Vannak igazságok, mellyek nem rögtöni, s ezért meglepő feltünésük, hanem többször ismételt felemlités által ébresztenek figyelmet, s lassan bár, de annál biztosabban emelkednek érvényre.
Ezen, a napontai tapasztalat által kellőleg igazolt tény késztet arra, hogy századunk iparának s ez által miveltségének egyik főtényezőjéről, az e lapokban már többször felemlitett kőszénről, néhány közérdekü adatokat közöljek.
Alig létezik ugyanis ország, melly a természet adományaival dusabban volna megáldva, hazánknál, mellynek számos kincsei közől némellyeket nem is ismerünk még, vagy, mi ennél veszélyesebb ismerve bár, kellő figyelemre nem méltatunk; – ez utóbbiakhoz tartozik hazánkban a barna s fekete kőszén, miszerint alig van megye, mellyben már eddig is kőszenet nem találtak volna, vagy mellyben, kellő kutatás mellett, illyent találnunk biztos reményünk nem lehetne, s mégis fájdalom! bár sok helyen faszüke uralkodik, századokon át heverni hagyók e kincseket érintlenül, mintha sárkány őrizte volna őket s tiltotta volna használatukat.
Végre a gőzhajózás itt is uj korszakot nyitott.
Mióta a Duna szőke habjait s a nádkoszoruzta Tiszta csendesen hömpölygő árjait gőzhajók lapátjai kavarják, s az alföld rónáinak eddigelé csak a gulyák egyhangu kolompolása s a ménesek vad nyeritése által félbeszakasztott csendét, a vasúti mozdonyok, mint megannyi táltos lovak sikitó sipolása, s a sebesen rohanó vonatok zugó robaja zavarják, kevesen lesznek olvasóim közől, kik a kőszenet, melly mindezen, a gondolkozni nem szerető előtt csodáknak látszó, nagyszerü dolgokat miveli, habár csak látásból is, ne ismernék.
Mind ez a gőzerőnek, közvetve az ennek előállitásara szükségelt tüzelési szerek alkalmazásán alapulván, nem lesz érdektelen nehány szót a tüzelésről, ennek, valamint az előállitására kívánt anyagok (tüzelő szerek) fontosságáról s ezeknek az egész emberi nemre s életre gyakorolt befolyásáról, elmondani.
Ha az ember szükségeinek fedezésére kívánt dolgokat csak futólag is szemügyre vesszük, csakhamar azt látandjuk, miszerint élelem, mez és lak mellett első sorban áll a tűz s ennek gerjesztésére, rakására alkalmas anyagok vagyis: tüzelő szerek.
A föld átmérőjének rézsut állása miatt ugyanis, a sarkhoz közel fekvő részeiben, az év egy része, ősz, tél, tavasz olly zordon, hogy mesterséges meleggyártás vagy tüzelés nélkül ezek vagy épen nem, vagy csak felette nagy kényelmetlenséggel volnának lakhatók, – s igy, bár mai napon a legpolgárisultabb népek által lakatván, a miveltség magas fokára jutottak, tüzelési anyagok hijában kietlen vadonságoknál egyebek nem lehetnének.
Az északi sark örök jég- s fagysikainak szomszédságában levő Europa, északi tartományainak tüzelési szerekbeni bőségének köszönheti nagy részt, hogy a miveltség hazájának méltán mondathatik.
A tüzelő szerek azonban nemcsak mint fűtő, de mint főző s érczolvasztó erők hatnak az emberiség jólétére. – A tüzelési szerek segélyével változtatja, alakitja át az ember a nyers tápanyagokat, – miket a természet nyújt, a mivelt ember táplálatára szolgáló eledellé, – mellyeknek finomitása többet tett az erkölcsök s szokások szeliditésére s az emberség-érzetének (humanitás) emelésére, mint sem első pillanatra gondolnánk.
Nagyszerübb s szembe szökőbb a tüzelési anyagok azon fontossága, melly a tüznek érczolvasztó tulajdonságából ered; – mellyek nélkül miveltség, legalább olly minőségben mint jelenleg létezik, nem is képzelhető.
Napjainkban ugyanis az érczek (fémek) különösen a vas, réz és ón alkalmazása felette emelkedett, nemcsak a kard- s eke vasa, a kézmüves nélkülözhetlen eszközei, de az egész gyáripar s világkereskedés, vasutak, gőzhajók, nyomdák, villany-távirdák (Electro-magnetische-Telegraphen) szóval az emberi miveltség mindannyi segédeszközei, az érczek használatán alapulnak, létezésüktől feltételeztetnek.
Ki mindezen, e helyütt csak futólag érintett, de a mindennapi életben száz változó alakzatban mutatkozó tüneményt figyelemre méltatja, méltó aggodalommal látandja erdeink széltében lett pusztitását, melly, ha más tüzelő-anyagok alkalmazása által nem gátoltatik vagy legalább mérsékeltetik, – pár század mulva Europát s különösen hazánkat kietlen, lakhatlan sivataggá teendi, mellynek romba dülő városait csak látni-vágyó utasok fogják néha néha meglátogatni.
Azonban bár erdeink tulzottan irtattak, mind a mellett ezen érintett sulyos következményektől, ha jövőre több kegyelettel viseltetünk azon ős fák iránt, mellyek lombos árnyai alatt apáink fáradalmaiktól kipihentek, s a tüzelés szükségét annak idején kőszénnel pótolni igyekezendünk, nem kellend tartanunk.
A gondos természet a kőszénben, a tüzelési szerek legbecsesbikét nyujtja, melly a fát mint tüzelő-szert nem csak pótolja, de mind jóságra mind olcsóságra, ha kellően miveltetik, tetemesen felül is mulja.
A kőszén agyagpala s fövenykőrétegek között nehány ujnyitól egész 20 lábnyi vastagságu telepekben találtatik, s külsőjére nézve setét barna vagy fekete szinü, fényes és tetemes nehézségü ásvány; a barna kőszén, mellyben a rostos szerkezet könnyen fellelhető, korra nézve fiatalabb a fekete kőszénnél, mellyben a növény-eredetnek nyoma olly annyira eltöröltetett, hogy csak a nagyitó-üveg segélyével lelhető fel.
A kőszén azonban nem egészen tiszta szén, benne különböző mennyiségben többféle ásvány, különösen kén- és vas találtatik, valamint némelly légnemek, mellyek a kőszén használatára kisebb nagyobb befolyást gyakorolnak.
Minél kevesebbek ezek zagyvalék részek, s mentül kevesebb hamu képződik, annál alkalmasab s hasznosb az illető kőszénnem a tüzelésre.
Tüzben háromfélekép alakul a kőszén, némellyek felfujódnak s összetapadnak, mint p. o. a baranyaiak honunkban, ezeket tapadó kőszeneknek (Backkohle) nevezik, s fütésre kazánok alá, kevésbé alkalmazhatók mintsem kovácsolásra; mások égés közben összezsugorodnak a nélkül, hogy tapadókká válnának, s ezek zsugorodó kőszén nevezete alatt, ugy fütésre mint a mű par különböző ágaiban felette jól használhatók, s szilárd tömör összeállásuknál fogva nagyobb messzeségre is szállittathatván a nélkül, hogy szét tördelnének, a megbecsülhetlen értékü tüzelő-szerek egyikét képezi; ellentétben az elmálló kőszénnel (Sandkohle,) mellynek kisebb darabjai (mint p. o. a komáromiak), nemcsak össze nem tapadnak, de még a nagyobb darabok is, kisebbekre töredeznek, magasabb hőfoknak levén kitéve, miért is ezek leginkább csak fütésre s kovácsolásra, de koksz-égetésre épen nem használtathatnak.
Mesterséges meleggyártásunk (tüzelésünk) a szénnek (szénenynek) a légkör egyik alkatrészével az élenynyeli (oxigen) összekapcsolásán alapulván, kétségtelen, hogy azon anyag bir mint tüzelő-anyag legtöbb értékkel, melly ugyanazon kiterjedésben ugynakkora darabban legtöbb szénenyt tartalmaz.
Többször ismételt kisérletek következő eredményt mutattak:
100 font nyers bükkfa tartalmaz 20 font szényent
100 font száraz bükkfa tartalmaz 40 font szényent
100 font faszerkezetü barnakőszén tartalmaz 51 font szényent
100 font tüzfa (gyöptőzeg) tartalmaz 58 font szényent
100 font fekete kőszén tartalmaz 87 font szényent
100 font tiszta faszén tartalmaz 99 font szényent
Miből világosan látható, hogy a faszén után legjobb tüzelőszer a fekete kőszén.
A kőszén által előidézett hő–erő, melly a fentérintett szervtelen (anoganicus) részek kőszéneiben, Nendtvich tanár urnak e részben tett jeles vizsgálatai szerint (Lásd a Magyar természettudományi társulat évkönyveinek II. kötet. 138 s következő lapjait), következőleg mutatkozott:
a (száraz) bükkfa által előidézett meleget 100-ra tévén,
az esztergami kőszenek fütő-ereje tészen 127-et,
a brennbergié 133-at,
a komáromié 139-et,
a szabolcsiak- s krassóiaké 188-at,
a vasassié (Baranyából) 199-et,
vagyis majdnem még egyszer akkora mint a bükkfa által előidézett.
Ha már a fentebbiek nyomán indulva, egy lábnyi hasábokból álló bükkfa ölnek sulyát közép számmal 26 mázsára s 75 fontra tesszük, akkor következő kőszén mennyiségek pótolnak egy öl bükkfát:
az esztergamiból 20 mázsa 95 font
brennbergiből 20 mázsa 6 font
krassóiból 14 mázsa 18 font
pécsiből 13 mázsa 83 font
vasassi 13 mázsa 42 font
Ezekből minden kőszenek viszonylagos becse a fáéhoz mérve könnyen meghatározható.
Ha például a bükkfa ölének árát felvágatással, mi a kőszénnél elesik, 15 pftra tesszük, az esztergami köszén mázsájának árát pedig 30 krra, akkor annak olly mennyisége, melly a bükkfa ölét pótolná, középszámmal 10 ft 30 krba jő; – s igy kőszén-fütéssel minden ölnél 3–4 pft meggazdálkodtatik, – mi első tekintetre nem igen sok, de éveken át mégis tetemes különbséget tészen.
A kőszénnek illy ára mind a mellett, tekintve ennek roppant telepeit, nemcsak nem olcsó, sőt aránylag felette drága, mert mig Angolhonban a nyers kőszén mázsája 4 1/2 krba jő, nálunk ötször hatszor annyiba kerül.
Eddig fennálló törvényeink szerint a földtulajdonosnak, földjében talált kőszén-nyerésére kizáró jogot adván, – sok telep a földbirtokosok e részbeni tudatlansága, sőt gyakran roszakarata miatt haszontalanul hever, mig más telepek ügyetlen s a bányászati rendes kezeléséhez nem igen értő vállalkozók kezeire jutván, kik pillanatnyi hasznukon kivül mit sem, legkevesbé pedig a jövő nemzedékre ügyelének, ezek által pazarlók módjára kizsákmányoltattak; – s miután illy körülmények között a kőszén-nyerés honunkban mohozásnál (Raubbau) nem egyéb, nem kell csodálnunk, ha a leggazdagabb telepek tékozoltatnak, s a jövő nemzedékekre használhatlanokká tétetnek.
A „gőzerő s gépek minél terjedtebb alkalmazása” s a fentemlitett „visszaélések czélszerü törvények általi meggátlása” azon két feltét, mellytől honunkban a kőszén-mivelés emelkedése s a nemzeti gazdaság egyik bő forrásának megnyitása függ, mit annál kevesbé szabad szem elől tévesztenünk, mivel, Nendtvich tanár ur szavaival élve: „ezen megbecsülhetlen adománya a természetnek nem egyes nemzedék, annál kevesbé egyes egyének, hanem az egész emberiség s minden jövő nemzedékek szent tulajdonának s olly tőkéjének tekintendő, melly egyedül csak a kamatok hasznunkrai forditására van átengedve, s mellyet a jövő nemzedékre, a mennyire lehet, csonkitlan állapotban juttatni egyik legszentebb kötelességünknek kell ismernünk.”
Dr. Hegedüs.