A Vasárnapi Ujság f. évi 20-ik számában történelmi elbeszélés adatott e czim alatt: „Garam-vezekényi puszta templom”, mellyet figyelemmel olasott mind a müveltebb rész, mind a köznép. Ha ez egyszerü történelmi elbeszélés hű adatokra volna épitve, semmi szavam sem volna ellene. De miután annyi benne a valótlanság, a mennyi az állitás, az igazság szeretete megkivánja, hogy e történelmi elbeszélést kellőleg megrostálva, az irót az irottak visszavonására birjam.
Garam-Vezekény helység térképi fekvését lerajzolva emliti az iró, hogy e helység északkeleti részén, a Sárpatak partján áll magánosan, elhagyottan, kormos falaival, légbe mereszkedő tornyával egy puszta templom.” Ez állitás igazságát nem vonom ugyan kétségbe, abba azonban nem egyezhetem, mintha e templom a helység északkeleti részén állna; holott annak fekvését jól megvizsgálva, azt kell mondanunk, hogy biz az délnyugot felé fekszik. De ez még csak megbocsátható hiba, noha meg nem bocsátható az iró ezen állitása: „ki épitette e templomot magános ember-e vagy község?” arról nincsenek biztos adatok, csak annyi bizonyos, hogy a 17-dik század közepe táján épült, és akkortájban a damásdi és garam-vezekényi reformált lakosok tartottak benne isteni tiszteletet, mig nem végre a két község egymás közt meghasonlván a miatt, hogy a damásdiak az esztergami káptalannak mint földesuroknak részint igérete, részint fenyegetése által a római katholikus hitvallás követésére kénszerittettek.” – Ezen állitás kitételei egytől egyig mind alaptalanok. Hogy a kérdésre garam-vezekényi templom nem a 17-dik század közepetáján, tehát nem a reformatio bekövetkezte után, hanem még azelőtt épült, nemcsak a templom kormos falai, miként iró is elismeri, hanem góth modorban épült keskeny ablakai is eléggé tanusitják. Ez épitési modorból következtethetni, hogy e templom már a 14-ik században létezett. – Hogy a 17-ik század közepén e templomban reformatus isteni tisztelet tartatott volna, megengedem, mivel ekkor már el volt foglalva a róm. kath. hivektől; de azt semmikép sem hihetem, hogy azon időben damásdi reformatusok is jártak volna oda, mivel a történet nem emlékezik arról, hogy Damásdon reformatus hivek laktak volna, vagy ha meg is engedjük, hogy laktak, bizonyára csekély számmal voltak, s nem azért hasonlottak meg a garam-vezekényi reformatusokkal, mintha őket földesurok az esztergami káptalan igéret vagy fenyegetés által a róm. kath. hit követésére kényszeritette volna, hanem mivel szokásuk az embereknek meghasonlani; nincs is példa, hogy valamelly kath. földesuraság illy képtelenséget valaha elkövetett volna.*) A garam-vezekényi templom, melly eredetileg is kath. templom volt, és csak a véres vallási háboruk alatt esett el a katholikusok birtokából 1730-ik évi julius 30-án, midőn a zelizi és többi régi kath. templomok is felsőbb rendelet következtében visszavétetni parancsoltattak, jött ismét a róm. katholikusok birtokába, mikint ez a zelizi plebánia évkönyveiből kitetszik, mellyben olvashatni, hogy az Eszterházy és Amade családokhoz tartozott, kik jogot is tartottak a pártfogáshoz. Ez tény, és pedig kétségbevonhatlan tény. Már ha a garam-vezekényi templomról, mint iró állitja, nem tudatik, ki épitette, magános ember-e vagy község, mikép állithatja, hogy a 17-dik század közepén épült, talán csak azért, hogy a garam-vezekényi és damásdi ref. hivekéének mondhassa? nem kell-e inkább e templom épitési styljára, mint legrégibb modorra tekintenünk, melly elhiteti, hogy e templom a reformatió előtt már létezett? és ha 1730-dik évben e templom visszavétetett, nem következik-e az, hogy már azelőtt is régenten birtokába kellett lennie a katholikusoknak? és csak az emlitettem vallási villongások okozhatták, hogy egy ideig nem-katholikusok is birták.
A mit pedig az iró ezen szavaktól kezdve: „most egyszerre kitört a legszomorubb szakadás,” végig mond, röviden ezeket jegyzem meg. A legszomorubb szakadás, mellyről iró emlékezik, nemcsak Garam-Vezekényen dühöngött, hanem egész édes magyar hazánkban és Erdélyben. Nem is ezen örökös villongások kényszeriték a garam-vezekényi reform. hiveket egy uj templom épitésére, hanem mivel hasztalan erőködtek az eredeti róm. kath. templomot megtartani. Önmagok sem mondottak le előbbeni templomuk birtokásáról, hanem le kellett mondaniok még 1730-ik évben, és a sajátjuknak bitorlott templomot vissza kellett adniok. Az sem áll, hogy az újonnan alakult róm. kath. egyház nem öröködhetett meg, s hogy magát fen nem tarthatta, hisz maga iró is elismeri, hogy 1837-ik évig benne latin szertartással isteni tisztelet is tartatott; de nemcsak egyszer egy évben, hanem valahányszor a szükség igényelte. Az sem áll, hogy a hivek részvétlensége és a pártfogók hiánya miatt szünt volna meg ezen egyház; mert oklevelekkel bebizonyithatni, mikint buzgólkodtak a hivek gr. Eszterházy János Károly földesurakkal egytt e templom kijavitása körül, melly bizonyosan megtörténendett, ha ez utóbbi kegyur, és az akkori érseki helyettes Benyovszky János püspök halála által ez ügyet árvaságra nem juttatja. Részvétlenségről csak akkor lehetne az illetőket vádolni, ha az óta e templom fölépitéséről senki sem gondoskodott volna. De miután bizonyos, hogy daczára annak, hogy e templom elhagyatott falai nem az idők viharai, mint inkább rosz emberek kezei által szenvedve legtöbbet, mégis a jámbor hivek adakozásaiból mintegy 130 p. forintnyi tőkepénzzel bir: és a legujabb időben, t. i. folyó év augusztus 1-ső és 2-ik napjaiban tartott zelizi egyházi látogatás alkalmával a hivek a főpásztor előtt abbeli óhajtásukat ünnepélyesen kijelenték, miszerint e templom romjaiból fölépüljön, elég világos bizonysága ez a hivek részvételének, és buzgalmának. – Az sem áll: hogy a garam-vezekényi hivek, a reformatusokat, akkor, midőn az 1780-ik évben épült templomot kijavitani akarák, az állitólagosan erőszakkal elfoglalt templomukkal megkinálták volna, és hogy a reformatusok őseiknek e templomérti viszályuk miatt el nem fogadták. Mert a katholikusok mindenkor ovakodtak ollyak kezeibe adni templomukat, kiktől csak törvényes uton lehetett visszaszerezni illy szent ereklyét.
Kedves Tudósitó ur! tartsa ön szemei előtt üdvözitőnknek azon szavait: a miket akartok, hogy miveljenek nektek az emberek, ti is miveljétek nekik; a szerint ha békét akartok, ti is adjatok másoknak békét; ha igazságot akartok, ti is legyetek mások iránt igazságosak; s ha a „Vasárnapi Ujságnak” sok olvasót akartok szerezni, tudósitásaitokban hívek legyetek, mert valótlanságoknak a jóravaló ember nem barátja.**) Isten velünk.
Igazságos.