A fekete is ember! Nálunk bizonyosan senkisem fog kételkedni e mondat valóságán, de a föld tulsó oldalán, Amerikában, milliók vannak, kik a szerecsent nem tartják emberi lénynek, hanem lelketlen baromnak; a kit adni venni, munkára hajtani, korbácsolni lehet, mint a lovat, mint a bivalyt, mellyek fölött úrrá tette az embert a természet.
Pedig, ha nyitva állana e faj előtt a mivelődés tere, ha ők is járhatnának iskoláinkba, felvétetnének a társadalomba: ki tudja nem mulnák e felül sok tekintetben a már nagyon is halványodni kezdő fehér fajt?
E sejtelmünknek egyik erős bizonysága azon egyéniség, kit jelen képünk ábrázol. Ez egy szerecsen fejedelmi család utóda, kinek atyja mint rabszolga eladatott Amerikában. Fiának sikerült Angliába menekülni, s ott magát a szinmüvészetben tökéletesiteni. Jelenleg ő egyike Európa leghiresebb müvészeinek, kit mindenütt a legnagyobb elragadtatással fogadnak.
Az ő példája kiáltó tanubizonysága annak, mire volna képes e faj, ha a legdurvább, a legigazságtalanabb járom alól felszabaditatnék.
Hogy nemcsak testi ügyesség, nemcsak utánzási tehetség az, mi őt kitünteté, arra elég egy vonást felemlitenünk életéből.
Nemrég egy néger rabszolgacsalád Amerikában szökésben utoléretett, s a törvények szerint át kelle adatnia ismét zsarnok gazdájának. Ira Aldridge ezt megtudta és saját fáradsággal szerzett keresményét elküldé értük, hogy azon váltsák ki őket zsarnokuktól s tegyék szabaddá.
Az illy vonások csak nagy és nemes lelket tanusitnak, s Isten elleni bün, hogy illy nemes tulajdonokkal biró fajt embertársai a barmok osztályába soroznak.