A Vasárnapi Ujság 34-ik számában közlött „Uj kenyérpótlékra” vonatkozólag, nőmnek ez érdemben tapasztalt eljárásáról tudositom a t. szerkesztőséget: ugyanis: ő a közlött leiratban t. Fogasi ur nagynénje nyomdokit kiváná követni, de attól némileg eltérnie kelletett. A töknek mikénti kezelése, vagyis tisztára hozatala feletti kitételek, állanak, de a 10 itcze lisztnél 5 itcze töknek, és 10 itcze viznek használatánál a kívánt czél kivihető nem volt, hanem 10 itcze litsznél, 5 itcze töknek, és 2 itcze viznek használata olly eredményre vezetett, hogy a tészta egész épségben megsült, szép sárga szint, és jó izt nyert.
Ezen uj találmányt rögtön néhány lakos társaimmal egyegy falatnak kóstolásával közlöttem, és olly sikerre találtam, hogy már is öt hat család – kik még a termesztett tököket marháikkal föl nem emésztették – követi a kenyértésztának tökkeli vegyitését.
Hálá Isten! a gazdászat terén ezzel is többet tudunk. Hiába csak igaz az, hogy a ki ujságot hordat, hall is, lát is; mi vörösberényiek „Olvasó társaság” czim alatt két ujságot hordatunk, Pesti naplót és Vasárnapi Ujságot, – adná az ég, hogy minden községbeliek követnék lépteinket, legalább bővebb aratást várhatnánk a tudományok mezején.
Veszprém vármegye, Balaton mellék, Vörösberény november 3-án 1854.
Rozman Mihály, hites jegyző.