Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 4. szám · / · ŐRJÁRAT

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: MAGYAR VIKTORIÁNUSOK

Farkas Gyula könyvet írt a kiegyezéskori magyar irodalomról. Egy helyen a következőt olvasom: "Az Akadémia a nyolcvanas évektől kezdve könyvkiadással is foglalkozott. Tudományos könyveket jelentetett meg, sok értékes eredeti munkát, nagyrészt azonban fordításokat. Olyan tudományos munkák fordításait, melyek termő hazájukban már klasszikussá váltak s egyúttal el is avultak."

Az akadémiai könyvsorozat egyik ifjúkori emlékem. Még előttem áll az üllői úti dohányszagú szekrény, két sor fakópiros könyvvel. Abban a két sorban láttam a tudományok teljét. Később a fordítókkal a magyar történelemben, irodalomban s művészetben találkoztam. Nem csoda, ha magyar eliten önkéntelenül ma is azt a néhány feketeruhás urat értem, aki ezt a sorozatot megbeszélte és lefordította. A hetvenes évek szédelgései már megleckéztettek, a milleneumi légvárak még nem kapattak el. A komoly és megbízható nyolcvanas években vagyunk. Magyarország teljesen kibékült Európával, nem hányják belső válságok Kelet és Nyugat közt. Most az olvasom, hogy akkor is lekésett az európai vonatról. Az Akadémia avult klasszikusokat adott a nemzet kezébe. Egy ifjúkori illúziómról van szó: a számok után kell néznem.

Buckle híres töredéke az angol civilizációról 1857-1861 közt szállást csinált a pozitívizmusnak. Áttörő hatását a szomszéd Franciaország is csak a következő évtizedben érezte. Pontosan ekkor fordították magyarra. Burckhardt világhírű könyve az olasz reneszánszról az eredeti után harminckét évi késéssel (1892) jelent meg magyarul. A késés érthető, a magyar középosztály csak ebben az időben változott műélvezővé (Hopp Ferenc, Kohner, Ráth György gyűjtemény); Burckhardtnak egyébként is akkora volt a tekintélye, hogy a fiatal műtörténészek haláláig Firenzébe és bázeli házába zarándokoltak. Zsarnok művészetbölcseletétől Dvorsak és Wölfflin csak a háború előtt mert elszakadni. Carlyle sose volt próféta a hazájában, az angolok átengedték Németországnak. Ott viszont a hetvenes háború után kezdték isteníteni. Mennydörgő szónoklata a francia forradalomról negyven évi késéssel 1875-1878 közt jelent meg magyarul s olyan elragadó olvasmány volt, hogy a világháború előtt megint lefordították. Magyarország az első átültetéssel a korabeli német Carlyle-lázban osztozott. Curtius görög történelme 1857-1861 közt készült, a szerző a hetvenes években még dolgozott, a német tudomány világszerte kérkedett vele. Ekkor jelent meg a fordítás. Macaulay 1848-tól 1861-ig írta Anglia történetét. A puritán polgári forradalmat dicsőítette, a második és harmadik viktoriánus nemzedéknek ez volt az öntelt történelmi igazolása. Csak a századforduló óta lázadoznak ellene; Hilaire Belloc az utolsó húsz évben forgatta ki legszentebb tételeit. Magyarra a második viktoriánus nemzedék kortársa, Csengery Antal fordította 1875/77-ben. J. St. Mill szép tanulmánya a szabadságról 1859-ben jelent meg, fordítását Kállay Béni, egyik legképzettebb államférfink a kiegyezés bölcsőjébe tette. Az angol eredetit néhány éve filléres formában megint kiadták, olyan fájdalmasan időszerű. Mommsen római történelemből az első három kötet 1854-1855-ben látott napvilágot, Toldy István - Toldi Ferenc fia, Deák-párti közbíró - 1874-1877 közt fordította le. Mommsen még kevéssel a háború előtt sérthetetlen tabu volt a pesti és kolozsvári egyetemen. A mű a fordítás idején egyébként is munkában volt. 1885-ben jelent meg az ötödik kötete. (A negyedik örökre elmaradt.) Ranke elragadó története a pápákról 1834-1836 közt jelent meg. Acsády és Lehr fordítása a nyolcvanas évekig késett. De a könyv ma sem avult el, új magyar fordítása egy szintén új német tömegkiadás alapján készült. Symons pozitivista olasz műtörténete 1875/86-ból való, a megjelent részt Pulszky Károly, az országos képtár lángeszű igazgatója már 1881/82-ben lefordította. Taine angol irodalomtörténetét 1864-1869 közt adta ki, a drámaíró Csiky Gergely fordítása 1881/85-ből való. Másik főművét a jelenkori Franciaország alakulásáról 1875-1894 között írta, a töredékes átültetés még az eredeti kiadás folyamán, a nyolcvanas években megjelent. Toldy Ferenc másik fia, László fordította. A francia bölcsész tudományos egyeduralma összeesik a két magyar fordítással, Bourget első regénye, "A tanítvány" éppen abban az időben próbál felszabadulni a varázslata alól.

Egyetlen név hiányzik: Comte. Két tévedés: Paul Janet, aki három kötet famentes papírt emésztett föl s Amédée Thierry, aki magyarbarátságáért mindenképpen megérdemelte a részrehajló kedvezést.

A közgazdaság klasszikusaival már megkéstek. Érthető: Magyarország csak a kiegyezés után tért át a gazdálkodás nyugat-európai formáira. De egyiküket se kellett a koporsóból kikelteni. Fordításuk idején nem függött felhő a tekintélyükön, a német egyetemek akkor tartják belőlük a legjobb exegézist. Az amerikai Carey 1867-ben jelent meg, Halász Imre, Andrássy Gyula sajtófőnöke fordította, J. St. Mill 1875-ben Smith Ádám és Ricardo (utóbbit Láng Lajos báró fordítja) 1892-ben, Roscher, az első német történeti iskola feje 1895-től folytatólag négy óriási kötetben, Malthus 1902-ben.

Szépirodalmi akadémiánk, a Kisfaludy Társaság egy teljes Shakespeare-t, Moličre-t, egy tizenkilencedik századi versantológiát s egy módszeres népköltési gyűjteményt ad a magyarságnak, Burns Róbert, Eliot George, Euripides, Fielding, Firduszi, Goethe, Gobineau, Goncourt, Kielland, Longfellow, Moore, Tennyson van a katalógusban. Ezért sincs mit szégyenkezni.

Azt hiszem, igazam volt legényke koromban. Még egyszer mélyen kalapot emelek Deák Ferenc feketekabátos barátai előtt.