Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · TOLNAI GÁBOR: ARISZTOKRATIZMUS ÉS SZECESSZIÓ
Arisztokratizmus az irodalmi tájékozódásban, de az életformában is. Az utóbbit Babits valósítja meg legtökéletesebben. Fölényes befeléfordulással távoltartja magát a korabeli sekélyes magyar irodalmi élettől. 1906 körül első verskötetének majdnem teljes anyaga együtt van már, de nyilvánosság előtt csak elvétve vidéki lapokban szerepelt. Itt is inkább fordításokkal és cikkekkel. Írói állásfoglalására aligha lehetne jellemzőbb példát említeni, mint azt, hogy nem akart addig verset kiadni, míg nem lesz a lassan kibontakozó modern magyar irodalomnak méltó folyóirata. Juhász Gyulát,
Ez a Nietzschere, majd Nietzschen túltekintő arisztokratizmus sem fogható fel másként, mint a szecessziós művész viselkedési formájának. Inkább elzárkózik, s könnyebben elfogadja a népszerűtlenséget, minthogy együtt szerepeljen a közkeletű selejtessel. Még tegnapi eszményét is hajlandó megtagadni, ha azok a tömeg eszményeivé válnak.