Egy német tudósitó, ki a török katonaságnak számos hibáit buzgón elsorolja, nem állhatja meg, hogy tudósitása végén ezt ne irja: a török katonák főerénye, a személyes bátorság, ezen első kelléke a katonának. A ki ezen tulajdont akarná eltagadni a török seregtől, hazudságot követne el; a világnak egy serege sem mutathat fel több vitézséget, mint ez; de mit ér a bátorság, ha hadtani eszközök, tudományos ügyesség nem támogatja! A most folyó háboruban bebizonyult, hogy az oroszok csak hadtudományi felsőbbségök által tartották magokat; a török még alig tud többet, mint vakon és tömegesen közéje rohanni az ellenségnek, (?) ő vagy mészárol vagy mészárolják. De e mellett sokszor elszalasztják a legkedvezőbb alkalmakat, mellyekben az ellenség vesztét idézhetnék elő. A török katona eltür minden fáradalmat, minden szükséget; vallásánál fogva azt hiszi, hogy a csatában a paradicsom kapui előtt áll, s a ki jól vezeti s alkalmazza, mindent elérhet vele. Ruházatjok jó és czélszerü, csakhogy kissé mocskos. De hiszen Konstantin orosz nagyherczegről mondják, hogy azért nem szerette a háborut, mert bepiszkolja az uniformist.