Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 6. szám
Betelik majd az álom
Talppal mint nyers parázson
futsz sírva a világon
Szoknyád mint forgószél hajt
De nem tudsz fölrepülni
Se hullni hüvös tóba
Se karba fölugorni
Gyermekként megenyhülni
A valóság az érdek
mit legjobban szerettél
rád vicsorog mint véreb
Az őriz üzve téged
Fogoly leszel örökre
Helyet cserélünk, sirva
nézel a kékfelhőkbe
Ott szállok tündökölve.