Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 6. szám · / · LÁTOGATÁS HUYSMANSNÁL
1/2 11-kor a fiatal festők báljára Bl du Temple restaurant Bonivalet.
Festők és modčle-ek, bal déguisé - peu de costumel!
Nagy táncterem zenekarral, köröskörül helyiségek, egy kis salon, hol zongora mellett táncolnak. 11-kor már jó tele, roppant színes igen szép kép.
Néhány igen originális alak:
Egész Benjamint Constant és Jean Paul Laurens-zsáner.
Egy
Egy
Nagy passziója felkapaszkodni a férfiak vállaira s onnan énekelni egyet-mást a szerelemről.
Le
Vele maitresse-e:
Il était splendide, dominálta az egész társaságot, lévén egy fél fejjel magasabb a többinél.
Igen furcsa két alak lép be e percekben. Övig munkásoknak öltözött festők, kék blúz, munkássapka, tarka ing, veres foulard a nyak körül s öv alatt - balerináknak, illuzionszoknyák, rózsaszínű trikó, balettcipők.
Ezek voltak a frappánsabb kosztümök, ezen kívül persze még végtelen sok pierrette, balett-táncosnő, keleti kosztüm, reneszánsz lovagok, japániak, kínaiak stb. stb. Vagy 300 kosztüm s többé-kevésbé mind szép. Lévén a jelenlevők majd kizárólag csak festők és modellek.
A bál elkezdődött, egy pár tour, s aztán az első quadrille... az első quadrille... - az első kánkán.
Hogy lehessen ezt leírni? Ezt a sürgő-forgó mozgó táncoló kurjongató fel s lehullámzó tomboló, tarka-barka eszeveszett érzékies fékvesztett fantasztikus tömeget. Ezeket az ég felé meredő lábakat, ezeket a kacagó kifestett ajkakat, ezeket a komoly kosztümben öltözött egy cseppet sem komoly típusokat, azt a szent Klotildot, ki egy nagy kereszttel nyakán hosszú uszályt felkapva, de
Azt az indiai herceget, ki őseinek a díszruhájában, abban a palástban amelyet akkor öltöttek amazok fel, ha ítéltek élők és halottak fölött, egyik lábát kézben fogva neki rugaszkodik s végig hömpölyög a parketten, lerántva egy bohócot lábáról, akivel most összefogódzkodva egy tömeggé olvadva elgurulnak a táncosok lábai előtt.
Hogy írjam le Général Boulanger vad táncát, mikor még fehér nyakkendőjét is elvesztette.
Különben is minden összefolyik, a sok tomboló ember tarka gomollyá olvad össze, csupa szín, csupa hang, csupa illat - együtt látja az ember az egészet, de megkülönböztetni majd alig tud valamit, a zene mind lármásabb lesz, a primitív angyal befúj a trombitájába, a spanyol táncosné castagnette-jeit veri, a nagy dob mellé áll s nagyokat üt belé dorongjával, a szomszéd kis szalon zongorája visít, Kate Booth egy fűzsípot húz ki zsebéből azzal fújja "térítő" melódiáját, ott egy skót dudál; a többiek énekelnek: a franciák a "Boulanger nótáját" "en revenant de la revue"-t, az amerikaiak "Alle alleluját"-t, az olaszok a funiculá-t s mind táncol s égnek rúgja a lábát - - - - - - - - - -
Eszembe jutott a cirque d' hiver-ben a singaliak tánca, ebben határozottan több a vadság s az imprévu.
Mit jelentsen ez? Hogy van ez? A raffinement legmagasabb fokán megint csak gyermekké lesz az
Aucun but ne vaut aucun effort.
A láz mind nő, csak nem törnek semmit, ez jellemző. Az öntudat ezeknél még a legmagasabb őrjöngés fokán is megmarad; nem úgy mint minálunk.