Gazdászatnak azon munkásságot mondjuk, melly azon czélra van irányozva, hogy bizonyos határozott földterület, müveltetése által lehető legnagyobb hasznotadóvá tetessék, és pedig nem átmenőleg rövid időre, tán épen kimerités folytán, hanem állandóan. E czélt a gazdászat, a növény- és állatvilág hasznos, azaz az emberi szükségek kielégitésére közvetlen vagy közvetve forditható szülöttjeinek lehető kevés áldozattali tenyésztése, tehát előhozása, ápolása s szaporitása által valósitja. Miután a légkör, melly földünket körül övezi, minden, tehát ugy a növényi, mint az állati életnek is alapföltétele: nyilván van, hogy az roppant jelentőségü a gazdára nézve, minek tanulmányozása épen azért egyáltalában szükséges és jutalmazó.
A légkör gazdászati fontosságának oka az, hogy a lég egyszerü elemei, u: m: az éleny, köneny, légeny és szeneny a növényi és állati életnek is főtényezői, mellyek mint szükséges tápanyagok, általuk részben épen a légkörből sajátittatnak. Megjegyzendő azonban, hogy e tápszereket a növények, – mellyekhezi viszonylatában akarjuk itt a légkört főleg vizsgálni – nem elemi egyszerüségükben, hanem a viz, szénsavany és ammoniak formáiban sajátitják, és pedig részint közvetlenül, részint pedig a föld általi közvetités folytán.
De alapszik ugy a növényi, mint az állati életrei fontossága még azon is, hogy ezek általa világosságban, melegben s villanyosságban részesittetnek, mik pedig életükre általában szükségesek.
Az, hogy milly mértékben leljék föl növényeink mondott táplálékaikat a légkörben, csupán a meleg és nedv mennyiségre nézve, függ legalább egy kis részben tőlünk, minden egyéb tekintetben teljesen kivüle esvén a légkör, alakitási képességünknek. Azért általános törvényekül állithatni föl:
1. Hogy a tenyésztendő növények s állatok megválasztásánál, légkörünk minőségét, a hozzá alkalmazkodhatás tekintetéből figyelembe vegyük, továbbá
2. Hogy mindent elkövessünk, mi által légkörünk hő- és nedvmenynyiségét hasznukkal változtathatjuk, vagy végre
3. Mi által azt eszközölhetjük, hogy növényeink minél nagyobb mértékben részesülhessenek, közvetlen vagy közvetetett sajátitás által azon tápszerekben, mellyekben a légkör akár min munkásságunk folytán, akár a nélkül bir.
1. A légkör, különösen melegségi fokozata által, korlátolja a gazdát a tenyészthető növények választásában, a mennyiben t. i. a meleg fogyatkozásával párhuzamosan fogy a tenyészthető növények száma is, a melegségnek a légkör szárazzá tétele nélküli emelése azért igen kivánatos. A légkör melege függ:
a) attól, hogy a hely, mellynek melegéről van szó, a szélességi fokok mellyike alatt esik, vagy más szóval, hogy milly távol van az egyenlitőtől, vagy is azon képzelt vonaltól, melly földgömbünket két, t. i. éjszaki és déli egyenlő félre osztóul gondoltatik, s pedig ugy, hogy minden pontja egyenlően távol álljon a földtengely végpontjaitól, vagy mint mondani szokás sarkaitól. – A növényzetnek szélesség által határozott elterjedtségére nézve jegyezzük meg, hogy:
a 45-ik fokig tenyésznek: kávé, czukornád, pamut, indigó, czitrom, narancs, fige, olajfa stb.
47-ig gesztenye;
50-ig kukoricza, szőlő;
58-ig dohány;
60-ig a búza s a legtöbb fanemek;
67-ig rozs és zab;
71-ig árpa, burgonya, répa, s még némelly fanemek is.
b) A tenger szine fölötti magasságtól. A földszin egyes pontjainak magasságát ugyanis a tenger szinéhez szokás mérni, a mi kis különbségekkel általában mindenütt egyforma. Mennél magasabb valamelly hely a tengerszinnél, annak légköre annál hidegebb s pedig ugy, hogy minden 725 lábnyi emelkedéssel R. szerinti 1° (foknyi) hidegbülés jár együtt; ezért födi örökös hó a magas hegyek tetőit még a meleg vidékeken is.
c) A helynek vizgazdagságától, mi egyébiránt a közép meleget kevéssé változtatja, miután nyáron a meleget, télen a hideget szeliditi, s igy mennyit nyárban a közép meleg szállitására tesz, ugyanannyit télen annak emelésére.
d) A vidéknek sik vagy hegyes voltától, s utóbbi esetben attól, ha a hegyek az egyenlitő, vagy az illető földsark vidékétől zárnak-e el. Első esetben hidegebb, az utolsóban pedig melegebbé teszik az általok övezett tájt s annak légkörét; ha ugyan első esetben a melegebb, utolsóban pedig a hidegebb légkörnek szelek folytáni átömlését akadályozzák.
Maguk a szelek az által, hogy a párolgást előmozditják, mindig hüsitnek, hanem ez oldalróli hatásuknál nagyobb s igy ezt látszólag lerontó lehet az, mit az általok ömlesztett légréteg hősége által ellentett irányban okoznak. Miután a szél erejét gyengiteni s irányát változtatni fa- s cserjeültetvények által is lehet: látni való, hogy ez uton a légkör hömérsékét is változtathatni, a forroságoknak az egyenlitő oldaláni erdők telepitése, a hidegnek pedig ezek kiirtása által dolgozván ellene.
e) A körülövezett föld fajától s szinétől. Igy a homok s mész melegebbek mint az agyag, a fekete szinü föld mint az egyéb, miért ezek a fölöttöki légréteget is inkább átmelegitik.
f) A növényzet hatalmas vagy gyönge voltától, ha ugyan a növények erős párolgásuk által a légkört hüvösitik, miben hát ismét egy eszközt birunk hévmérsékünk emelésére. Főleg az erdők kiirtása, tehát az erősen párolgó növényzet korlátozása folytán szelidült meg a Tacitus által olly zordonnak rajzolt Germania légköre.
g) A növényzet dus volta egyébiránt ép olly hatalmasan befoly légkörünk nedvbőségének emelésére is, mint annak hüvösbé tételére, sőt még inkább, miután ez utolsó irányba hatása csak származott, mig az elsőben egyenes; ha ugyan a kipárolgás nagyobb volta egyenesen emeli a légkör nedvességét, mig melegét csak mellékesen csökkenti a melegnek épen a párolgás közbeni megköttetése.
Más eszközünk a légkör nedvbőségének fokozására a vizvezetésekben áll, mellyek szinte tetemes párolgásuk által szolgálnak azon czélra. Innen láthatni, hogy a Duna s Tisza közt tervezett csatornáknak megvalósitása nemcsak azért volna ohajtható, mivel azok hatalmas és olcsó utakul szolgálhatnának; hanem főleg azért is, mivel nagy vidék légkörét páratelibbé s igy táplálóbbá változtatnák.
Ugyan e czél elérésére az által is sükerrel müködünk, ha erdők s élő gyepek telepitése által a forró s száraz vidék légömléseit akadályozzuk, ellenben a nedvesét lehetőleg előmozditjuk.
3) Hogy növényeink minél nagyobb mértékben táplálkozhassanak a légkörből, arra kiváló gonddal kell lennünk, mert ellenkező esetben önként szalasztjuk el a kinálkozó hasznot. E táplálkozás mint már föntebb érintém, vagy közvetlenül, vagy közvetve történik, tehát ugy hogy a tápszerek a légkörből előbb a föld által sajátittatnak, s csak ez által adatnak át a növényeknek.
A közvetlenül minél nagyobb mértékben táplálkozhatás függ, a tenyésztett növények felszinének nagyságától, mellyel egyenes, s minőségétől, tehát például simaságától, mellyel visszás arányban áll. Innen van, hogy a durva fölületü lombdus növények különösen légből táplálkozóknak neveztetnek. A közvetett táplálkozás nagysága pedig függ:
a) A föld felső, vagy termő, tehát a légkör elemei s főleg annak vize által áthatható rétegének mélységétől, egybefüggési állapotától s szinétől.
b) A földfajnak hő- s vizfogékonysági s megtartási képességétől. A mondottakból világos, hogy már csak magának a légkörnek lehető felhasználása is, szükségessé tesz némelly, magán a termő földön eszközlendő műtéteket is; illyenek: annak felső rétegébeni áthatósága, hő- s vizfogékonysági képességének fokozása végetti mélyitése, porhanyitása s korhany részekkeli ellátása; ha ugyan a tapasztalás szerint ez utóbbi által a tápszer egyenesen nyujtásán kivül, azon czél is nagy mértékben eléretik, továbbá ott hol haszonnal lehet, magának a földfajnak is czélszerü átalakitása, keverés, égetés s szinváltoztatás végetti fölületes megtérités által. E munkálatok legtöbbje által a gazda czéljai más oldalról is mozdittathatnak elő egyszersmind, mint ezt következő czikkeimben alkalmilag kifejtendem.
Kerkapoly.