Ez leginkább megtalálható az orosz tengerészi ügynél. Lapjaink egyik számában Szebasztopol kikötőjéről azt irjuk, miszerint abban a hajókat valami tengeri bogár négy év alatt tökéletesen semmivé teszi. Hozzá értők megczáfolják ez adatot. A hajó-furdancs más tengerben is megterem s biz az nem igen válogatja, hogy muszka hajóbordát rágjon-e, vagy francziát? Miért tartanak tehát más nemzet hajói tovább mint az oroszoké, és ezeknél is különösen a hadihajók, mért vannak az enyészetnek sokkal inkább kitéve, mint a magánosok kereskedő-hajói? Ennek az a magyarázata, hogy az orosz tengerészetügynél minden fogalmat felülhalad a csempészkedés: a tömérdek fakészlet csak a papiroson található s ha a kormány parancsot ád, hogy ennyi meg ennyi hajót kell hirtelen felépiteni, akkor az illetők neki esnek a legközelebbi erdőnek, levágják s a nyers fából összetákolják a hajót, a hogy illik. Az illyen hajó azután természetesen nem sokáig állja a vizen-járást. E csempészetről Miklós czár értesülve volt, s ő maga mondá egyszer, hogy az ő emberei a kész hajót is képesek volnának elcsenni, ha tudnák, hogy hova dugják el?
Trónra lépte után nem sokára elrendelé Miklós czár, hogy e visszaélések megszüntetésére országos vizsgálatot fog tartani Kronstadtban. A melly nap a vizsgáló bizottmánynak összekellett volna ülni, az azt megelőző éjszakán a kronstadti fegyvertár kigyuladt, és porig leégett. Természetesen a jegyzőkönyvek, okiratok mind odaégtek, a miket meg kellett volna vizsgálni. De vagynak még is dolgok, a mik nem egy könnyen égnek el. Igy például a romok félretakaritásakor bizonyos ágyukra találtak, mellyeknek felirataiból meg lehete tudni, hogy azok egy hadihajóhoz tartozának, a mi a finnlandi tengeröbölben hajótörést szenvedett és mindenestül elsülyedt. Már pedig abból a hajóból a hivatalos tudósitás szerint egy szalmaszálat sem mentettek meg. Végre kisült, hogy azon ágyuk sohasem is voltak a kérdéses hajó fedezetén, hanem azokat még otthon eladta (!) a hajós kapitány s nehogy a tény kisüljön, a hajót a finn partokon összetörette.