hosszában lapály nyulik el, mellyen mivelt szántóföldek, bambus nádból épült szellős lakok, kókus és kenyérfa berkektől felváltva a lakosok csendes munkásságáról szépen tanuskodnak.
S e gyönyörü, a legnagyobb müvésztől alkotott kép csillogó kláris keretbe van foglalva, mellyen a szüntelen zajgó habok törnek s mikhez hasonlitva emberi kezek által emelt bármi nagyszerü kikötő, parányisággá törpül.
Kedvező széltől segitve hajónk nemsokára a keskeny nyiláson áthatva a Korull sziget öblében Papiti kikötőjében horgonyt vetett. – Ez itt horgonyzó franczia hadihajót szokásos lövésekkel köszöntvén, harczias üdvözletünket csakhamar egy révtelep ágyui dörögve viszonozták.
E csendes, a koráll állatkák által képezett kikötő sima tükréből, ezt mintegy áttörve, kis korall-szigetkék emelkedtek, mellyek egyike, Motuta nevezetü, büszke pálmáktól árnyékolva, Pomare királynénak kedvelt nyári lakhelye volt. – Most a rajta épült sáncz a francziák ittlétét jelenti.
Ama keskeny róna, mellyen Papiti város elterül, e földrész termékenységének jellegét viseli; – s magas 7000 lábnyira felnyuló hegyormok a csodálatosan szép képnek gyönyörü előterét képezik.
S mind e szépség, bármint vizsgáltassék, nem tünedékeny. – Holdvilágos éjen e házcsoportok között andalogva, halvány szelid fényét sürü setét lombozatok s kis házak felett rezgeni láttuk, – s az est langy üdve legét szíva, a benszülöttek fesztelen csoportjaik közé vegyülni, mesterkélten kaczajukat s ártatlan csevegésüket hallgatni, – mindez olly élvezetet nyujt, mellyben a halandó csak itt részesülhet.
A város legszabályosabb része a part hosszában terül el, mellyben egyes házak europai izlésben ugyan, de alacsonyak s fából épültek. – Kivételt képeznek a franczia magtárak, sütőházak s laktanyák; – a többi lakok minden szabatos rend nélkül fesztelen csoportokat képeznek, árnyékolva hullámzó pálmákkal s keritve viruló illatos cserjével.
A belföldiek – kanákok – házai bambus-nádból vannak épitve s pálmalevelekkel tetőzvék; – mi nekik nemcsak könnyü de ugyszólva légies külsőt kölcsönöz. – Olly tájra látja magát vetve az utazó, melly megáldva a természet minden bajaival s javaival, gondtalan életnek s az édes semmittevésnek élvezetére látszik teremtve. Itt hol az élet fentartásaért szüntelen küzdött tusa, nem emészti fel a test, s nem nyomja el a lélek erejét, itt ez örök nyárban és kéjes egyformaság között lehet leginkább érzeni, mit tesz a természet kebelén nyugodva s gazdagságában gyönyörködve ennél sem többet, sem mást nem kivánni.
A házakban csak kevés fényüzési czikk találtatik, mellyek ridegebb éghajlatok alatt a kényelem s jólét élvezetére szükségeseknek tartatnak. – A padló friss levelek s virágokkal van behintve, mik a különben szerény kunyhót kellemes illattal elárasztják; helyenkint lágy kákából font tarka szőnyegek teritvék, miken a meglehetősen gondtalan lakók, a nap s mondhatni életük legnagyobb részét elmélázzák; dagadó párnák, néhány egyszerü, de izletes edény, kényelmes nyugágyak, hófehér függönyökkel egészitik ki a szerény butorzatot. S mi is kellene több, hol az egész élet kényelmes étkezés s ábrándozó nyugalom között foly, csak ritkán felváltva az életszükségek könnyü foglalkozásai által. – A frabczia kormányzó laka, emelkedett nyilt téren fekszik, mellyen a katonaság hadi gyakorlatait tartja; – csinos fasor vezet ez izlésesen épült erkélyes lakhoz, előtte virágkeretben csillogó szökőkutak locsognak. – A lak belseje azon pompa nélküli fényűzéssel butorozott, melly egyedül e fenséges éghajlat kellemeinek élvezetére van számitva. – A kormányzó, Page ur, termeiben olly nyugott méltósággal járt kelt, miszerint a gondolat, hogy ő az Ocean gyöngyének ura, önkénytelen szállta meg a gondolkodót.
E kies laktól balra nyult el ama hires Pomare királynő laka, egyszerü s alacsony épület, – hol ő hivatalos tisztelkedésünket fogadá, mellynél azonban, hogy jelen nem leheték, egyik kirándulásom okozá. – Ő felsége a zene iránti előszeretét emlitvén, parancsnokuk olly udvarias volt, hogy zenekarunkkal több estvéken a királynő udvarában vig táncznótákat huzatott, – mire nemcsak a körülrajongó nép, de maga a királynő s udvara is tánczra kerekedve, fesztelen keringőt kezde járni.
Pomare ő felsége kerekdedebb termetü, mint a tahaiti nők rend szerint; kik a női termet természetes kifejlettsége által, sejtetik, millyen a természet remeke vagy legalább millyennek kellene lennie. – Setét hajzatuk, majd tömött repkénynyel körülfont fonatokban koszoruzza homlokaikat, majd pongyola tekercsben árnyékolja nyájas arczaikat, egyszerü morindu vagy málvavirág által diszittetvén. – A könnyü egyszerü öltöny festői redökben ömlik le lábaikig s egész termetüknek természetes s mesterkéletlen bájt kölcsönöz; – minek veszélyességét csak az mérsékli, hogy szeretetreméltóságuknál kelleténél kevesbé becsülik önmagukat.
A sziget belsejével vágyván megismerkedni, egy belföldit kalauzul fogadék, ki kényelmesen, mosolygó vidéken át vezete, bűnök ösvényén a hegyek felé. – A maga nemében járatlan országut nevét eredetéről nyerte; az erélyes jezuiták ugyanis a hatodik parancs áthágását egy bizonyos hosszaságu ut csinálásával bünteték.
Gyönyörü vadonok s illatos erdőségek szegélyén elhaladva, végre a hegyek aljához s innen kigyózó vonalban, tátongó örvények és szédelgő bérczfalak mellett a hegy ormára értünk, hol egyszerre olly csoda szép kilátás lepett meg, hogy önkénytelenül kérdezém, vajjon a szép maga, vagy ama sok szépnek öszhangzó hatalmazása okozza-e azon rendkivül bájos benyomást?
Két hatalmas hegygerincz zárta messze távolban a láthatárt, mellyek egyike fekete nyolczszegletü bazalt oszlopokból alakulva, óriás épületként nyult a mély setét völgyből fel a széditő magasba. E fal legmagasb részéről két rőfnyi széles 400 lábnyi hosszú zuhatag szakad az alanti völgybe egy ideig a setét, zölddel takart bérczfalat ezüst szalag gyanánt szeldelve, alantabb finom gőzfátyollá oszlik s leérve a dús növényzeten lenge ködként elpárolog. – Délben állott a nap, sugárait a hulló cseppekre lövelve, s ragyogó fényében egy szivárvány a másik fölé szökött, szineik olly változatos s mégis állandó játékká olvadoztak, hogy a setét mélység szinte lángolt belé.
Körülem a nagy hallgatag természet komoly fenségében, alattam a csillogó szüntelen mozgó élet, s fölöttem egy sziklacsucson franczia várda. – Fegyverére támaszkodva, élő szoborként állt kék-veres egyenruhájában egy franczia katona, tekintetét merően, a parttalan tengerre szegezve, mig gondolatai, talán túl a tengeren távol honának valamellyik szerény falva felé szárnyaltak, hol kedvesei a távozottról emlékezének….
Szemeinkkel mind e sok gyönyörüséget elnyelve, végre Fatnahnába értünk, hol a kis, mintegy ötven főnyi franczia hadosztály hadnagyával együtt franczia szivélyességgel fogadván négy igen elégedett napot tölténk körében.
A francziák, kik jelenleg e kies áldott szigetkét uralják, a belviszályokat felhasználva elfoglalák bár nem csekély csatázások után, mert a kananok, segitve a vidék sajátságos fekvése által hősiesen vékék hazájukat; de a franczia vakmerőség végre győzött, s Pomare királynő jelenleg inkább államfogoly mint uralkodó. – A kis sziget három világrész – Ázsia – Amerika s Oceánia közepére lévén majdnem helyezve, nemcsak hadi, de kereskedő hajónak is kényelmes nyugpontul szolgál, miért is felette becses birtok.
A francziák, kik a földekben is osztoztak, ép ottlétünk alkalmával egy nagy félkörös épület épitésével foglalkozának, melly országgyülési teremül s szinházul fog majd használtatni, mi eredeti franczia eszme; az otahajti fő urak ugyis franczia nótára járván tánczukat.
Mind a mellett, hogy Papiti utczáiban nem egy fiut láték, kinek arczvonalai a Párisi naplopókra emlékeztetének s kiknek ereiben frank vér keringett, a franczia uralom mégis nem igen erős lábon látszik állani s tán előbb, mintsem vélnők, fog az egész mesterséges épület összeroskadni, – s jaj akkor az ottani európaiaknak.
September 20-án váltunk meg a szép szigettől ismét kiszállva a sik tengerre.
(Folytatjuk.)