Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Cs. Szabó László: Őszi éjszakák
Ragyog az ég, lobognak a virágok. Irgalom volna most egy őszi eső. De az ég szeplőtelen s minden reggel azt mondja: gondolj az elmúlt római májusra. Két rendőr állt a Palazzo Farnese kertfalánál, kétszarvú kalapban, vörös övvel... Nem, nem akarok rágondolni.
Fiam születésnapja. Hajnal óta szállnak a gépek a ház fölött. Mennyi bizizi! ujjong a gyerek. Ma van a godesbergi találkozó. Születésnapomon kötötték meg a fegyverszünetet. Vajon a fiú születésnapja is szerencsét hoz? Kimegyek a szobából, nagyon ünneprontó az arcom.
Kassa és Pozsony fametszésű képe a hivatali szobámban. Robock csinálta Hunfalvy magyar földrajzához. A kassai dómot még körülfogja a födetlen Csermely patak. Puszta tér előtte, később itt állt a Honvédszobor. Ma Stefanik kémlel onnan Magyarország felé. Vajon meddig? Egyszer talán mégis csak háromszínű csokrocska kerül a két rámára. Izgatottan leakasztom a képeket. Maradjanak a fiókba, amíg jobbra vagy balra dől a dolog.
Eltörtem az írógépet, nem kell kitartani mellette. Hála Isten! Este a rádió rendezői fülkéjéből nézem a Dolovai Nábob Lányát. Ma van Herceg Ferenc hetvenötödik születésnapja.
Végéhez közeledik a godesbergi nap. Vajon mit végeztek? Sok százezer fiatalember menetel csöndesen a határok felé. Nagyon ízlik a cigarettájuk, áhítattal szívják. És áhítattal esznek és áhítattal fekszenek és áhítattal bánnak a testükkel, amelyre Isten már rátette a láthatatlan keresztet. Hirtelen föleszmélek. Te hányas évjárat vagy? kérdem a szomszédtól.
Eközben Tarján Gida komoly szerelemre gyúl. Könnyelmű, snájdig, rokonszenves fiatalember, de egy rossz házasság a jövőjébe kerülhet. Már pedig Vilma tudtán kívül elszegényedett. A virágzó szerelemből tragédia lehet.
Lampionok a vadszőlőlugasban, borpecsét, morzsa, elhullott lepke az asztalon, csöndes muzsikaszó. Jó harmincöt éve, vagy talán még azelőtt egy szabadkai színlap az apámat hirdette a főszerepben. Játék után bál, legalább tíz Tarján Gidával találkozott rajta.
Lombok, virágok és színes kavics
a sínek mellett. Hullámos Palics.
Hold, nyári bál, rakéta, kéjes ég
s a szélben — karcsú lányok — jegenyék...
Úristen, csak harmincöt éve? A vallásháború, Wallenstein, Weimari Bernát közelebb van. A napok sorban múlnak, de nem jönnek vissza sorrendben! Az emlék évszázadokba merül a szabadkai bál után, de alig fordul vissza, már a harminc éves háborúba ütközik.
Éjfél körül telefonálok a szerkesztőségbe.
Még nincs hír.
[+]