* Millyen jó, ha valaki rajzolni tanult. Londonban egy gazdag ur, ki annyira szenvedett a köszvényben, hogy menekülni nem tudott karszékéből, egy reggel a gyógyszertárba küldve inasát, azalatt egy tolvaj egész bátorsággal rajta ment s szemeláttára kiüritgeté fiókjait s még azzal boszontotta, hogy nevetséget csinált gyámoltalanságából. A beteg ur azonban azalatt, mig a tolvaj kincseit összeszedé, plajbásszal szép csendesen lerajzolá annak alakját s a mint a tolvaj eltávozta után inasa visszatért, rögtön elküldte őt a rajzzal a rendőrségre s a kép nyomán azon órában elfogták a rablót, mielőtt a lopott jószág megmelegedhetett volna nála.
* Mi a lélek? Két bölcs vitatkozott, hogy mi a lélek? Egyik költő is volt, a másik vegytanár.
A költő azt állitá, hogy a lélek semmi. Ez költőhöz illő mondás volt.
A vegytanár pedig azt állitá, hogy a lélek de bizony valami, még pedig három negyedrész széneny (carbonicum) három nyolczadrész vizeny (hydrogen) és ugy nyolczadrész éleny (oxygen).
Szép vigasztalás?
* Néger észjárás. New-Yorkban egy előkelő ur a legpompásabb vendéglők egyikébe szállván; miután nem tetszett neki a több vendégekkel együtt a közös asztalnál ebédelni, megparancsolá, hogy szobájába vigyék fel az ételt.
A szolgálattevő pinczér szerecsen volt, s az előkelő urnak sehogy sem tetszett a ficzkó pofája, s azért ráparancsolt, hogy menjen ki a szobából.
A néger azonban csak a nagy ur háta mögé huzta magát s a mint ez egyszer hátra néz, meglátja, hogy a fekete mégis ott áll.
– Takarodj innen, kiált rá az ur, egyedül akarok maradni.
– Engedelmet kérek; monda a néger; azt nem tehetem, mert nekem az ezüst kanalakra kell vigyáznom.