Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám · / · Figyelő · / · Rejtelmes irodalom · / · Keresztury Dezső: Három délszláv író

Keresztury Dezső: Három délszláv író
4.

Milos Crnjanszki, az «Örökös vándorlás» szerzője, a harmadik törzs fia, a modern szerb regényírás egyik legjelentékenyebb képviselője, szintén nem «csak-író». Ujságíró, tanár, politikus, diplomata, aki beutazta egész Európát s ehhez mérten ízlése is sokkal színesebb, világa sokkal tágasabb Kolarénál s Cankarénál. Annak az írói csoportnak tagja, amelyik szakított az akademizmussá merevedett hagyományos népies realizmussal s nyugaton keresett új inspirációkat. Csongrádon született, a magyarsággal való kapcsolatait mindvégig megtartotta; belgrádi konzervatív körök azt vetették szemére, hogy Ady költészetének híve s terjesztője volt. Most megjelent művének alaphangja is Adyra emlékeztet. Történelmi regény, azt mondja el, mint indul el egy szlavoniai ezred Mária Terézia parancsára Franciaország felé, mint morzsolódik a neki idegen célok szolgálatában s mint tér vissza keserűn, kiábrándultan, hogy újra kezdje az otthon is összeomlott életet a sár, eső és mocsár kietlen, amorf világában. A visszatérő parancsnokot «borzalmasan és teljes erővel rohanták meg benyomásai és gondolatai. Megértette, hogy hiábavaló fáradozásból tért vissza. Hogy Isten tudja, miért harcolt... Ahogy a katonákra nézett, megértette, hogy nem törődnek velük, becsapják őket és úgy hajtják őket ki a világba, akár a barmokat a vágóhídra. Zászlókat adnak nékik, tollakkal díszítik őket, számlálgatják őket élve és halva, akár a lovakat, vagy a töltényeket. Hogy a harctéren való kószálásai és a mocsarak között otthonmaradottak élete között semmi kapcsolat, semmi értelmes összefüggés nincsen. S hogy vele, Iszákovics Vaukkal, ez az egész német császárság a valóságban csak tréfát űz». Nem Ady s a magyar Ady-nemzedék történelmi látomásának szerb változata ez?

Crnjanszki érzi is a rokonságot: «ha egy magyar író Mária Terézia koráról magyar regényt írna, mondanivalója hasonló lenne ahhoz, amit én mondottam ebben a regényben», olvassuk a kötet utószavában. De nemcsak alapgondolatával áll közel az író a modern magyar kortársakhoz, ábrázolásmódja, színei, stílusa is ezekével rokon. Regényéből hiányzik a romantikus vagy akademikus történelmi szépirodalom minden közismert kelléke. Vezérei különös, belső válságoktól gyötört emberek, akik undorral vonulnak háborúba, katonái nem hősök, inkább csak virtuskodó, duhajkodó s tolvajkodó, de alapjában véve bizonytalan, tétova, tömegbeverődött parasztok. A hadvonulat változó képeinél szinte fontosabbnak látszik az elmosódó főalakoknak, a hordó-termetű főkatonának, szikár és nyugtalanul kereskedő testvérének s exotikus szépségű feleségének lélekrajza s talán még inkább az a sajátos, ezernyi, villódzó, impresszionista mozaikdarabkából összetevődő s folyton alakuló tájkép, melynek zsúfolt, lidérces, párás atmoszférája olyan jellegzetesen árnyszerűvé oldja fel a regény alakjait. Crnjanszki figyelemreméltó stílusművész; színes, vibráló mondatai, amelyeket Csuka Zoltán nagy gonddal s jól fordított magyarra, nem egyszer el is terelik a figyelmet művének tartalmi érdekességéről, finom lélekrajzáról s nyugodt vonalú szerkezetéről. Igaz, hogy elmossák kompoziciójának egy-egy nagyobb szakadását s hasadását is.