Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · ŐRJÁRAT · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: FÜGGELÉK A
Boldogok, akiknek nincs fantáziájuk. Az írás emberei azonban, akiket sorsuk átlagosnál gyorsabb és élénkebb képzelőerővel vert meg, aggódva fürkészik a jövőt.
Néhány évtizeddel ezelőtt a polgári lakosság még tabu volt a háborús öldöklés számára. A még tökéletlen háborús eszközök hatása korlátozható volt. Ma
Aldous Huxley legutóbb essay-kötetében nemrég még úgy mutatkozott meg előttünk, mint aki a szórakoztatás és bizarrság kedvéért, ha úgy tetszik, a leghalálosabban komoly problémákat is szívesen fejtetőre állítja. Most kilépve játékos pózából, súlyos és töretlen logikájú tanulmányban szólítja fel az embereket, az angolokat egy aktív pacifista-mozgalomhoz való csatlakozásra (
Érvelése néhány egyszerű tételből indul ki. Például: az emberi szellem mindenkiben ugyanaz és így az emberek mindenben megegyezhetnek. Minden gondolat vagy cselekedet, amely tagadja az emberiség alapvető egységét: rossz és hibás. Minden ember képes szeretni embertársait. Aki jól bánik embertársaival, azzal embertársai is jól bánnak. A viszonzatlan rossz
Huxley rendre megcáfolja azokat a tanokat, amelyek a háborút kívánatosnak, természetesnek vagy elkerülhetetlen örök szükségességnek mondják. Darwin elmélete nem igazolhatja a háborút, mert az állatvilágban ismeretlen a saját fajtája ellen hadbaszálló tömegek háborúja. A háború elsősorban a fiatalokat és életképeseket pusztítja el, helyes kiválasztódásról tehát
«De miként a békét a társadalmon belül, a békét a nemzetek között is csak az erő, az erőszak biztosíthatja»
Huxley a gazdag országokhoz fordul, hozzanak áldozatot a szegény országok javára. Minden embert külön felszólít, ha a békét akarja, mozdítsa azt elő tettekkel is. Sejt-mozgalmat akar indítani, amelynek tagjai
Mondják, Dickens könyvei Anglia társadalmi viszonyainak alakulására egyenes hatással voltak. Így lesz-é az angol béke-könyvekkel is? A reálpolitika egyelőre halad a maga útján. A nyugati demokráciák felelős politikusai nem tudják, vajjon a béke érdekében hozott áldozatokkal nem az erőszak országainak elbizakodottságát, harcikedvét és erőbeli fölényét növelnék-e csak?
Szeresd ellenségeidet is, ismétli Huxley. Tétele a tapasztalaton nyugszik: igen, a makacs és állhatatos jót előbb-utóbb nem lehet mással viszonozni, csak jóval. Előbb, utóbb... De ezt kivárni csak hatalmas erkölcsi erejű emberek tudják. Nemzetek aligha képesek erre...