Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Cs. Szabó László: Őszi éjszakák
Az ég vigyorog s a virágok se irgalmaznak. Sose tudtam, hogy a sírós eget is lehet kívánni. Angol barátomtól búcsúzom. Először szólít a keresztnevemen. "Dear Laci" majdnem szemérmetlenül hangzik angolul. Most már a "you" is úgy hat, mintha tegezne. Háborús gyerekkoráról mesél. Boldogan vitorlázott s horgászott a kenti tengerparton. A hangja olyan, mint máskor, csak a tekintete árulja el a maghatottságot.
Én többet láttam a háborúból. Kolozsvár óriási hadikórház volt. Az iskolánk átengedte az új épületet a sebesülteknek s visszaköltözött az ősi kollégiumba. Vasrácsos ablakán át beszélgettünk a lábadozó bakákkal.
A Dunaparton sétálunk, megáll, elnézi a Várkertet. Régóta ismerjük egymást s még sose volt ilyen kedves.
De már ellenségem. Azelőtt folyton tréfált a magyarról. Már pedig aki ismeri ezt az öngúnyoló népet, tudja, hogy csak a kedvenceivel csúfolódik. Magáénak vallott a csipkelődése. Most tapintatosan beszél rólunk. Lovagias, azaz ellenség.
Wellingtont emlegeti. Még ma is ő a nemzet kedvence, csak titokban tartják. Tréfás történeteket tud róla. De a tréfából a győzhetetlen katona mosolyog, mint Mátyás tréfáiból a győzhetetlen király. Ma is őrzik a kocsiját, amellyel a spanyol harcteret bejárta. Ez a kegyeleti tárgy pár nap múlva a páncélkocsik őse, jelképe lesz.
Kezet fog.
— Ha túlélem, visszajövök!
Halálról s gyermekkorról beszélt. Ha túléli, sohase bocsátja meg nekem ezt a gyöngeségét.
Napok óta kerülöm a könyvesboltot. Pár perc múlva zárnak. Hirtelen belépek.
Egy fiatal tüzérzászlós az egyetlen vevő. Köpenyben, csizmában, vadonatúj pisztolytáskával. A legszebb díszruha ez a szolgálati ruha. Már az ötödik könyvet vásárolja. Maga után is küldet.
Elvörösödöm a szégyentől. Irigylem a valódi egyenruháját, aminek nyugalom a neve.
[+]