Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ
Jens
Szerep a szerepben mindig hálás színpadi fogás. Mikor a deresedő fejű mama, sőt még az agg nagymama is elkezdenek kackiás, kikapós menyecskét játszani, természetesen pedagógiai célból, ellenállhatatlan komikum támad. A néző tudja, hogy az öregek csak paródiás szerepet játszanak, a fiatal szereplők viszont valóságnak veszik a szerepet
*
A legokosabb asszony esze is csak övig ér,
*
Ezért a két színészért kell megnézni Kollár darabját. Ezzel nem akarjuk elvitatni a darab játékosságában is szerencsés elgondolását, a jeleneteiben, fordulataiban mutatkozó színpadi érzéket. Jobban szerettük volna, ha Kollár fiatal író létére kissé bátrabb lenne, ha ki merte volna meríteni az alapötletben rejlő szatira-lehetőségeket, ahelyett, hogy szentimentális irányban lágyítja el a dolgot. Több temperamentum, melegség van benne, mint a legújabban fellépett ifjú szerzőkben, nem kapaszkodik annyira a kipróbált patronokba
*
A legtöbb színdarabbal úgy vagyok, hogy az előadás után néhány nappal kezd bennem elhomályosodni az emléke s rövid idő mulva már legfeljebb egy-két jelenete, a színészek egy két hangja marad bennem. Az agyam védekezik a túlterheltetés ellen, kiküszöböli, ami fölösleges kerül bele.
Az élet értékekről van szó. Az igazi értékről, amely megcsúfolva, kijátszva, kifosztva is érték marad s a lerombolt helyébe új, szebb életet tud teremteni. A hamis értékről, amely mindent meg tud adni, csak a tisztaságot és boldogságot nem, amelynek erénye képmutatás, összetartó anyaga önzés, hite képzelődés. Ez így talán közhelynek hangzik, mint minden alapvető életigazság, de ahogy Zilahy cselekvénybe oldja fel, súlyossá válik. Egyébiránt is nem az örök közhelyek állnak minden nemesebb célú irodalmi mű mögött?
Az igazi érték jelképe Zilahy darabjában egy vagyont érő régi kép, amely egy előkelő kereskedő-család tulajdona s összefügg vele a család sorsa. Amíg a kép megvan, a családban is megvan az erőskezű apa fegyelme alatt legalább a külső összetartás. Amint az apa belehal amiatti megrendülésébe, hogy szerencsétlen üzleti körülmények miatt, a régi cég megmentésére el kellett adni, felbomlik a családi összetartás, kiütközik a férfi családtagok minden gonoszsága, kiderül mind az a szenny, amit addig eltitkoltak. Özvegyasszony nővérüket kisemmizik, egymással halálosan összevesznek, kamasz unokaöccsüket züllésbe kergetik. A kép birtoka miatt követik el a legcsúnyább bűnöket, pedig a kép már nincs meg, a helyében hamisítvány van a falon, amelyet az apa készíttetett titokban, hogy gyermekei ne tudjanak az eredeti eladásáról. Minden harc, gyűlölet, csalás egy képzelt értékért van. A valódi kép annál a derék kanadainál marad, aki megvette s aki a gonosz fivérek hugát és annak fiát magával viszi a kanadai erdőségbe: az ő új életükben marad meg a valódi érték. A többiek áhitatot tetetve, az egyik fivér ringyó feleségének zsoltár-énekét hallgatva nézik a hamis képet; az ő életük az aljasságot leplező képmutatás.
A cselekvény sodra elég erős arra, hogy közömbösítse az előadás közben felvetődő ellenvetéseket, de mégsem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy az író nagy írói áldozatot hozott azért, hogy a gondolatát erős világításba helyezze. A született író érzékével elkerült a dialógusban minden magyarázatot, de az alakok szétválasztásában szükségesnek látott némi túlhangsúlyozást. Fekete bárányokat és fehér bárányokat állított színpadra; a fekete bárányok túlságosan feketék, a fehér bárányok, főkép Margit, a nővér, olyan fehérek, hogy csak teljesen passzívak lehetnek. Ilyen gonoszok és ilyen jók csak a mesében élnek. Elindult az Igazság, vele ment a Hamisság... A kamasz-fiú szerelmi kettőse nagynénjével jelenti a túlzás szélső vonalát.
Vannak a darabnak szerkezeti ingadozásai, mégis ez a legszilárdabban kötött Zilahy színművei között. A jelenetei egyenkint hatásosak anélkül, hogy ütnék egymást,
*
Erdély a nyugtalanság földje volt századokon át, egymás mellett élő népek súrlódása, kiegyensúlyozatlan társadalmi viszonyok, bizonytalan politikai helyzet tették helyzetét izgalmak forrásává. A magyar királyok messze voltak, a kezük nem mindig ért odáig, hogy rendet tudjanak teremteni. A XV. század huszita mozgalmai is ott törtek ki véres testvérháborúvá. A huszita papok izgatása az urainak kibírhatatlan sanyargatása alatt élő népben fellobbantotta a lázadás szellemét, a Kalotaszeg környéki magyar és román parasztok rátámadtak az urakra és a velük tartó papokra s az erdélyi vajda hadai csak sokára és nehezen tudták a népet leverni.
Ezt a nagyközönség előtt alig ismert, történetírásunkban kevéssé tárgyalt forradalmi mozgalmat dolgozta fel történelmi drámává Kós Károly, komoly szellemű és érzékeny felelősségérzésű erdélyi írótársunk. A forradalom lefolyása, ahogy a történelmi forrásokhoz híven elmondja, tipikusan mutatja minden parasztlázadás sorsát: a nép felbuzdulása, kezdeti sikerek, a meglepett urak tárgyalási készsége, amely mögött csak az idő-nyerés kényszere és a megállapodások megszegésének szándéka van, az erejüket összegyüjtött urak rajtaütése, a parasztok fegyelmének felbomlása, mikor baj van s a forradalom keserves bukása. A hasonlóság olyan, hogy
A parasztok vezére itt is kisnemes, Budai Antal és itt is eredeti szándéka ellenére sodródik bele a forradalomba. Messze földről kerül haza falujába, kalandozása közben megérintették a huszita tanítások, katonai ismeretekre tett szert, helyzete akarata nélkül vált olyanná, hogy kénytelen élére állni a népnek. Nem harcot és vérontást akar, hanem igazságot és emberi sorsot a népének. Kész a becsületes alkura, benne nincs fanatizmus, de épen ez lesz a veszte: az urak becsapják, a népe közt mozgolódó fanatikusok és bosszúvágyók előtt gyanussá válik s a saját emberei ölik meg. Budai Nagy Antal tragédiájának koncepciója így kitűnő alaprajza a drámának. A ráemelt épület kezdetben szilárd terv szerint emelkedik egy bizonyos magasságig, egész a harmadik felvonásig a dolgok logikai rendje szerint haladnak a dolgok: Budai Antal magatartása adja a történések magvát. Kissé szélesen, epikusan folynak egymás nyomában a jelenetek, de a dráma vonala egyenes marad. A kidolgozás erőteljes, az író kezében tartja a vonalat; sokoldalú tevékenysége közben eddig nem mutatkozott színházi embernek, de most meglepően tiszta színpadi ösztönnel dolgozik. Egyes jelenetei, mint ez első felvonás zárójelenete az utolsó vacsorát idéző szép színpadi képpel, majd Budai Antal szembeállása a vajdával, ellenállhatatlan erővel hatnak. Kevésbé szervesen van belefűzve a cselekvénybe Budai Antal magánélete, szerelme és házassága Kicsiannával. Alig van valami hatással sorsára, inkább csak szép intarzia a komoly cselekményben az asszonyi szépség és kedvesség átlebbenése a zord és véres férfimunkától sötét színen, romantikus kis idill a zavaros forgatagban. Az írót a történeti esemény foglalkoztatta, az urak és parasztok szembenállása szociális kihangzásával s talán kelleténél jobban kötötte a magyar történelmi dráma hagyománya is. Mindenesetre színesebb és gazdagabb lenne az egész, ha több tér kerül benne a magánélet számára s ha a nő kissé élesebb profillal állna előttünk. Hátha ezen a magánéleti vonalon lehetett volna megtalálni a végső megoldást s Budai Antal nem külső, személyétől független körülmények tragikus találkozásán bukik el? A befejező negyedik felvonásban szétbomlik az addig ép szerkezet, a tragikus vég csaknem véletlen balesetté csökken.
Minden bizonnyal Kós Károly műve a legjelentősebb munkák sorába tartozik mai drámairodalmunkban. Becsületes és tehetséges írói mű, egy tiszta és lelkes ember megszólalása, akinek ép a hite és szolidaritása népével. Ami hibát elkövet, az csaknem mind általános hibája történelmi drámáinknak, ami szép van benne, az az író saját tulajdona. A nyelve enyhén régies és erdélyies, szép numerózus magyar beszéd, tele jó ízzel, jellemző megszólalásokkal,
Budai Antalt
A Vigszínház erdélyi dráma-ciklust tervez; ha a folytatása is olyan lesz, mint a kezdete, akkor ez a ciklus friss levegőt fog hozni a magyar színpadra.
*
Azt ajánlanám fiatal drámaíróinknak, menjenek el a Művészszínházba és nézzék meg
Jó gondolata volt Bárdos Arturnak, hogy ezt az örök vidámságú darabot, a francia szellem könnyű oldalának ezt a remekét színrehozta világirodalmi ciklusa során. Megtalálta a hozzávaló színészeket, olyan előadást tudott kihozni, amely teljes értékében mutatja fel a darabot. Legelsősorban