Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 6. szám · / · FIGYELŐ

Bóka László: FALU A HAVASOK ALATT
Morvay Gyula regénye - Athenaeum

Nehézkes, formátlan verseit ismertük csak Morvay Gyulának s bár e versek nem sok gyönyörűséget okoztak olvasójuknak, szerzőjük nevét mégis szívünkbe vésték. Falusi tanító volt a hajdani Csehszlovákia valamely zugában s hangja mementóként hatott, a pozsonyi kávéházak vitázó zsivaja érdektelenné, jelentéktelenné halkult, ha artikulátlan szava a földbefúlt szegények sorsát idézte. «Két szem szeder, két kiló liszt, minden öröm, minden távlat» - ilyen sorokért nem tudtuk feledni a peredi tanító nevét.

Most egyik legnagyobb kiadónk portálja nevét, úgylátszik, nemcsak hazaérkezett, de be is érkezett immár s testes regényben számol be egy kis rutén falu életéről. Prózája simábban gördül, mint nehézkes versei, bizakodóbb lélek szól belőle, a rettentő nyomoruság rajzában minduntalan felderít egy kis idill. A hatósági sortüzet bölcs, melegszívű bíró teszi jóvá, egynémely uzsorás zsidó is megszégyenül; vagy háza ég le, vagy kikeresztelkedik a fia, a kivándorlók is hazaszállingóznak s majd csak lesz valahogy. A társadalmi osztályok ellentéte csak egyetlen villanásra zavar bele ebbe a nyájas nyomorúságba: a gazdag zsidók a szegény zsidót is elnyomjákformán. A szem, mely látja Isten gyermekeit a Kamionka alatt, ugyanolyan éles, de a lélek bizakodó, a hang barátságos s a regény elején Tamási Áronnak a Lélekindulás elé írt invokációjára emlékeztető pátosszal buzdítja a favágókat, hegyipásztorokat, csillagszemű lányokat, «hogy egyek legyenek a sziklás föld szeretetében».

Nemcsak az invokáció emlékeztet Tamásira. Csakhogy ami a Lélekindulás megjelenésekor újdonság volt, az tizenhat esztendővel Tamási remeke után, stílromantika csupán. És abból a stílusból, épp Tamási példája mutatja, regényre nem futja. Sajnálnók, ha Morvay nem látná be ezt idejében. A nagy nemzeti műfaj, az anekdota, akkor is anekdota marad, ha a cigány helyett a sanyarú sors a főszereplője.