– A francziák és angolok megjelenése a török földön nem maradhatott már eddig is hatás nélkül a török népre, s érzelmeik, gondolatjaik képviselőire, a népköltőkre. Ujabb költészetükben nagyban szerepelnek már a nagy események, s örömük, fájdalmuk, sőt gunyaik is dalokban, mesékben törnek ki belőlök. Két hatalmas szabadítójuk, Napoleon császár és „az áldott asszony” (igy nevezik Anglia királynéját) sokat foglalkodtatja képzelődésüket. Erre vonatkozólag, egy török népköltő nem régiben következő regét beszélt el egy kávéházban a ráfigyelő vendégseregnek:
„Midőn a nagy proféta az akkor Mekkában uralkodott gonosz lélek elől a pusztára, Ábrahám szent kebelébe menekült, azon barlang nyilása felett, mellyben a próféta Istennel társalkodott, egy pók állott elő, selyem hálóval szőtte be a nyilást, hogy Mohamed üldözőit elámitsa; megjelent továbbá két galamb arany koronákkal, egyiknek arcza szép volt, mint a legszebb hurié*) de nem vala barna haju s barna szemü, hanem aranyos fürtü és égszinkék szemű. A másik galambnak erős, izmos, férfias arcza vala, idegenszerü kifejezéssel. Megijedt a proféta e tüneményen s a galamboktól, mellyek segélyt és táplálékot hoztak neki az ő elhagyatottságában, semmit sem akart elfogadni, hanem éhség által akara elveszni. De Isten igy szóla a prófétához: „Fiam, e galambok igazán javadat akarják s hoznak neked jó eledelt és segedelmet. Eljövend az idő midőn unokáidnak koronás fők fognak hozni segélyt az ő inséges napjaikban. E galambok az ételen és italon kivül, képét is mutatják azon koronás főknek, kik egykor gyámolitani fogják unokáidat ezen rézlábu és vas fulánku pók ellenében, melly most jó szolgálatokat teszen néked, de unokáidat később hálóba fogja ejteni. Áldjad e galambokat s átkozd meg azt a pókot, melly nem azért vonult ide, hogy neked segitsen, hanem hogy legyeket fogdosson.”
A türelmetlen hallgatók közbeszóltak, tetszéssel halmozták el a beszélőt s egy fiatal török mondá: A pók a muszka, a két galamb pedig Anglia asszony és Napoleon császár.