Burgonya-vészről sokat olvastam a hirlapokban. Az előadások tapasztalásból voltak-e meritve, nem tudhatom. A mit én e részben tapasztaltam, azt szándékozom röviden elmondani.
Jólsva városa 1845-ik évben egy pálinka-gyárat épittetett, s e végből a burgonya-vásárlás megrendeltetett. A pálinka-gyár tervezett jövedelme a burgonya egészséges voltára fektettetett. Azonban a remény egy részről meghiusult, mert a burgonya azon évben vészes kezdett lenni; jövő évben pedig a burgonyavész már nagyban elterjedt. Ez engem érdekelt; mert a pálinkagyárból tervezett jövedelem kiszámitásánál a városi választmánynak én is egy segitő tagja voltam: ez volt oka annak, hogy én a burgonya-vész körül, illetőleg a vész kipuhatolásánál, figyelmesebb eljárást vinni magamban elhatároztam.
Az érintett évtől óta tapasztalásom ez:
Ezen évben csak itt-ott mutatkozott rothadt burgonya, és noha szokatlanul több vészes volt mint másszor, mégis csak azt gyanítottam, hogy e rothadás, részint esős időnek, részint némelylyeknél kövér, módfelett trágyás földnek a következése. Minthogy pedig 1846-ik évben már annyira vészes volt a burgonya, hogy ha az egészségesnek látszó is egy rakásra leöntetett, pár hét alatt az ember lába besüllyedt a rothadt burgonyába. Már ekkor a vész okairól értekezni kelletett.
Ez után első évben háromféle burgonyát ültettem, de a közt, fajra tekintet nélkül, egyiránt találtatott rosz burgonya; azt együvé leöntettem, pár hét mulva azonban annyira vészes lett, hogy a jót a rosztól elkülönöznöm kelletett. Jövő évben a burgonyát a fajok szerint, külön ültettem, de az csakugyan vészes volt, egyedül az volt egészségesebb, a melly nem a tavali, de új más földben termett. Ebből azt huztam ki észrevételképen, hogy a burgonyát egy helyre ültetni nem jó. Megjegyzem azt itt: miszerint sok helyen a burgonya, kukoricza, káposzta, kender, igen kis változtatással mindig egy helyre, illetőleg arra kijelelt düllőbe ültettetik. Ezen észrevételem sikerült, mert jövő évben sokkal kevesebb vészes burgonyám volt. Azonban a vész teljesen csakugyan el nem enyészett, mert itt-ott mindig találkozott rothadt burgonya.
Egy ízben nyári időben, és pedig julius elején trágyát hordattam a földekre, béresem, ki a burgonya-ültetések mellett járt ki, délutáni négy óra körül abéli észrevétellel jött hozzám, hogy jönnék ki a mezőre, s nézném meg, milly szemlátomást igen hirtelen fonnyad, szárad a burgonya szára. – Ezt meg is tettem, s láttam, hogy a hol egy óra előtt zöld, szép szára volt a burgonyának, akkor hirtelen elhervadt, s száradásnak indult. Ez előttem nevezetes tünemény volt, s megállván a földek közt, vizsgálgattam a burgonya-ültetéseket. Itt azt vettem észre, hogy azon burgonyának szára indult fonnyadásnak, a mellynek földje másodszori, de száraz időbeni kapálásakor felhasadozott, s megrepedezett, következőleg a forró légnek a repedezéseken át a fészekre nagy hatása volt. Ebben nem csalódtam meg, mert jegyzéseim szerint, hol megrepedezett, tehát száraz időben volt kapálva, illetőleg töltve a burgonya, ott kiszedéskor több, s nevezetesen sok vészes burgonya találtatott.
Ezt használva tanuságul, jövő évben a burgonyát más földbe ültettem, s azt nedves időben megkapáltattam, s feltöltögettem; – és valóban e mód sikerült is, – mert burgonyám egészséges is lett. Ezt tettem utánavaló években is, sőt mult 1853. évben száraz idő lévén, a másodszori kapálással felhagytam, s azt el is maradt, a termés mégis jó s egészséges volt.
A burgonya, midőn kiszedetik, szépnek látszik, nem is gondolná senki, hogy az vészes legyen, hanem jó megvizsgálás mellett, igen apró barna pontokat lehet rajta észrevenni, ugy mint a tiszta buzán az üszköt, azért ha tisztának látszik is a burgonya, ha valamelly más földben termett burgonyával összevegyittetik, nem biztos a gazda, hogy jövő évben egészséges termése leend. Azért legelébb a földet kell változtatni; mert a hol, s a melly földben vészes volt a burgonya, ha abba jövő évben ismét ültettetik, csakugyan vészes lehet az.
Ezen tapasztalásaimnak következésében, ha a vészes burgonyából egészségeset akarunk termeszteni, szükséges: 1. Az ültetésre szánt földet ugy változtatni, miszerint mindig olly földbe ültettessék az, mellyen legalább két évig burgonya ültetve nem volt. 2. Kiszedéskor a jót a vészestől elválasztani. 3. Az ültetés inkább mélyebb legyen, mintsem a földszinén üljön a fészek. 4. A kapálás s töltögetés mindig nedves időben történjék, leginkább a töltögetés, mert ekkor a száraz időbeni kapálás káros, ha repedezik a föld, ezáltal a meghasadozott földön keresztül, forró levegő hatásának van kitéve a burgonya-fészek- Ha illy rendben megy végbe a burgonya munkáltatása, a burgonya-vész lassan végképen megszünhetend. – Ez tapasztalásom, azért sietek azt közzétenni: ha tán még jobb mód, mások tapasztalásai után feltaláltatnék, ugy azt én is szivemből óhajtanám.
Az előadásokban olvastam, miként ha a burgonyamagból termesztetik, annak termése ment lesz a vésztől, ez is megpróbáltatott; első évi apró termés egészséges volt, második évben ugy volt közte vészes, mint más burgonya közt.
Azt is mondják, hogy jó a burgonyát kiszedése után a napon szárítani, vagy még megmosva szárítani, s ugy eltenni. – Ez mint czélelleni, mert tapasztalásom szerint illy burgonya már vészes állapotban szedetvén ki, a levegő azt egészségessé nem teszi, sőt inkább vészesebbé válik, s tavaszig majd mind elvész, evésre pedig, a melly egészségesnek látszik is alkalmatlan, mert a száritáskor megkeseredik ugy, hogy azt a hizó sem eheti meg; amint tudjuk is; a melly burgonya a fészek tetején ül, s a nap által naponkint süttetik, keserü szokott lenni.
Ezek tapasztalásaim a burgonya-termesztése körül, mit tapasztaltam üszkös búza termesztése körül, azt másszor közlendem. – Jóslván, 1854. május 17-kén.
Mindszenthy Károly.