Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 6. szám
Ezekután kíváncsian vettük kézbe. Hogy mit találtunk benne, annak ismertetéséül álljon itt a következő füzér a szerző mondataiból:
«A szarvasok nem szlávok! - replikázott a szőrös emlős. - És különben is, már levétettem az agancsomat...»
- Tiens, magának agancsa volt? - csodálkoztak a franciák.
A szarvas másnap megkapta az amerikai vizumot és áthajózott New-Yorkba. » (Részlet az előszóból.)
«Nézze,
«Tárgytalanná vált a háború! - lelkendeztek (1939-ben augusztus végén.) a Quai d'Orsay körül
Egy ifjú hölgy harisnyáját lehúzván ezt mondja egy öregedő úrnak a kávéházban: «Hát nem
Egy párbeszéd a könyvből: «Drága hercegnőm, remélem, kitünően ebédelt? - turbékolta az člyséeből a teljhatalmú hang. - Ó, köszönöm, remek napom van,
Másik párbeszéd: «és mondd, mi lesz, ha bombázzák Párizst? - Kérlek, Kanarik, ha akarod, megmondhatom igen tömören, hogy mi lesz:
Egy izgatott menekülő ily szavakkal festi aggodalmait: «Jaj, könyörgöm, ne kérdezzen annyit, próbáljuk meg, mert különben ittragadok és a
Párizs kiürítését a szerző:
Az egyik «hős» jellemzése:
Végezetül néhány név, a szerző ezek viselőin keresztül mutatja be Párizs válságos hónapját:
-
És András, csizmában, bekecsben, óriásivá nőve, már újra talpán áll az édesanyaföldön, amely elárvultan, kufárszomjra lökve, zsibvásárra szánva, várja a fogamzást. András tudja: a földből csak élet teremhet, nem várhat, ha eljő a fogamzás ideje, a föld az édesanya, a gömbölyű csecsemő, a nyakas férfiember, a föld az: én, te, ő, a szeszélyes, a hűséges, az örökkévaló... és nem golfpályának való és nem francia parknak, se ebek harmincadjára.
Az egész szántási jelenet, a városi és társadalmi előítéletek kloroformjától szendergő leánynak emberi és asszonyi feleszmélésével - a nagy orosz iskolának is a legszintétikusabb távlatait idézte emlékezetünkbe. Harcos lendület és szűzi lágyság, üvöltés és himnusz volt ez a jelenet. Csakhogy ilyet is megértünk!
(«András.» Így látta F. Rácz Kálmán) Híd, 1941. 21. sz.
-
Karády Katalin drámai szépsége és férfitekintetet prédalesre ingerlő érett asszonyisága kissé kinő a mókás családi keretből, de talán éppen ez a körülmény ad alakításának különös zamatot. Csortos Gyula dinasztikusan kibabráló családfője - fejedelmi.
(«Egy tál lencse.» Így látta F. Rácz Kálmán) Híd. 1941. 17. sz.
-
Előbbi (Tolnay Klári) friss kenyér-meleg kedvességével és meghitt bájával ajándékozza meg Krista figuráját, utóbbi viszont koloratur-énekesnői kvalitásaival és
...Mi ez a szűzi mosolygás, ami ennek
«Film Színház Irodalom», 1941. 19. sz. Egyed Zoltán két cikkéből.