Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 9. szám
A papiros türelmes, avagy: mi lehet a magyarázata, ha nem is a húnok, arabok, mongolok, törökök óriási világbirodalmainak, hanem csak a világháború utáni francia gazdasági, politikai és katonai túlsúlynak?
«E nemzet (a francia)
«Zöld vetések ringó tengerében
gyalogösvény ment, oly keskeny épen,
mintha Mózes vágta volna széjjel
világhírű varázsvesszejével.»
(A
A szemét az ember behunyja, a szempilláját azonban inkább csak lehunyja:
«s bár behunytam mindkét szempillámat:
mintha Jézus nézett volna rám ott.»
Az öreg koldus:
«Pénzt várt. Én meg zavaromban nyomban
pénztárcámat a markába nyomtam.»
Valószínűleg ettől a pénztárca-esettől «legenda» a vers.
A kritikus ötlete mindenesetre eredeti:
«Bódi István elbukott a nagyravágyásban, s tévelygő bizonytalanságát
Mivelhogy az írók aránylag többet írtak mostanában a faluról, mint régebben, tehát:
«Mind Szlovenszkóban, mind a Délvidéken, de különösen Erdélyben volt
De van-e ilyen falu?
«Az elnyomatás indította érzés termelte ki a
Ábrándozás az élet megrontója, - írja Vörösmarty Mihály. Az olvasó, nyilván e sorra való emlékezéssel, mondhatni ennek az ellenkezőjét írja, nem könyvben, hanem csak úgy bicskával belevésve a pad deszkájába: