Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 6. szám · / · FIGYELŐ

Hevesi András: ÉRZELMES UTAZÁS
Fejtő Ferenc könyve - Pantheon-kiadás

Fejtő Ferenc könyvében az embert először a hang kellemes mértéktartása, okos és tartalmas simasága lepi meg. Prózájában nincs semmi görcsös, nagyigényű vagy feszengő hangsúly, mindvégig gyöngéd, szeliden tartózkodó, nemesen urbánus. A magyar próza hihetetlenül sokat fejlődött a háború után fellépett írók tollán; beléivódott a könnyűség és kellemesség csendes varázsa, a pedantériától mentes pontosság, az áttekinthető és könnyen olvasható bonyolultság. Fejtő Ferenc ennek a lélekben sokszor tanácstalan és aggódó, lelkiismeretfurdalások közt tépelődő, de formában csiszolt és egyensúlyozott nemzedéknek egyik legkésőbben érkezett és legfigyelemreméltóbb tagja. Népszerűtlen nemzedék, vagy csoport, amely a magatartás nem mindig rokonszenves magányosságát, a mondanivaló sokszor csüggesztő hatástalanságát kénytelen a kifejezés behízelgő szeretetreméltóságával jóvátenni. Fejtő az idegeiben érzi e kötelezettséget, kitünő író és az ember, amely a mondatok szelid üteméből lassan, óvatosan, megfontoltan kibontakozik, szintén megnyerő. A szellem embere ő, de mártírpózok nélkül; utóvégre a szellem emberének lenni még a mai zord világban is gyönyörűség, amelynek nem kell töviskoszorúval öveznie magát. Van benne valami ösztönös elegancia, alkalmazkodóképesség, tekintete nyílt, udvarias és szakadatlanul kérdező. Határozottan elegáns jelenség; a normalien nálunk hiányzó, szegénységében is választékos tipusára emlékeztet.

Érzelmes útja egyszerre haza és külföldre viszi, a család őserdejébe, amelyből kiszakadt és amelyet most, férfikora küszöbén megpróbál felkutatni, megpróbálja kibetűzni titokzatos muzsikáját, rejtélyes képletét, amely valamennyi családtagban közös. A terhes nővér alakja deformált jóságával, szivettépő rezignáltságával, törődöttségével és megható közönségességével felejthetetlen. De a többi figura is kitünő, az antropozófus zongoraművész monumentális csúnyasága, Ottó bácsi, és a messze multban felrémlő és egyre határozottabb körvonalakat öltő anya emléke. Fejtő érzelmes utazása többek közt a családi mítosz kibetűzése, melyet Fejtő, egy filológus alaposságával és megilletődött gyöngédségével végez el, leereszkedés a mult tengerfenekére, de ugyanakkor kalandozás a jelenben egy francia flaneur finom érzékenységével és megalapozott szociológiai és történelmi tudásával. A család filológusa a szávai fürdések, kirándulások és sörözések édes és termékeny semmittevése közben kitünően beválik, mint az idegen környezet ügyes, okos és diplomatikus riportere. A sok semmittevés közben mintegy félkézzel szabályszerű francia enquéte-et csinál a horvát társadalmi és irodalmi viszonyokról. Ezek a viszonyok nekünk ismerősek; csupaszabbul, kendőzetlenebbül, nagyvilági dekoráció nélkül mutatja a szellem emberének sajnos nálunk is kötelező válaszútját a nacionalizmus és az osztályharc között. Harmadik választás úgy látszik, egyelőre nincs. A zsenik a nálunk oly szomorúan ismert recept szerint Horvátországban is szörnyetegekké dagadnak. Egyre bizonyosabb, hogy Ady nemcsak Magyarország, hanem Középeurópa költője. Örökségét megilletődöttebb komolysággal kell kezelnünk, mint olykor frivol és optimista perceinkben gondoltuk.

Az érzelmes utazás a végéhez közeledik. A dalmát hajóút ábrázolása kifogástalan írói teljesítmény. Búcsúzóul mégegyszer visszatérek az író hangjára, amelyben oly szerencsésen küzd a tartózkodás és a vallomás vágya. Sokat ígérő hang, árnyalt és iskolázott, még meglepetéseket várhatunk tőle.