Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 2. szám
amely csuklyóján kötve csügg a fáról,
hóhérjaként szeme gömbjét kitolva
s az olvadt hús csorogjon oldaláról,
szeges cipőben járj és háta pallód
legyen, de sirni nem látod Te élve
és ugy hal meg, hogy még jaját se hallod
vércseppek zápora s mar, mint a vegyszer,
fogát mutatja, Rád röhög a hulla,
s a Véletlen tárnáiba menekszel,
mert túl erős ellenfélnek találod.