Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 5. szám · / · Figyelő
Hyppolite Taine De L'Intelligence című művében az irodalommal kapcsolatban a tények szükségességét hangoztatja. Ezt az elvet sok amerikai író átvette. Valahányszor új Sinclair Lewis regény kerül a kezembe, akaratlanul is a francia kritikus tényrögeszméjére kell gondolnom, anélkül, hogy bizonyos esetben a tények fontosságát lekicsinyelném. Lewis minden esztendőben regényt ír. Nem annyira azért, mert alkotó ösztöne kiköveteli belőle e mondanivalót, hanem mert a kiadó és a közönség elvárja tőle, hogy újabb regénnyel jelentkezzék. Sinclair Lewis épp annyira ténye az amerikai életnek, mint Henry Ford vagy a rágógumi. Az itteni élet hiányos volna nélküle.
Új regénye a hirdetési lelkesedésre és elírásra hajlamos amerikai kritika megítélése szerint is nem méltó hozzá. A vélemény nem ilyen határozottan íródott meg, nem ilyen keményen, nem ennyire lesújtóan. A valóság az, hogy ez az amerikai regényíró, akinek képzelete sosem volt túl gazdag s aki talán véletlenül regényíró, mert alapjában véve szociológus, esetleg kritikus, olyan regényt írt, amelynek művészi fogyatékosságait azok is észreveszik, akik egyébként a szépirodalomban nem a művészet feltételét hangoztatják elsősorban.
Az amerikai írók közül többen foglalkoztak az ifjúság lázadásával, a fiatalság jogos elégedetlenségével. Ebben a regényben az ellenkező témával találkozunk. Ezúttal az apa forrong, ő foglal állást a fiatalok ellen. A regény hőse, Fred Cornplow, típusa a sikeres amerikai üzletembernek, aki gépkocsikkal kereskedik. Sinclair Lewis jelentékeny változáson ment át Babbitt című regénye megírása óta. Azóta rokonszenve fokozatosan a businessman mellett nyilatkozott meg. Dodsworth és Work of Art című regényei ezt az állítást igazolják. Új regényében az író figyelme és szeretete teljesen összpontosodik az üzletemberben.
Mi is történik ebben a regényben? Fred Cornplow elhatározza, hogy meglátogatja Európát. Nem fáradt, de pihenni akar. S utazni is, látni. Családja ellenzi az utazást, annak az önző érvnek a hagoztatásával, hogy az apa kötelessége Amerikában maradni. A feleség ingadozik, majd a "gyerekek" érdekében érvel. Az apa mégis ragaszkodik tervéhez, de végül kénytelen beadni derekát, mert a család képtelen problémáit nélküle megoldani.
Kétségtelen, hogy ezzel a vázlatos cselekménnyel nem szolgáltatok igazságot az írónak. Sinclair Lewis sokkal gyakorlottabb lélektani és szociológiai regényíró, semhogy a tőle kiszabott kereteken belül ne adna valami érdemlegeset az olvasóknak. itt-ott humorja, sőt iróniája érvényesül; olykor olimpusi fölénnyel kezeli alakjait; általában azonban megállapítandó, hogy a The Prodigal Parents realisztikus technikával megírt közepes regény, amelyben az író nem tudta elfeledtetni a tények illuzióját, s nem tudott olyan illuziókat teremteni, amelyek az alkotó képzelet tényeinek nevezhetők.
(Cleveland. Ohio.)