Egy előkelő orosz főur, ki Pétervárott az udvarnál nagy tekintélyben állott, egy izben valami kisebb orosz városon keresztül utazván, mig az utczán sétálgatott, azon vette észre, hogy a tárczáját kilopták a zsebéből, melly mesterséghez ott is csak ugy értenek, mint másutt.
A tárczában két ezer rubel értékü bankjegyek voltak, miket a főur már csak azért sem akart odaajándékozni a tolvajnak, hogy az ne dicsekedhessék vele, miszerint egy olly tekintetes férfiut is meg mert lopni, mint ő; e végett panaszt tett az ottani legfőbb hivatalnoknál, követelte, hogy a pénzét keritsék elő.
A biró rögtön lármát üttetett a városban, összefogatott egy csomó naplopót és gyanus embert, s kiosztatott egy jó mennyiség kancsukát közöttük; de a tárcza csak nem került elő, mert a muszka azt tartja, hogy nem csak megszerezni jó valamit, hanem azt meg is kell tartani.
Egy szóval a tárcza nem került elő; a biró kétségbe volt esve.
Ekkor egy alsóbbrendü hivatalnok, ki négy fokkal alább állt a város igazgatójánál, látogatta meg a kárvallott herczeget, s ajánlkozék, hogy ő előkeríti az elveszett tárczát, csak irja le, hogy millyen volt, s miféle bankjegyek voltak benne?
A herczeg elmondott mindent híven; veres bőrbül volt a tárcza, a czimere rányomva aranynyal, belül pergamen teleirva plajbásszal, a bankjegyek csupa százasok voltak.
Az alhivatalnok eltávozott, s másnap kezében volt a herczegnek az elveszett tárcza; benne a kétezer rubel, csak a pergamenre nem volt irva semmi; no azt bizonyosan letörülte róla a tolvaj.
A herczeg a milly elégületlen volt a biró tehetségtelenségével, olly nagy mértékben megnyeré tetszését az ügyes alhivatalnok, s az lett belőle, hogy rövid időn ezt nevezték ki ama helyett birónak.
Ezalatt több hónap elmult, egyszer a herczeg érzi, hogy a bekecse bélésében valami kemény csomag van. Lenyul bele, s csodálkozva látja, hogy ott van az elveszett tárczája, belül a pergamen azon módon teleirva plajbásszal. Tehát voltaképen el sem lopták azt; hanem az ügyes hivatalnok a leirás után készítetett egy hasonló tárczát, abba tett kétezer rubelt a saját erszényéből, s azt adta át a herczegnek, ki azt hivé, hogy az ellopottat kapja vissza.
Ő czélt ért, mert négy ranggal magasabbra emelték, Pétervárott pedig jót nevettek ügyes találékonyságán.