Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 8. szám · / · Figyelő
Kovács László, az Erdélyi Helikon kitűnő szerkesztője rendezte sajtó alá és látta el fínom bevezető tanulmánnyal az Ősz János gyüjtötte székely népmeséket. Tanulmányát mély együttérzés és szeretet vezeti: ez a szeretet egyként szól a székelység meséinek, és a «77 éves reszkető kezű öreg»-nek, a megkeseredett magányában élő néptanítónak. Jó elemzéssel mutat rá bevezető tanulmányában a mai modernebb gyüjtőmunka és a Kisfaludy Társaság szerkesztette kötetek felfogásának elvi különbségeire: a régi gyüjtő nem óvakodott maga is beleszólni a nép anyagába, tudjuk, Arany László, Kriza sem riad vissza néhol némi irodalmias igényű stilizálástól, sőt Arany János sem ítélte el egészében ezt a módszert, bár óvatosságra intett. Ősz János, e sokat hányatott életű székely «néptanító-lévita» (kötetének megjelenését sem érhette meg, röviddel előtte halt meg!) ezekhez a régibb gyüjtőkhöz tartozik. Minden bizonnyal jó érzékű gyüjtő s ahol módosít, stilizál, ízléssel, biztonsággal teszi, a szakember is alig veheti észre átsiklásait, összevonásait. Nagyobb kár, hogy lejegyzésében a székely tájnyelv nem egy sajátosságát is letörölte ez a módszer. E nemben Kriza igényesebb, pontosabb volt nála. Azt is csak sajnálhatjuk, hogy egy-két közölt adaton kívül mesélőiről semmit sem tudunk. Vélhetőleg egész anyagát Kibéden gyüjtötte, hol Bartókék egyik elfeledett nagy előfutára, Seprődi János is gyüjtött dalokat. (Érdekes, a két megemlített mesélő közül is az egyiket Seprődinek hívják.) Mégis, e kifogások nem csillapíthatják örömünket, hogy a gyüjtemény megjelent. Ősz János a mult század utolsó évtizedeiben gyüjtött, nem kívánhatni tőle többet. Így is az oly kevéssé ismert székely mesevilág körébe visz bennünket s a mesék még ebben a kissé korrigált formában is feledtetik velünk módszertani aggályainkat. A mesék motívumvilágának elemzése itt nem lehet feladatom (csak megemlítem, hogy sok fölülről jött hatás, olvasmányemlék található e mesékben; a második mese kezdete egész szerkezetében az Ezeregy éjszaka nyitánya, stb., stb.), de annyit mégis mondhatni, hogy erészben is örülhetünk Kovács László kiadói gondosságának: ez a gyüjtemény is közelebb visz a magyar meseanyag európai elhelyezkedése, provenienciája kérdéseiben a jobb megoldáshoz. Ma, amikor a forráskiadás éppen ébredezni kezd évtizedes zsibbadásából, a Szépmíves Céh derék munkát végzett, hogy a magyar folklore e kallódó történeti érdemű művét megmentette a pusztulástól s egyben elénk állította Ősz János alakjában a népköltészeti gyüjtés névtelen munkását: valósággal jelképét.